14. fejezet

Ott ültem lefagyva és az ölemben fekvő telefonomat bámultam.

„Akarod, hogy feloldjam a telefonod és lejátszam?" Kérdezte, úgy láttam egy kicsit idegesen.

Bólintottam és lediktáltam neki a jelszavam. Beírta a számokat és megnyitotta az appot. Rámenve a lejátszásra anyám hangja csendült fel.

„Szia Avery. Hogy vagy, édesem? Hiányzol.. A ház rettenetesen magányos mióta elmentél. Ha lehetne, szeretném ha visszahívnál. Az apád és én szeretnénk megosztani veled valamit-" Átnyúltam az ülésen és kikaptam telefonom Harry kezéből, hogy leállítsam.

„Mi a franc? Nem hagyod befejezni az üzenetet?" Emelte fel a hangját Harry.

Megráztam a fejem, „Nem. Csak azt akarja, hogy hazamenjek, mert valószínűleg apának új barátnője van, és így magányos." Válaszoltam, míg Harry ráfordult az útra és visszafelé tartottunk a kampuszra.

„Akkor beszélned kell vele Avery. Ne hagyd egyedül ilyesmiért." Mondta, majd bekapcsolta az irányjelzőt.

„Nem. Anyám meg apám szóltak volna már ha történt valami.."

„Miért mondod ezt?" Kérdezte.

„Ki nem állhatják egymást."

„Engedd meg, hogy kitegyelek." Váltott témát Harry és befordult a szobákhoz tartozó kinti parkolóba. „Kell egy kis idő, hogy gondolkozz ezen."

Megköszöntem neki és felsétáltam a szobámba. Kinyitva az ajtót ott találtam Isabellát dühösen az ágyán.

„Hol a fenébe voltál? Majdnem szóltam a kampusz rendőröknek!" Kiabált felállva az ágyról.

„Harryvel voltam. Letartóztattak múlt éjszaka.."

Isabella leesett állal rázta meg a fejét. „Hogy mi?"

A táskámat a padlóra dobtam és felé sétáltam. „Nem Harry miatt tartóztattak le.  A barátnője volt."

„Mi történt?"

„Magánterületre mentünk dohányozni." Válaszoltam, összeszedve a dolgaimat ami a zuhanyzáshoz kelleni fog.

Isabella felnevetett.

„Elgáncsolt én meg elég keményen bevertem a fejem. A rendőrök elkaptak és bevittek az őrsre. Harry eljött, és kihozott engem."

„Mi történt ezután a barátnőjével?"Kérdezte megragadva a cuccait, hogy együtt menjünk le.

„Rendben," Elkezdtem kitalálni, hogy fogalmazzam meg, amit elakarok neki mondani, „Ők igazából nem randizgattak. Csak úgy kedvelték egymást.."

Isabella megértően bólintott. „Szóval elmentetek a házához és vele aludtál?"

Játékosan megütöttem a kezét. „Nem!" Csökkentettem hangomon, „Mi csak, úgymond, ugyanabban az ágyban aludtunk…"

Isabella somolygott mielőtt rám kiáltott, „Gyerünk Ave!"

Elpirulva fordítottam el a fejem.

„Eltudunk menni most zuhanyozni?" Váltottam témát.

Isabella válaszul kisétált az ajtón és a fürdő felé vettük az irányt.

A zuhanyfej felé fordulva vártam, hogy a víz hidegről melegre váltson. Isabella már a haját kezdte mosni.

„Bella?" Kérdeztem halkan.

„Igen?" Válaszolt.

„Az én, öhm, anya hívott tegnap este…”

Hallottam, ahogy elzárja a tusolót.

„Komolyan?” Hangja bosszúsan csengett.

Régóta ismerem Isabellát, így ő már minden kis részletét ismeri a családomnak. Végig ott volt nekem a szüleim válása alatt, és ő volt az első személy akinek elmondtam, hogy szemtanúja voltam apám viszonyának.

„Mit mondott?” Kérdezte aggodalommal hangjában.

„Látni akar…” Válaszoltam röviden.

„Ideges vagy, hogy visszamész?”

„Igen, eléggé. Mi van, ha az apám is ott lesz? Én nem akarom látni.”

Néhány másodpercre beállt közénk a csend.

„Szerintem elkellene menned Ave. Hátha az egyikőjük valami fontosat szeretne mondani…”

Bólintottam a forró víz alatt állva. Igaza volt. Ez lehet majd egy jó hír, de akár rossz is.

„Igazad van.” Válaszoltam, és bár nem láttam őt, de a falon keresztül is tudtam, hogy mosolyog.

+

Másnap az osztályterembe sétálva Harryt a szokásos helyén üldögélve találtam. Leültem mellé és azonnal kérdésekkel bombázott.

„Beszéltél már vele?”

„Kivel?”

Lenézett a professzor felé mielőtt folytatta, „Anyukáddal.”

„Oh.” Beharaptam az arcom belsejét.

Ott ült Harry engem nézve és a reakciómat várva.

„Átmegyek ma hozzá órák után.”

Harry elmosolyodott. „Jó.”

„Csak olyan ideges vagyok. Ő és az apám évek óta nem voltak egy helységben. Igazán fontosnak kell lennie a mondandójuknak…” Suttogtam, miközben úgy tettem mintha épp jegyzetelnék.

„Kell valaki, aki ott lesz veled?” Kérdezte. „Mert nekem nincs semmi dolgom ma estére.”

Nem tudtam elképzelni, hogy Harry is találkozzon a szüleimmel. Ha veszekednének olyan kínos lenne úgy, hogy ő is a szemtanúja, főleg ha a helyzet már kezelhetetlenné válik. De viszont jól jönne, ha valaki más is ott lenne velem. Talán ha eljönne, a szüleim megnyugodnának és rájönnének, hogy nem cirkuszolhatnak egy vendég előtt.

„Azt akarod kérdezni, hogy veled megyek-e ma este?” Kérdeztem mosolyogva.

Visszamosolygott rám, fehér fogai szikráztak és gödröcskéi is láthatóvá váltak.

„Talán…” Vigyorgott, ahogy a tollát babrálta.

Bólintottam. „Négyre érted megyek.”

„Kész leszek háromra.” Bólintott ő is.

+