5. fejezet

"Mi a franc Avery?" Kiáltotta Isabella. "Mi történt?"

"Majdnem megerőszakoltak." Tudtam, hogy a megerőszakolás nem a legjobb módja a helyzet leírásának, de ez volt minden ami most eszembe jutott.

Bella lehunyta szemeit. "Mit gondolsz, mi történik amikor "Hét perc a fellegekben"-t játszol?"

Tudtam, hogy eléggé túloztam, de csak mert már elakartam menni onnan.

"Csak kérlek, menjünk vissza a koleszba, jó?" kérdeztem Bellát, ahogy állt ott összefont karokkal.

"Te mehetsz de én maradok." ahogy kimondta a szavakat nem tudtam, hogy hogyan reagáljak.

Tettem egy feszült lépést hátra, mielőtt megszólaltam volna. "Ezt hogy érted?"

"Avery én itt maradok. Te ha akarsz, akkor menj vissza."

"Miért nem megyünk vissza együtt?" kérdeztem.

"Mert" mély lélegzetet vett. "Veled ellentétben én itt barátkozok, szóval még maradok. Majd később megyek."

Szavai egyenesen belém hasítottak. Mintha nem is ismertem volna. Megpróbál beilleszkedni a szövetséges lányok és fiúk közé?

"Rendben." Vontam vállat.  "Remélem van kulcsod, mert én bezárom azt ajtót mielőtt lefekszem."

Viszont mire befejezhettem volna mondandómat, addigra ő már elsétált.

El sem hiszem, hogy ez történik. Miért voltam megint itt? Ezek az emberek nem az én fajtáim.. És Isabelláé sem. Kevesebb, mint egy órával ezelőtt mindketten ültünk és vacsoráztunk most meg eldobott egy csapat egyetemi lányért.

Az autómhoz futottam és beindítottam a motort. Átvezettem a környéken a kampusz felé. Ahogy leparkoltam a kocsival, megfogtam a melegítőim és visszaindultam a szobámba. Miután kinyitottam és beléptem be is zártam az ajtót, úgy, ahogy Bellának is mondtam.

Befeküdtem az ágyamba és egyből el is fogott az álom, meg se próbáltam átvenni a pizsamámat.

~

Arra ébredtem, hogy valaki az ajtót veri. Ránéztem az órámra.

5:45

Lehet Isabella az, mivel bezártam az ajtót lefekvés után.

Felkeltem puha ágyamból és lassan elindultam az ajtóhoz. Megdörzsöltem szemeim és kinéztem a kis lyukon, hogy megbizonyosodjak tényleg Isabella az-e.

Valóban ott állt Isabella elkenődött sminkben és kócos hajjal. Láttam egy kezet vállán amivel támogatták, hogy állva tudjon maradni. Láthattam volna ki az, de a kukucskáló rés az ajtón nem volt elég nagy hozzá.

Kinyitottam az ajtót, Harry és Isabella állt a folyosón. Harry józannak tűnt, de Isabellán láttam, holnap már nem fog emlékezni az este korábbi történéseire.

"A te kis barátod nagyon nagy partyarc." vigyorgott Harry és átnyújtotta nekem Isabellát. 

Nehézkesen besétáltunk és egyből párnájára dőlt.

"Azt tudom." mondtam. Nem örültem a szarkazmusának.

"Igen, minden fiú szívesen nézte ahogy a medencénél villog."

Keresztbetettem karjaim, oldalra döntötted és úgy néztem rá összeszűkített szemekkel.

"Azt hiszed ez vicces?" csattantam rá. "Mert szerintem egyáltalán nem."

Harry felnevetett kicsit, "higgy nekem, holnap reggel meg fogja bánni amiket cselekedett és szüksége lesz valakire aki elmondja neki, amikre nem emlékszik." kezdte."Szóval az van, hogy Sarah adott neki egy vodkát és utána azt a szórakoztató ötletet találta ki, hogy igyanak feleseket."

Kezemet homlokomra raktam amikor Harry nevetve folytatta.

"A fiúk sorba vitték neki a rövidet, és mire ő végzett mindig kapta az újat. Ezután egy srác felvitte az emeletre. Nem tudom megmondani ott mi történt, de talán Sarah tudja. Izgalmas lehetett mert utána vele volt a földszinten. Lehet, hogy összejöttek. Nem tudom."

Lehajtottam fejem csalódottságomban.

Azt hittem befejezte, de amikor meg akartam szólalni felemelte kezét. "Várj édes, még nem fejeztem be."

Édes? Nem vagyok az édesed.

"Bella és a barátja lementek a medencéhez és ott buliztak. Majd itt jöttem a képbe én. Nem találtalak sehol, gondoltam elmentél ezért hoztam vissza. Csak hogy meggyőződjek róla biztonságban hazaér." fejezte be.

"Annyira hülye vagyok…" motyogtam magamnak.

"Igen, tényleg az vagy. Úgy értem, ki az aki egyedül hagyja a barátját egy vad buliba?" nevetett Harry és az ajtófélfának dőlt.

