2. fejezet

Egyedül maradtam, megint. Megpróbáltam megtalálni az utam ebben a zsúfolt szövetségi házban. Rengeteg ember volt kis helyen összezárva. Megláttam a konyhában egy nyitott ablakot ami pont a terasz felé nézett, odamentem megnézni nincs-e kint hátul Isabella.

Meglepődtem, amikor megláttam a trambulinon Sarah-val. Nagyon felelőtlennek tűntek. Mindketten hihetetlenül ittasnak néztek ki. Isabella ruhája és haja ázott volt. Kimentem hozzá, készen arra, hogy szóljak neki ideje lenne visszamenni a kampuszhoz.

"Isabella." Ordítottam túl a zenét.

Ő megbotlott és szembenézett velem, miközben még mindig a trambulinon volt.

"oh." Isabella gondtalanul nevetett. "Avery, gyere csatlakozz te is."

"Isabella kelj fel, visszamegyünk a kampuszhoz." Hangsúlyoztam, majd megragadtam a karját és felrángattam a földről.

Nyafogott. "Ne legyél már ilyen ünneprontó."

Összeszűkített szemekkel néztem rá. "Bella, te részeg vagy."

Csak nevetett. "Tudom, hogy az vagyok."

"Igen, pontosan ezért megyünk most el." Felnyögött majd elindult velem az autóm felé.

Ahogy elhaladtunk a nappaliba megint láttam Harry-t. Épp felelsz vagy merszet játszottak.

Ennyire éretlenek a főiskolás fiúk?

Fogtam Isabella kezét és próbáltam minnél jobban tartani, nehogy összeessen. Sminkje elkenődött nedves arcán, ezzel fekete karikákat csinálva szeme körül.

"Ha visszaértünk te egyből elmész zuhanyozni. Én pedig majd megyek utánad." Mondtam majd elindítottam az autót és a kampusz felé vettem az irányt.

Bólintott, és becsukta szemeit. Ez volt az első alkalom, hogy Isabellát részegen láttam. Figyelnem kellett volna rá egész éjszaka, helyette meg fennakadtam az NYU legnépszerűbb srácával.

Amikor megérkeztünk, kisegítettem a kocsiból, majd a szobánkból hoztam neki váltóruhát és egyből a fürdő felé vettük az irányt.

"Itt vagyunk." Mondtam, majd átadta kezembe ruháit és belépett a zuhany alá. Addig leültem egy padra a tágas fürdőszobában. Imádkoztam, hogy ne csússzon el. Ezt mindketten elcsesztük. Holnap reggel nyolckor kezdődik az első órám, Isabellának kilenckor. De tudtam, hogy ma már nem jutok sok alváshoz. Elvégre is hajnali három óra van. 

Hallottam, ahogy a víz elzáródik és Isabella kilép egy szál törölközőben. 

Felnyögött, miközben leült mellém a padra. Kezdte veszíteni az alkohol hatását. "Fáj a fejem. Alvásra van szükségem."

Elfordultam tőle, amikor a fal mögé lépett, hogy felöltözhessen.

"Képes leszel bemenni még órára?" Kérdeztem tőle a falon keresztül.

Csöndben volt a szoba másik oldalán. "Talán."

Összemosódtak álmos szavai és kilépett a fal mögül pizsamában, ami egy rövidnadrágból és egy régi pólóból állt.

"Gyere, menjünk vissza a szobába."  Kiléptem az hallba, elsétáltunk a lépcsőn fel a szobánkig majd kinyitottam az ajtót. Aztán rájöttem, hogy nem vettem a fáradtságot, hogy letusoljak. Közbe figyeltem Isabellára, hogy épen visszaérjen a szobába.

Néztem, ahogy beesik ágyába. Fogtam a táskám benne az arclemosóval, fogkrémmel és szájvízzel és a pizsamámmal. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd visszasétáltam a fürdőbe.

Út közben nevetést hallottam a szűk folyosón. Valahonnan az emeletről szólt a hang. Beléptem a zuhanyzóba, levettem fehér szoknyámat és ráraktam a padra. Aztán levettem magamról a többi ruhámat is.

Meggyőződtem róla, hogy a víz elég forró. Csak akkor zuhanyzok, ha a víz perzselően forró. Ez egy furcsa szokásom, de ellazít.

Álltam a meleg víz alatt, s behunytam szemeim. Beledörzsöltem fejbőrömbe a sampont, és nem tudtam másra gondolni, csak Harryre. Alig tudtam róla valamit, de az eddigiek közül ő csókol a legjobban.  Bár szerintem már nem is emlékszik rám. Csak egy másik lány vagyok, akivel bővítette csóklistáját.

Befejeztem a fürdést, megmostam arcom, majd megszárítottam magam. Amikor kész lettem, odaálltam a tükör elé, kifésültem nedves hajamat és gyorsan fogat mostam.

Amikor már tényleg mindennel végeztem, visszasétáltam a szobába és bezuhantam az ágyba.

*

Hét órakor megszólalt az ébresztőm. Elkezdtem a szokásos reggeli teendőimet, ami az öltözés, kávé majd irány az első óra. Ránéztem Isabellára. Szája nyitva volt, haja copfba fogva állt szerteszét. Szörnyen másnapos volt. Kizárt, hogy ma bemenjen az óráira.

Felhúztam egy melegítőt és hajamat egy kócos kontyba fogtam. Feltettem egy kis szempillaspirált, csakhogy mégis kinézzek valahogy. Felkaptam táskám és elhagytam a szobát. A Starbucks szerencsére közel volt. Beszaladtam a kávézóba és próbáltam gyorsan rendelni, mert az angol órám lassan 10 perce elkezdődött. Beálltam a sorba és vártam, hogy sorra kerüljek, de egy csapat fősulis srác beállt elém.

"Uh." Próbáltam beszélni hozzájuk, de a hangom halk volt. "Elnézést."

Megfordult az egyik és rosszálló pillantást vetett felém. "Mit akarsz?"

Összeszűkítettem szemeim mielőtt megszólaltam. "Bejöttél elém."

Felnevetett a többiekkel együtt. "Minket nem érdekel."

Már készültem elmenni, de aztán rájöttem, hogy szüksége van ezeknek a fiúknak egy kis felvilágosításra. "Figyeljetek, diákszövetséges porontyok. Azért mert van egy aranyos kis szövetségi házatok nem jelenti azt, hogy bárki elé beállhattok a sorba."

Visszafordultak hozzám, de nem féltem.

"Jó." kezdte egy magas szőke fiú. "Te egy kibaszott gólya vagy, és mi azt tehetünk amit akarunk. Idősebbek vagyunk, emlékszel?"

Szárazon felnevettem. "Hűha, micsoda érvelés. Minden évben ezt mondjátok a gólyáknak?"

Megcsikorgatta fogait. Vártam, amíg a szőkének a vállára nem tette valaki a kezét. Rögtön felismertem. Harry volt. Haja gondosan be volt állítva, amit a frufru tette teljessé.

"Alex, nyugodj meg." Könyörgött Harry. Láttam a fáradtságtól keletkezett táskákat szeme alatt. Sokáig tarthatott a buli tegnap este. "Majd megyek utánad." Mondta neki. Harry felém nézett majd beállt mögém.

"Erőszakos gólya." Morogta orra alatt, majd kiment a többi sráccal akik adtak neki egy kávét.

Megrendeltem egy vaníliás frappémat. Amíg vártam, megfordultam, szembe Harryvel.

"Vicces volt a tegnap este." Mondtam nem figyelve arra, mit is ejtek ki a számon.

"Ismerlek téged?" kérdezte.

Éreztem ahogy gyomrom hirtelen megfeszül. "Igen, én játszottam veled abba a játéba tegnap este."

Ott állt engem figyelve, majd pár másodperc múlva elnevette magát. "Oh, igen! Te vagy Ashley."

Zavartan összehúztam szemem, és kijavította. "Nem, én Avery vagyok."

"Oh... az én hibám. Nagyon sok dolog történt múlt éjszaka." Összeszorította fogát és egy furcsa hangot adott ki szájával.

"Rendben. Felejtsük el a dolgot." Visszafordultam. Mi a fenének hittem azt, hogy érdekelte ki ült mellette tegnap este? Mint már mondtam, én is csak egy másik lány vagyok a listán. Elvettem a frappém és visszafordultam, hogy mehessek.

"Még találkozunk, Ava." Harry elmosolyodott, mielőtt újra lenézett telefonjára.

A nevem Avery. Akartam mondani neki, de rájöttem, hogy felesleges, mert úgy is újra elfelejt.

De tudom, én Őt nem fogom.