2015. január 23., péntek

1. fejezet

Leparkoltam az autómmal kint, a hangos,  kivilágított ház előtt. Közel volt a kampuszhoz, csupán néhány háztömbnyire.
Ez volt az a buli, ahol mindenki lesz este és ahová meghívtak.
Már nem tudtam visszautasítani, mondhatni kénytelen voltam bemenni.

”Készen állsz?” Kérdezte barátnőm, Isabella. Lefagyva ültem a kormány mögött. Be kell ismernem, megijedtem. Isabella és én nem tartozunk ide ma este. Mi voltunk az NYU új gólyái, és még félig gyerekként voltunk ezen a közösségi bulin felsőbb évesekkel. Isabella kényszerített, hogy menjünk, azóta, hogy  beszélt reggel a felsőbb éves lányok közül az egyikkel a haladó angol osztályból. A lány pedig meghívott minket.

”Nem.” Mondtam végül. ”Ráadásul senkit nem ismerek.”

Isabella hátrahajtotta a fejét fusztráltságába. ”Istenem, Avery. Lazíts egy kicsit és tanulj meg szórakozni.”

Felé fordultam. ”Isabella! Te beteg vagy, vagy mi? A srácok fele úgy fognak ránk nézni, mint friss emberi csalira.”

Összehúzta szemét és nevetett. "Mi a fenéről beszélsz?"

"Becsapnak minket Isabella. Ők nem akarnak a barátaid lenni." Motyogott magában valamit miközben megrázta a fejét, de ezt már nem hallottam, mert kiszállt az autóból. Magamban arról vitatkoztam elmenjek-e, de nem hagyhattam Isabellát egyedül a bulin. De tudom, hogy elfog csalni valami játékos által, hogy vele lógjak. Kinyitottam az ajtót és kiléptem, majd a pázsiton át odafutottam hozzá a verandára.

"Örülök, hogy úgy döntöttél, csatlakozol hozzám." Elvigyorodott, majd kopogott az ajtón.

Úgy néztem rá, mint egy őrültre. Megint kopogott, de az üvöltő zene miatt senki nem hallotta.

Lenyomtam a kilincset és elindultam befele. Amint beléptem megéreztem az alkohol és cigaretta füst szagát. Amikor jobbra néztem láttam, hogy a nappaliban üveg pörgetőznek. Bal oldalamon láttam egy csapat fiút pár csajjal, akik készen álltak, hogy a lányokról igyák meg az italukat.

"Szóval.." Kiabáltam túl a hangos zenét. "Hol van a barátnőd?"

Isabella körülnézett mielőtt megszólalt."Itt van valahol." Körbenéztem, bár fogalmam sem volt milyen lányt keressek. Benéztem a konyhában és láttam, hogy egy másik csapat fiú ül a konyhapulton és egy csapat lánnyal beszélgetnek. Nem számított merre fordultam, sehol nem láttam egy gólyát rajtunk kívül.

"Megvan!" Isabella megragadta a kezem, és behúzott a konyha fele. Amikor közeledtünk Isabella 'felsős barátja' felé észrevettem, hogy tényleg milyen csinos. Hosszú sötét haj, és igéző zöld szemek. Gyönyörű bőre ragyogott a lámpa fényében.

"Szia Sarah!" Isabella mosolyogva sétált hozzá a konyhába. Sarah Isabella felé fordította fejét, és amint meglátta elmosolyodott.

"Szia." Kiabálta Sarah, miközben egy ölelésbe vonta a lányt. "Hát eljöttetek."

Isabella elengedte Saraht és elkezdte: "Igen, és elhoztam egy barátomat, Avery-t."

Sarah rám pillantott és elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá és mondtam egy gyors Hello-t. Ott álltam zavartan, és mire észbe kaptam, Isabellát már elhúzták egy másik szobába Sarah-val együtt. Ott álltam zavartan a konyha közepén. Nem tudtam mit csináljak. Talán innom kéne valamit? Vagy talán az autóban kéne töltenem az éjszaka további részét?