"Kösz."

"Nincs semmi, Ave." mosolygott Harry, "De tartozol nekem."

Tartozom neki? Nem hiszem.

Témát váltottam mert úgy tűnt, nem szándékozik elmenni.

"Nem látszol részegnek. Ez furcsa egy olyan szövetséges sráctól mint te." Megjegyzem, az ajtóba kapaszkodik.

Harry önelégült mosolya újra megjelent arcán, "Azt hiszed nagyon vicces vagy, ugye?"

Összeszorítottam állkapcsom. "Tulajdonképpen, néha, igen."

"Aranyos."

Megráztam a fejem, "Hagyj a becenevekkel. Nem vagyok a barátnőd és nem is leszek."

"Én ilyen vagyok." mondta nekem szavait mély hangján és Britt akcentussal.

"Állj le."

"Rendben." folytatta, "Miért mentél el olyan korán?"

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Harry meghívott a bulijára. Amilyen gyorsan csak tudtam otthagytam azt a helyet, miután bent voltam a szobába azzal a sráccal.

"É-én nem éreztem jól magam." hazudtam.

Harry hátrahajtotta a fejét és nevetett mielőtt megszólalt. "Baromság."

"Nem, igazat mondok. A kínai kaja miatt." hazudtam, megint.

"Megijedtél." somolygott. "Valld be."

Igaza volt, megijedtem.

"Nem ijedtem meg."

"Szűz vagy még, Avery?" kérdezte a semmiből.

"Ez egyáltalán nem a te dolgod." Hátráltam, de ő közelebb jött.

Tetőtől talpig végigmért szemeivel, elvigyorodott és közelebb jött arcomhoz.

"Elárulhatod nekem. Ez annyira...tiszta." Beharapta ajkát, kezeit derekam köré fonta és összeérintette homlokunkat.

Ellöktem magamtól és az ajtó felé toltam.

"Késő van. Menj haza." mondtam mielőtt becsaptam orra előtt az ajtót. 

4. fejezet

A szívószálammal játszottam a kért italomban.

"Megcsókoltam Őt múlt éjszaka egy játék miatt.." ismertem be.

Isabella szája mosolyra görbült. "Van fogalmad róla,hogy most hány lány féltékeny rád emiatt?"

Összeszűkített szemekkel néztem rá. "Alig tudják páran."

Isabella nevetett és hátradőlt székében. "Ave, előbb vagy utóbb mindenki megtudja. Gyorsan terjednek a pletykák a kampuszon."

Elgondolkozva ittam bele kólámba, Isabellának igaza van a pletyka gyorsan az egyetem fülébe jut.  Pedig ez csak egy "add tovább a száddal a papírt" játék volt, már ha így nevezik.

"Csak együnk és menjünk.. Nem akarom, hogy gyilkos pillantással illessen az a lány egész este." Fordítottam fejem Harryék asztala felé egy másodpercre.

"Igen, várjuk meg az ételeket és menjünk innen." Mosolygott Isabella és belekortyolt italába.

"Olyan kényelmetlennek érzem ezt most. Úgy érzem egyfolytában rájuk figyelek." Az asztaluknak háttal ültem, de az onnan jövő nevetést ugyan úgy hallottam. Isabella nevetve nézett át vállam fölött a lány és Harry felé.

"Oh, igen. Minden bizonnyal rájuk koncentrálsz." Kuncogott Isabella és itta italát.

Homlokomat kezemnek támasztottam és felsóhajtottam.

Épp akkor hozták ki a kajánkat az asztalunkhoz és elkezdtem enni gyorsan. Óriásit haraptam és nagy kortyokban folyattam le torkomon italomat.

"Hé, lassabban." nevetett Isabella. "Már nem figyelnek ránk."

Felnéztem a tányéromról és gyorsan feléjük kaptam fejem.  Isabellának igaza volt, már egyáltalán nem figyelnek ránk.  A lány mellette ült, egész testével Harry felé fordulva, átfuttatta kezét göndör haján amíg fülébe suttogott valamit, amitől ő beharapta ajkát. Nem is akarom tudni, mit mondott, egész biztos, hogy valami mocskosat.

"Istenem, én már most gyűlölöm ezt a lányt." Ráztam a fejem és az evőpálcikát piszkáltam.

"Úgy néz ki mint egy kurva, biztos nem az NYU-ra jár." Kuncogott Isabella miközben újabbat harapott narancsos csirkéjébe.

"Csak fizessük ki a számlát és húzzunk innen." Mondtam, leraktam a villámat és hátradőltem a székemben.

Isabella mögém pillantott. "Uh, nem hiszem, hogy ez fog történni."

Zavartan összehúztam szemöldököm, megakartam fordulni de Harry állt mögöttem visszatartva székem kezeivel.

"Avery, Isabella." somolygott Harry. Végre megtudta jegyezni a nevem.

"Igen?" Isabella kavargatta italában szívószálát.

"Tartunk egy kis bulit a közösségi házunkban. Semmi nagy dolog. Arra gondoltunk, nem akartok eljönni?"

Isabellára néztem. Nagyra nyitottam szemeim és lassan megráztam fejem jelezve a választ. Harry nem látott, mivel mögöttem állt.

Isabella nevetett. "Jól hangzik. Elmegyünk, de nem fogunk sokáig maradni."

Összeszorítottam az öklöm az asztal alatt és szúrós pillantást vettettem barátnőmre.

"Neked is jó így, Avery?" Harry egyik kezét hátamra rakta és felém fordult.

"Jó lesz, majd akkor találkozunk srácok." Harry rám mosolygott, ők is indulni készültek, visszament a barátaihoz és a.. lányhoz.

Mindketten kifizettünk és beszálltam a volán mögé.

"Ki foglak nyírni." Mondtam Bellának miközben ő is beült helyére.

"Oh, gyerünk Ave. Jobb lesz mint egész este a szobánkban ülni."

Bármennyire is vissza akartam menni a szobánkba, Bellának igaza volt. Unatkoznék.

Elindultam az autómmal Harryék közösségi házához, amikor leparkoltam bentről már kiszűrődött a hangos zene, és az út szélén autók álltak. Szerencsés volt, nem voltak a közelbe rendes lakóépület, csak más közösségi és lányszövetséges házak.

Leparkoltam az utca szélén és kiléptem a friss levegőre. Ez volt az a pillanat amikor rájöttem, mi melegítőben és pulóverben jöttünk el, ráadásul a hajunk se volt valami jó állapotban. Mindkettőnk fején egy kócos konty díszelgett.

"Vannak ruhák a csomagtartóban ilyen esetekre." mondta Isabella, kinyitotta a csomagtartót és kivett egy táskát tele ruhával.

Úgy nézhettem rá, mint egy őrültre. "Miért?"

"Sosem tudhatod."

Megráztam a fejem és kihúztam egy fekete ujjatlan ruhát és adott hozzá egy pár szandit.

Isabellával együtt az autó hátsó ülésén öltöztem át. Hajamból kihúztam a hajgumit, kezemmel megigazítottam kusza tincseim, más nem érdekelt. Besétáltunk és egyből Harry fogadott az ajtóban.

"Hey! Egy pillanat és belekezdünk egy jó kis játékba, a "Hét perc a fellegekben" Avery!" Mosolygott és kiáltotta túl a zenét.

Megragadta karom mielőtt szólhattam volna, hogy nem akarok játszani.

Láttam a lányt aki korábban Harryvel volt, most egy körben ült fiúkkal akikhez mi is csatlakoztunk.

"Pörgess!" mondta a lány mosolyogva és tapsolt amikor az üveg megpördült.

Hát ez az én szerencsém, az üveg felém mutat.

Tudtam, hogy senkit nem szeretnék kivéve Harryt, és most kényszerítettek, hogy menjek át egy másik szobába valakivel. (Felelsz v. merszt úgy játszák, átmennek akik játszanak ketten egy másik szobába)

Addig forgott az üveg amíg egy másik fiúnál landolt. Barna haja és szeme volt, napbarnított bőre és mosolygott. Megfogta a kezem és átsétáltunk egy másik kis szobába.

"Mi a neved? kérdezte a sötétben. Ideges voltam. Hol van ilyenkor Isabella, amikor szükségem van rá?

"A-Avery." dadogtam. Éreztem ahogy kezei karomról derekamra csúsznak.

"Szép név. Zeke vagyok." Szavai csiklandozták fülemet, éreztem, hogy közel van; túl közel.

"Örülök a.. találkozásnak." suttogtam. Visszahúztam fejem amikor éreztem keze elkezdte felgyűrni a ruhám alját. Megütöttem kezét és megpróbáltam nehezen kitalálni a sötétben.

"Állj!" könyörögtem neki. Éreztem ahogy ajkait nyakamra tapasztja.

Eltoltam magamtól és megtaláltam a kilincset. Kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra, adtam egy pofont Zeke-nek mielőtt a konyha felé igyekeztem volna.

"Mi a franc?" kiáltotta Zeke. "Ezt miért kaptam?"

"Azért mert megpróbáltál levetkőztetni!" kiáltottam vissza.

"Tudod egyáltalán mi az a "hét perc a fellegekben"?"

Megtaláltam Isabellát a konyhaasztalon és megragadtam karját.

"Elmegyünk." parancsoltam rá.

"Mi? Még csak most jöttünk Ave!"

Húztam a bejárati ajtó felé és láttuk Harry-t a nappaliban.

"Avery!" kiáltotta nekem ésfelállt. "Hova mentek?"

"Én haza." mondtam bevágva az ajtót mögöttem.

*** 

3. fejezet

Besétáltam az terembe, amint az angolórám kezdetét vette. Leültem a harmadik sorba és elővettem laptopom, letettem kávémat az asztalra, és hátradőltem a székbe. Nem tudtam megállni, hogy ne Harryre gondoljak. Olyan édesen nézett ki ma reggel. Letterman  dzsekibe volt, ami még jobban állt neki, és a haja, amit tökéletesen beállított. Az ajka olyan rózsaszín és telt volt, hogy úgy éreztem újra meg kell őt csókolnom.

Hirtelen kinyílt az ajtó, és bejött ő.  Hozta magával a Macbook pro-ját és a kávéját.

Váltott pár szót a professzorral, mielőtt feljött volna az emeletre és beült volna a mögöttem lévő padba. Legszívesebben hátrafordultam volna hozzá, hogy figyel-e engem... de tudtam, hogy valószínűleg csak bekapcsolta laptopját és várta, hogy betöltsön.

Leírtam néhány dolgot amit Daniels professzor a képernyőre kivetített és még egy darab papírra lemásoltam. Amikor az osztály már elindult, én leültem és így volt még egy plusz percem mindent visszapakolni a táskámba. Mikor leállt a laptopom megéreztem egy kezet a vállamon.

"Hey, Amanda." Állt meg mellettem Harry miközben a laptopját és a kávéját fogta.

Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt mielőtt megszólaltam: "Az Avery."

Harry nevetett. "Sajnálom, majd előbb vagy utóbb megjegyzem."

Felvettem arcomra a leghamisabb mosolyom mielőtt folytatta. 

"Jössz a buliba péntek este?" kérdezte tőlem, meglepődtem, hogy esetleg még egy szövetségi bulira meghívott.

"Nem hívtak meg." Játszottam a hülyét. Megpróbáltam elérni, hogy közvetlenül ő hívjon meg.

"Nos, egyébként, a barátnőd Bella nagyon jól érezte magát múlt este." Mondta hirtelen és nevetett, visszaemlékezve mi történt.

Össze voltam zavarodva. "Honnan tudod, amikor te bent játszottad velem azt a játékot?"

"Sarah mondta nekem." Ivott bele kávéjába, miközben tovább beszélt és az előcsarnokba sétáltunk.

"Igen, eléggé rosszul volt tegnap este. Nem jött be órákra." Mondtam miközben átsétáltunk az előcsarnokon át a kampuszba. Észrevettem, hogy néhány lány pillantása nem mondható bájosnak, inkább irigynek. Valószínű azért, mert az NYU leghíresebb fiújával sétálgatok.

"Igen, tudom milyen érzés, de örülnék ha megint eljönnétek." Megfordult és engem nézett miközben sétáltam. Ragyogtak a zöld szemei.

"Uhm, nem, köszi." Eléggé kényelmetlennek éreztem, hogy egy másik diákegyesület bulijára menjek. Isabella közéjük illik, de tudom, hogy én nem.

"Miért?" Harry megállt és megfogta karom. A park közepén álltunk körülöttünk rengeteg diákkal akik a füvön vagy a piknikasztalnál tanultak vagy könyvet olvastak.

"Mert." Nem igazán akartam elmondani, hogy mit érzek.

"Tényleg? De hiszen te vagy a party játékok szakértője. Egész órán a tegnap estén gondolkoztam és most már emlékszem rád." Tudtam, hogy flörtöl velem, de nem tudtam felhőtlenül örülni mert Harry-Styles-A-híres-főiskolás -pasi emlékszik a tegnap esti csókunkra.

"Tényleg?" Kiegyenesedtem és Harryre néztem. "Megyek."

Rám mosolygott, mosolya széles volt, fogai pedig fehérek. Elbűvölően nézett ki.

"Rendben, akkor ott találkozunk." Elvigyorodott volna mielőtt elsétált a csapat haverja előtt.

***

Kér órakor visszasétáltam a szobámba. Isabella még mindig az ágyában volt. Úgy döntöttem még nem írom meg a házijaimat, helyette bekapcsoltam a laptopom és vártam, hogy betöltsön a Netflix.

Amint elkezdtem nézni egy régi romantikus filmet, Isabella fordult egyet ágyán és kinyitotta szemeit. Felnéztem rá a képernyőről, és láttam ahogy megemeli fejét. A haja még nyirkos volt amiért éjjel vizes hajjal feküdt le, ezzel a párnáját is benedvesítve.

" 'Reggelt, napsugár." Mosolyogtam, ahogy kinyújtoztatta karját és megdörzsölte szemeit.

"Mennyit aludtam?" Kérdezte reszelős hangon.

Ránéztem laptopom órájára, mielőtt válaszoltam. "Úgy 12 órát."

Elkerekedett szeme és felállt az ágyról. "Éhen halok. Leakarok menni a kampusz éttermébe. Amióta itt vagyunk még sose próbáltuk ki."

Már körülbelül egy hónapja vagyunk itt, de a fősulin az osztályokon és a Starbuckson kívül nem voltunk sehol.

"Jól hangzik." Megfogtam pulcsiimat, áthúztam fejemen amíg Isabella felvett egy melegítőalsót és felfogta a haját egy copfba.

"Menjünk mert már 4 óra van." Húztam ki Isabellát az ajtón, végig futottunk a folyosón és egyenesen az autómhoz mentünk.

Beszálltunk a kocsiba és beindítottam a motort.

"Emlékszel valamire a múlt éjszakából?" Kérdeztem ahogy kihajtottunk a felhajtóról.

Felém fordult és morgott egyet. "Nem, olyan mintha egy lyuk lenne az emlékezetembe vagy ilyesmi."

"Jó, mert te és Sarah nagyon elvoltatok veszve." ugrattam.

Felém fordult és meglökött. "Mintha te nem ittál volna."

"Igazából én.. ittam egy Mike's Hard limonádét."

"Azta, Avery! Hogy te milyen rossz vagy!"

"Hé!" Nevettem és megálltunk a piros lámpánál. "Csak úgy közlöm, én nem is akartam részeg lenni. Valakinek haza kellett vezetni."

"Igaz." mondta Isabella, és a lámpa zöldre váltott. "De különben, te mit is csináltál addig tegnap este?"

Leparkoltam az autót és kivettem a kulcsot a gyújtásból és belenéztem a visszapillantó tükörbe, láttam egy csapat leányszövetséget és pár egyesületes srácot. Isabella észrevette, hogy mire is figyelek így ő is kinézett az autó hátulján.

"Ismered őket?" kérdezte.

Nem figyeltem rá mert miközben beszélt Harry átsétált a kocsik között és együtt nevetett egy csapat fiúval majd besétáltak a kínai étterembe. Úgy tűnik az egész kampuszon ott van, vagy legalábbis mindenhol ahová én is megyek.

"Ave?" Isabella arcom előtt lengette kezét.

"Bent mindent elmondok." mondtam, kiszálltam a kocsiból és elindultam a bejárat felé. Hallottam, hogy jön mögöttem. Amikor az asztalunkhoz sétáltunk Harry felfigyelt rám, ésabbahagyta a beszélgetést a vele szembe ülő sráccal. Az étteremben homályos volt a fény, de még így is láttam a kis mosolyt szája sarkán.

Visszamosolyogtam és még mindig egymás szemébe néztünk, egészen addig amíg egy lány el nem vonta Harry figyelmét, aki ezért már rá figyelt. Úgy nézett felém, mintha tudta volna Harry és én egymással szemeztünk és láttam, hogy Harry ezt próbálja tagadni.

Elakarja rejteni a tényt, hogy rám mosolygott? Talán azért, mert én csak egy gólya vagyok?

"Kisasszony?" kérdezte a pincér. "Az asztaluk."

Leültem és megnéztem a menüt.

"Mesélj." Isabella egyenesen rám nézett. "Mindent."

2. fejezet

Egyedül maradtam, megint. Megpróbáltam megtalálni az utam ebben a zsúfolt szövetségi házban. Rengeteg ember volt kis helyen összezárva. Megláttam a konyhában egy nyitott ablakot ami pont a terasz felé nézett, odamentem megnézni nincs-e kint hátul Isabella.

Meglepődtem, amikor megláttam a trambulinon Sarah-val. Nagyon felelőtlennek tűntek. Mindketten hihetetlenül ittasnak néztek ki. Isabella ruhája és haja ázott volt. Kimentem hozzá, készen arra, hogy szóljak neki ideje lenne visszamenni a kampuszhoz.

"Isabella." Ordítottam túl a zenét.

Ő megbotlott és szembenézett velem, miközben még mindig a trambulinon volt.

"oh." Isabella gondtalanul nevetett. "Avery, gyere csatlakozz te is."

"Isabella kelj fel, visszamegyünk a kampuszhoz." Hangsúlyoztam, majd megragadtam a karját és felrángattam a földről.

Nyafogott. "Ne legyél már ilyen ünneprontó."

Összeszűkített szemekkel néztem rá. "Bella, te részeg vagy."

Csak nevetett. "Tudom, hogy az vagyok."

"Igen, pontosan ezért megyünk most el." Felnyögött majd elindult velem az autóm felé.

Ahogy elhaladtunk a nappaliba megint láttam Harry-t. Épp felelsz vagy merszet játszottak.

Ennyire éretlenek a főiskolás fiúk?

Fogtam Isabella kezét és próbáltam minnél jobban tartani, nehogy összeessen. Sminkje elkenődött nedves arcán, ezzel fekete karikákat csinálva szeme körül.

"Ha visszaértünk te egyből elmész zuhanyozni. Én pedig majd megyek utánad." Mondtam majd elindítottam az autót és a kampusz felé vettem az irányt.

Bólintott, és becsukta szemeit. Ez volt az első alkalom, hogy Isabellát részegen láttam. Figyelnem kellett volna rá egész éjszaka, helyette meg fennakadtam az NYU legnépszerűbb srácával.

Amikor megérkeztünk, kisegítettem a kocsiból, majd a szobánkból hoztam neki váltóruhát és egyből a fürdő felé vettük az irányt.

"Itt vagyunk." Mondtam, majd átadta kezembe ruháit és belépett a zuhany alá. Addig leültem egy padra a tágas fürdőszobában. Imádkoztam, hogy ne csússzon el. Ezt mindketten elcsesztük. Holnap reggel nyolckor kezdődik az első órám, Isabellának kilenckor. De tudtam, hogy ma már nem jutok sok alváshoz. Elvégre is hajnali három óra van. 

Hallottam, ahogy a víz elzáródik és Isabella kilép egy szál törölközőben. 

Felnyögött, miközben leült mellém a padra. Kezdte veszíteni az alkohol hatását. "Fáj a fejem. Alvásra van szükségem."

Elfordultam tőle, amikor a fal mögé lépett, hogy felöltözhessen.

"Képes leszel bemenni még órára?" Kérdeztem tőle a falon keresztül.

Csöndben volt a szoba másik oldalán. "Talán."

Összemosódtak álmos szavai és kilépett a fal mögül pizsamában, ami egy rövidnadrágból és egy régi pólóból állt.

"Gyere, menjünk vissza a szobába."  Kiléptem az hallba, elsétáltunk a lépcsőn fel a szobánkig majd kinyitottam az ajtót. Aztán rájöttem, hogy nem vettem a fáradtságot, hogy letusoljak. Közbe figyeltem Isabellára, hogy épen visszaérjen a szobába.

Néztem, ahogy beesik ágyába. Fogtam a táskám benne az arclemosóval, fogkrémmel és szájvízzel és a pizsamámmal. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd visszasétáltam a fürdőbe.

Út közben nevetést hallottam a szűk folyosón. Valahonnan az emeletről szólt a hang. Beléptem a zuhanyzóba, levettem fehér szoknyámat és ráraktam a padra. Aztán levettem magamról a többi ruhámat is.

Meggyőződtem róla, hogy a víz elég forró. Csak akkor zuhanyzok, ha a víz perzselően forró. Ez egy furcsa szokásom, de ellazít.

Álltam a meleg víz alatt, s behunytam szemeim. Beledörzsöltem fejbőrömbe a sampont, és nem tudtam másra gondolni, csak Harryre. Alig tudtam róla valamit, de az eddigiek közül ő csókol a legjobban.  Bár szerintem már nem is emlékszik rám. Csak egy másik lány vagyok, akivel bővítette csóklistáját.

Befejeztem a fürdést, megmostam arcom, majd megszárítottam magam. Amikor kész lettem, odaálltam a tükör elé, kifésültem nedves hajamat és gyorsan fogat mostam.

Amikor már tényleg mindennel végeztem, visszasétáltam a szobába és bezuhantam az ágyba.

*

Hét órakor megszólalt az ébresztőm. Elkezdtem a szokásos reggeli teendőimet, ami az öltözés, kávé majd irány az első óra. Ránéztem Isabellára. Szája nyitva volt, haja copfba fogva állt szerteszét. Szörnyen másnapos volt. Kizárt, hogy ma bemenjen az óráira.

Felhúztam egy melegítőt és hajamat egy kócos kontyba fogtam. Feltettem egy kis szempillaspirált, csakhogy mégis kinézzek valahogy. Felkaptam táskám és elhagytam a szobát. A Starbucks szerencsére közel volt. Beszaladtam a kávézóba és próbáltam gyorsan rendelni, mert az angol órám lassan 10 perce elkezdődött. Beálltam a sorba és vártam, hogy sorra kerüljek, de egy csapat fősulis srác beállt elém.

"Uh." Próbáltam beszélni hozzájuk, de a hangom halk volt. "Elnézést."

Megfordult az egyik és rosszálló pillantást vetett felém. "Mit akarsz?"

Összeszűkítettem szemeim mielőtt megszólaltam. "Bejöttél elém."

Felnevetett a többiekkel együtt. "Minket nem érdekel."

Már készültem elmenni, de aztán rájöttem, hogy szüksége van ezeknek a fiúknak egy kis felvilágosításra. "Figyeljetek, diákszövetséges porontyok. Azért mert van egy aranyos kis szövetségi házatok nem jelenti azt, hogy bárki elé beállhattok a sorba."

Visszafordultak hozzám, de nem féltem.

"Jó." kezdte egy magas szőke fiú. "Te egy kibaszott gólya vagy, és mi azt tehetünk amit akarunk. Idősebbek vagyunk, emlékszel?"

Szárazon felnevettem. "Hűha, micsoda érvelés. Minden évben ezt mondjátok a gólyáknak?"

Megcsikorgatta fogait. Vártam, amíg a szőkének a vállára nem tette valaki a kezét. Rögtön felismertem. Harry volt. Haja gondosan be volt állítva, amit a frufru tette teljessé.

"Alex, nyugodj meg." Könyörgött Harry. Láttam a fáradtságtól keletkezett táskákat szeme alatt. Sokáig tarthatott a buli tegnap este. "Majd megyek utánad." Mondta neki. Harry felém nézett majd beállt mögém.

"Erőszakos gólya." Morogta orra alatt, majd kiment a többi sráccal akik adtak neki egy kávét.

Megrendeltem egy vaníliás frappémat. Amíg vártam, megfordultam, szembe Harryvel.

"Vicces volt a tegnap este." Mondtam nem figyelve arra, mit is ejtek ki a számon.

"Ismerlek téged?" kérdezte.

Éreztem ahogy gyomrom hirtelen megfeszül. "Igen, én játszottam veled abba a játéba tegnap este."

Ott állt engem figyelve, majd pár másodperc múlva elnevette magát. "Oh, igen! Te vagy Ashley."

Zavartan összehúztam szemem, és kijavította. "Nem, én Avery vagyok."

"Oh... az én hibám. Nagyon sok dolog történt múlt éjszaka." Összeszorította fogát és egy furcsa hangot adott ki szájával.

"Rendben. Felejtsük el a dolgot." Visszafordultam. Mi a fenének hittem azt, hogy érdekelte ki ült mellette tegnap este? Mint már mondtam, én is csak egy másik lány vagyok a listán. Elvettem a frappém és visszafordultam, hogy mehessek.

"Még találkozunk, Ava." Harry elmosolyodott, mielőtt újra lenézett telefonjára.

A nevem Avery. Akartam mondani neki, de rájöttem, hogy felesleges, mert úgy is újra elfelejt.

De tudom, én Őt nem fogom.

1. fejezet

Leparkoltam az autómmal kint, a hangos,  kivilágított ház előtt. Közel volt a kampuszhoz, csupán néhány háztömbnyire.

Ez volt az a buli, ahol mindenki lesz este és ahová meghívtak.

Már nem tudtam visszautasítani, mondhatni kénytelen voltam bemenni.

”Készen állsz?” Kérdezte barátnőm, Isabella. Lefagyva ültem a kormány mögött. Be kell ismernem, megijedtem. Isabella és én nem tartozunk ide ma este. Mi voltunk az NYU új gólyái, és még félig gyerekként voltunk ezen a közösségi bulin felsőbb évesekkel. Isabella kényszerített, hogy menjünk, azóta, hogy  beszélt reggel a felsőbb éves lányok közül az egyikkel a haladó angol osztályból. A lány pedig meghívott minket.

”Nem.” Mondtam végül. ”Ráadásul senkit nem ismerek.”

Isabella hátrahajtotta a fejét fusztráltságába. ”Istenem, Avery. Lazíts egy kicsit és tanulj meg szórakozni.”

Felé fordultam. ”Isabella! Te beteg vagy, vagy mi? A srácok fele úgy fognak ránk nézni, mint friss emberi csalira.”

Összehúzta szemét és nevetett. "Mi a fenéről beszélsz?"

"Becsapnak minket Isabella. Ők nem akarnak a barátaid lenni." Motyogott magában valamit miközben megrázta a fejét, de ezt már nem hallottam, mert kiszállt az autóból. Magamban arról vitatkoztam elmenjek-e, de nem hagyhattam Isabellát egyedül a bulin. De tudom, hogy elfog csalni valami játékos által, hogy vele lógjak. Kinyitottam az ajtót és kiléptem, majd a pázsiton át odafutottam hozzá a verandára.

"Örülök, hogy úgy döntöttél, csatlakozol hozzám." Elvigyorodott, majd kopogott az ajtón.

Úgy néztem rá, mint egy őrültre. Megint kopogott, de az üvöltő zene miatt senki nem hallotta.

Lenyomtam a kilincset és elindultam befele. Amint beléptem megéreztem az alkohol és cigaretta füst szagát. Amikor jobbra néztem láttam, hogy a nappaliban üveg pörgetőznek. Bal oldalamon láttam egy csapat fiút pár csajjal, akik készen álltak, hogy a lányokról igyák meg az italukat.

"Szóval.." Kiabáltam túl a hangos zenét. "Hol van a barátnőd?"

Isabella körülnézett mielőtt megszólalt."Itt van valahol." Körbenéztem, bár fogalmam sem volt milyen lányt keressek. Benéztem a konyhában és láttam, hogy egy másik csapat fiú ül a konyhapulton és egy csapat lánnyal beszélgetnek. Nem számított merre fordultam, sehol nem láttam egy gólyát rajtunk kívül.

"Megvan!" Isabella megragadta a kezem, és behúzott a konyha fele. Amikor közeledtünk Isabella 'felsős barátja' felé észrevettem, hogy tényleg milyen csinos. Hosszú sötét haj, és igéző zöld szemek. Gyönyörű bőre ragyogott a lámpa fényében.

"Szia Sarah!" Isabella mosolyogva sétált hozzá a konyhába. Sarah Isabella felé fordította fejét, és amint meglátta elmosolyodott.

"Szia." Kiabálta Sarah, miközben egy ölelésbe vonta a lányt. "Hát eljöttetek."

Isabella elengedte Saraht és elkezdte: "Igen, és elhoztam egy barátomat, Avery-t."

Sarah rám pillantott és elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá és mondtam egy gyors Hello-t. Ott álltam zavartan, és mire észbe kaptam, Isabellát már elhúzták egy másik szobába Sarah-val együtt. Ott álltam zavartan a konyha közepén. Nem tudtam mit csináljak. Talán innom kéne valamit? Vagy talán az autóban kéne töltenem az éjszaka további részét?

Egy ideig csak nézelődtem, aztán úgy döntöttem iszok valami. A kiszáradt torkomnak már szüksége volt egy italra. Odamentem a hűtőszekrényhez, kivettem belőle egy Mike's Hard Limonádét (5% alkohol), majd felbontottam. Ittam pár kortyot mielőtt éreztem, hogy valaki megérinti a vállam.

Megfordultam, hogy lássam, ki áll mögöttem. Természetesen egy diákszövetséges srác, hát ez az én szerencsém. Haja egy rakás göndör fürtből állt, de mégis jól beállítva. Szeme smaragdzöld, bőre napbarnított. Nem tudtam nem őt nézni. Annyira bámultam, hogy háromszor kellett feltennie a kérdését, mire megértettem.

"Akarsz játszani? Szükségünk lenne még egyjátékosra." Hallottam meg mély hangját a zene mellett. Húsos rózsaszín ajkai voltak. Nem tudtam nem bámulni.

"Miféle játék?" Hirtelen visszaestem a valóságba.

"Gyere velem." Lehajtott fejjel visszaindult a nappaliba, én meg követtem őt. Amikor beértünk a szobába leraktam a szőnyegre az italom, majd leültem mellé. Egy kört alkottunk a többiekkel, de még mindig nem tudtam mit is játszunk. Csak reméltem, hogy nem vonnak bele semmilyen drogokat.

'Látod ezt a papírt?" Mondta a sötét fürtös fiú, feltartva egy darab papírt a levegőbe, majd folytatta. "Tovább kell adnod a száddal, de ha leesik... meg kell csókolnod a melletted ülőt. A játék lényege, hogy minél többször körbeadjuk úgy, hogy csak a szánkat használjuk."

Hallottam már erről a játékról, de még sosem volt alkalmam kipróbálni. Miért ne, végtére is, ez az első főiskolás bulim. Bólintottam és néztem, ahogy a nekem balra ülő srác továbbadja egy lánynak. Elvette a papírt a szájával, aztán tovább adta. Figyeltem, ahogy minden egyes ember mélyen beszívta a levegőt, hogy el ne ejtse a papírt. Az egyik gyerek, közvetlenül az engem ide hívó fiú mellett, majdnem elejtette a papírt azért a vonzó srác hangos nevetésben tört ki. Ahogy felém fordult kiesett a papír a száján, és fejét lehajtva ismét nevetett.

De aztán rájöttem még a nevét sem tudom, és most csókolóznunk kéne.

Milyen csodás…

Mielőtt feleszméltem, megragadta arcom kezeivel és száját enyémre tapasztotta. Éreztem, hogy nyelvét számnak nyomja kiharcolva, hogy beljebb jusson. Végül hagytam, hogy a csók kiteljesedjen. Úgy tűnt, mintha örökké tartana, hogy újra levegőhöz jussak. Ahogy elengedtük egymás ajkait, a körből mindenki tapsolni kezdett.

"Szép volt Harry, így kell megismerkedni egy gólyával." Kiáltotta egy fiú, aki olyan pólót viselt, mint Harry. Ez egy ilyen szövetségi szimbólum volt.

Harry felém fordult és nagy szemekkel nézett rám. Azt hittem sötét volt a szobában, de mégis láttam nagy zöld szemeit.

"Várj." Becsukta szemét és megkérdezte. "Te még csak gólya vagy?"

Pislogtam és nyeltem egy nagyot. "Uh.." Próbáltam a megfelelő szavakat keresni."Uh, Igen."

Harry megint óriási szemekkel nézett rám. "Komolyan? Sokkal idősebbnek néztelek. Általában mi nem hagyjuk, hogy gólyák legyenek a bulin, viszont te dögös vagy. Maradj ameddig csak akarsz.

Éreztem, hogy az arcom elpirult és égett.

"Oh, és még egy dolog." Harry visszafordult hozzám, mielőtt kimentek volna a szobából haverjaival. "Valószínűleg te vagy az egyetlen gólya, aki ilyen jól smárol."  Mosolyogtam, ő rám kacsintott, aztán befordult a folyosóra.

Szereplők

Avery  (Shelley Hennig)

Harry  (Harry Styles)

Isabella  (Phoebe Tonkin)

Alex  (Evan Peters)

Sarah  (Crystal Reed)

Garrett  (Daniel Sharman)

Isaac  (Aaron Johnson)