Egy ideig csak nézelődtem, aztán úgy döntöttem iszok valami. A kiszáradt torkomnak már szüksége volt egy italra. Odamentem a hűtőszekrényhez, kivettem belőle egy Mike's Hard Limonádét (5% alkohol), majd felbontottam. Ittam pár kortyot mielőtt éreztem, hogy valaki megérinti a vállam.
Megfordultam, hogy lássam, ki áll mögöttem. Természetesen egy diákszövetséges srác, hát ez az én szerencsém. Haja egy rakás göndör fürtből állt, de mégis jól beállítva. Szeme smaragdzöld, bőre napbarnított. Nem tudtam nem őt nézni. Annyira bámultam, hogy háromszor kellett feltennie a kérdését, mire megértettem.

"Akarsz játszani? Szükségünk lenne még egyjátékosra." Hallottam meg mély hangját a zene mellett. Húsos rózsaszín ajkai voltak. Nem tudtam nem bámulni.

"Miféle játék?" Hirtelen visszaestem a valóságba.

"Gyere velem." Lehajtott fejjel visszaindult a nappaliba, én meg követtem őt. Amikor beértünk a szobába leraktam a szőnyegre az italom, majd leültem mellé. Egy kört alkottunk a többiekkel, de még mindig nem tudtam mit is játszunk. Csak reméltem, hogy nem vonnak bele semmilyen drogokat.

'Látod ezt a papírt?" Mondta a sötét fürtös fiú, feltartva egy darab papírt a levegőbe, majd folytatta. "Tovább kell adnod a száddal, de ha leesik... meg kell csókolnod a melletted ülőt. A játék lényege, hogy minél többször körbeadjuk úgy, hogy csak a szánkat használjuk."

Hallottam már erről a játékról, de még sosem volt alkalmam kipróbálni. Miért ne, végtére is, ez az első főiskolás bulim. Bólintottam és néztem, ahogy a nekem balra ülő srác továbbadja egy lánynak. Elvette a papírt a szájával, aztán tovább adta. Figyeltem, ahogy minden egyes ember mélyen beszívta a levegőt, hogy el ne ejtse a papírt. Az egyik gyerek, közvetlenül az engem ide hívó fiú mellett, majdnem elejtette a papírt azért a vonzó srác hangos nevetésben tört ki. Ahogy felém fordult kiesett a papír a száján, és fejét lehajtva ismét nevetett.

De aztán rájöttem még a nevét sem tudom, és most csókolóznunk kéne.
Milyen csodás…

Mielőtt feleszméltem, megragadta arcom kezeivel és száját enyémre tapasztotta. Éreztem, hogy nyelvét számnak nyomja kiharcolva, hogy beljebb jusson. Végül hagytam, hogy a csók kiteljesedjen. Úgy tűnt, mintha örökké tartana, hogy újra levegőhöz jussak. Ahogy elengedtük egymás ajkait, a körből mindenki tapsolni kezdett.

"Szép volt Harry, így kell megismerkedni egy gólyával." Kiáltotta egy fiú, aki olyan pólót viselt, mint Harry. Ez egy ilyen szövetségi szimbólum volt.
Harry felém fordult és nagy szemekkel nézett rám. Azt hittem sötét volt a szobában, de mégis láttam nagy zöld szemeit.

"Várj." Becsukta szemét és megkérdezte. "Te még csak gólya vagy?"

Pislogtam és nyeltem egy nagyot. "Uh.." Próbáltam a megfelelő szavakat keresni."Uh, Igen."

Harry megint óriási szemekkel nézett rám. "Komolyan? Sokkal idősebbnek néztelek. Általában mi nem hagyjuk, hogy gólyák legyenek a bulin, viszont te dögös vagy. Maradj ameddig csak akarsz.
Éreztem, hogy az arcom elpirult és égett.

"Oh, és még egy dolog." Harry visszafordult hozzám, mielőtt kimentek volna a szobából haverjaival. "Valószínűleg te vagy az egyetlen gólya, aki ilyen jól smárol."  Mosolyogtam, ő rám kacsintott, aztán befordult a folyosóra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése