13. fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki Harry bezárt ajtaján dörömböl. Túlságosan féltem ahhoz, hogy én keljek fel és nyissam ki. Lehet, hogy Alex, Zeke vagy akár Zoe az.

Lejjebb húztam a takarót és Harry hátát érintettem, "Harry!" Suttogtam hangosan. Morogva fordult felém az ágyon.

"Mi az?" motyogta hasára fekve, miközben egy párnát húzott a fejére.

"Harry valaki van az ajtónál." Suttogtam újfent, félve, hogy a kint álló illető meghallja a hangom.

Újra nyögött egyet, míg átfordult másik oldalára. "Mond meg neki, hogy menjen el."

Lehúzva magamról a takarót felsóhajtottam, félúton az ajtó felé pedig meghallottam a rejtélyes személy hangját.

"Harry! Az Istenért, nyisd ki ezt az ajtót!"

Ez Zoe.

Nem csak az, hogy Zoe az, de basszus, nagyon dühös lesz, ha rájön, hogy Harrynél töltöttem az estét miután Ő kihozott a börtönből, ezzel romba döntve lázadós kis tervét. Láttam, ahogy Harry kidugja a fejét az ágyból és gyorsan int, bújjak el a szekrényben.

Bólintottam, és gyorsan berohantam a szekrénybe, lecsúszva  fa ajtaján. A földön ülve térdeimet a mellkasomhoz húztam.

Hallottam, hogy Harry kinyitotta az ajtót, mire Zoe belépve azonnal beszélni kezdett.

"Tíz perce kint várok az ajtód előtt!"

Harry felnevetett, és érezni lehetett hangjában a haragot. "Szóval?"

"Mennyit alszol?" Köpte Zoe.

Annak ellenére, hogy nem láttam Harry arcán az ajtón keresztül, tudtam, nem veszi komolyan ezt az egészet.

"Hány embert próbálsz manipulálna, ha?" Köpte vissza a szavakat Harry. Úgy vágodtak a lányba szavak, mint egy kés. "Tudom mit csináltál Averyvel, amiért őt lesittelték tegnap este."

Látni akartam Zoe tekintetét, azért lassan résnyire nyitottam az ajtót, csak egy kicsit. Tökéletes rálátásom volt Zoera. Ott állt az ajtóban, retikült fogva az összefont kezei között. Megfizethetetlen volt a látványa, szörnyen összezavart volt.

"Én-," Kereste a szavakat, de hiába.

"Pontosan Zoe. Nincs mit mondanod. Sosem gondolsz a dolgok következményére. Embereket bántasz meg csak azért, hogy a csúcsra juthass." Vágott vissza Harry.

Zoe rosszálló arccal lépett hátrébb. "Azt mondod, hogy végeztünk?"

Harry nevetett bosszúságában, "Mi sosem kezdtük el."

Zoe fejét rázva lépett Harry elé, kezeit arca felé lendítette, és pofon vágva őt.

Harry mozdulatlanul állt, vörös arccal és megfeszült állkapoccsal.

"Baszd meg." Mondta Zoe, kilépve a szobából le, egyenesen a lépcsőn.

Harry sóhajtott, majd levágódott az ágyának szélére.

Kinyitottam lassan az ajtót és felé sétáltam.

"Rendben vagy?" Kérdeztem, bár ez egy hülye kérdés, de fogalmam sem volt mit mondjak.

Harry az arcához szorította kezét, "Megkarcolta a gyűrűje az arcom, de egyébként igen, jól vagyok."

Bementem a fürdőszobába néhány vizes zsebkendőért, amit arcához raktam.

"Akarsz menni valahova?" Harry felnézett rám, amikor arcához érintettem a zsebkendőket.

"Hova?" Kérdeztem.

"Kajálni, klubba, nem tudom." Vont vállat.

Megráztam a fejem. "Nincs házid?"

Harry felnevetett. "Visszük magunkkal, biztos vagyok benne, hogy megtudnád nekem csinálni."

Összeszűkitettem szemeimet rá. "Ez most egy vicc?"

"Halálosan komoly." Rám kacsintott, majd megragadta a kezem és odaadta a tegnap viselt nadrágomat. Felhúztam lábaimra, de a kapucnis pulcsiját magamon hagytam.

Ott álltam az ajtóban telefonnal a kezemben, mikor Harry levetette pólóját, és már csak a nike edző rövidnadrágjában volt. Megnéztem a telefonom és láttam Isabella üzeneteit, de ami a legjobban megrémisztett, a nem fogadott hívás anyámtól. Sohasem beszélt velem, hacsaknem az apámmal veszekedett. Tudta, hogy mi okból jöttem el, és az az ok, a szörnyű családi drámák voltak. Hagyott nekem egy hangposta üzenetet, de nem vesződtem annak meghallgatásával. Megnyomtam a Home gombot a telefonomon, és hagytam, hogy az alkalmazás eltűntesse a számát.

"Kész vagy?" Kérdezte megragadva a kilincset, és kilépve az előszobába.

Kimentem utána, épp amikor Zeke és Alex sétált el mellettünk. Harry megfogta a kezem és maga előtt vezetett. Mikor kiértünk elővette a kulcsait és kinyitotta a kocsit. Beszálltam az anyós, Harry pedig a vezetőülésbe.

"Megtudnánk először állni, hogy lemosassam a kocsimat?" Kérdezte, bedugva a kulcsot a gyújtásba.

Bólintottam és elővettem Harry házifeladatát.

Harry a vezetés közepette bekapcsolta a rádiót. Lágy metál játszott a háttérben, míg ő ujjaival a kormányon dobolt. Amikor odaéretünk Harry fizetett, és beállt a helyére. Az autó gurulni kezdett, mikor semlegesbe rakta azt.

"Ez matek, nem?" Rámutattam a lapra és bólintott.

"Miért van matek? Nem az angol a fő tárgyad?"

Vállat vont és megnyomott egy gombot. Az ablakok lehúzódtak és a gép belülre spriccelte a vizet. Sikítottam és a papírokkal próbáltam védeni arcomat. Harry csak nevetett mellettem, ahogy színes szappan kezdi elárasztani a kocsit.

"Mi a fenét csinálsz?" Kiabáltam, és a víz végigfolyt a műszerfalon és az ülésen.

Harry nevetett miközben haja tele ment szappannal. Próbáltam megmenteni a papírokat, hogy ne ázzanak el, de semmi értelme nem volt már. Az ablakon keresztül néztem egy kisfiút, aki a kocsik között járkált. Nevetett és ugrált, majd megfogta anyukája kezét. Harryhez fordultam, míg az autó egy hatalmas szárító felé gurult. Mosolyogva hunyta le szemeit.

"Ez a legjobb része, Ave." Mondta mosolyogva, szemeit még mindig csukva tartva.

Úgy néztem rá, mint egy őrültre.

Hirtelen a papírok repültek minden felé, próbáltam elkapni őket, de az ablakok nyitva voltak, így ez felesleges próbálkozás volt.

Harry kinyitotta szemeit és felhúzta az ablakot.

"Mit csináltál?" Próbáltam kiabálni vele, de elfojtotta egy nevetésem.

Harry megállította az autót és felém fordult.

"Kinek kell házifeladat, amikor van rengeteg olyan dolog, ami sokkal szórakoztatóbb?" Beindította az autót és újra az útra kanyarodott.

Harrynek teljesen igaza volt. Nem kell, hogy az egész életed a suli vagy munka körül forogjon. Időnként szükséged van egy kis szórakozásra, és úgy gondolom, ez az a dolog, amire Harrynek és nekem szükségünk van. Szórakozásra van szükségünk. És egy kis izgalomra.

De bizonyos oknál fogva, anyám valahogy mindig visszaszökik a fejembe.

"H-harry," nyitottam ki szám, mielőtt felfoghattam volna.

"Igen?" Aggodalommal teli szemekkel nézett rám.

"A-az anyám, hívott tegnap este." mondtam.

Felhúzta szemöldökét, "Válaszoltál neki?"

"Nem."

"Hagyott hangüzenetet?"

"Igen."

Harry az útra vezette tekintetét, és folytatta a vezetést, mikor a lámpa zöldre váltott.

"Meghallgattad legalább?" kérdezte, pillantgatva köztem és az út között.

Megráztam a fejem és lenéztem az ölemben lévő telefonomra. "Nem."

"Avery," kezdte, "Szerintem legalább meg kellene hallgatnod.."

Felsóhajtottam, fejemet az ülésen pihentetve.

"Szüksége lehet rád.." Rám nézett, s kezét combomon pihentette.

*

12. fejezet

A rendőrségen ülve idegesen doboltam a lábammal. Mi van, ha felhívják a szüleimet? Mérgesek lennének rám, de nem jönnének el, hisz mindig túl elfoglaltak. Csalódottan keresztülfutattam kezemet a hajamon.

"Avery Jefferson?" A női rendőrtiszt kidugta a fejét a saroknál lévő falnál, és a két legjobb szóval tisztelt meg, "Szabadon távozhat."

Zavaros tekintettel és összeráncolt szemöldökkel néztem fel rá az ölemből.

A tiszt felsóhajtott, "Egy jóképű, fiatal fiú kifizette az óvadékod." Felém sétált és levette a bilincset. Kezem végre újra szabad volt és érezhettem.

Megráztam a fejem. Az óvadék több száz dollár, és persze, hogy Harrynek kell megmenteni.. Megint.

Kikísért a bejárati ajtó fele, és valóban, ott ült Harry a fapadon. Kezeit szájára rakta, és lábával úgy dobolt, mint egy őrült.

"Még egy kérdés mielőtt elmennék," Fordultam a rendőrnő felé, "Ez bele fog kerülni a papírjaimba?"

Tekintete Harry és köztem járt.

"Ő elintézte ezt neked." Megfordult és visszaült a monitor elé.

Lassan bólintottam, forrva a dühtől.

"Gyerünk." Köszörülte meg torkát, majd megragadta karom és a kocsija felé húzott.

"Mi a franc!" Kiabáltam mikor bezáródott mögöttünk az ajtó.

Harry elővette a kocsikulcsát, és megnyomva azt kinyitotta. "Mi az?"

Beletúrtam a hajamba. "Mennyit fizettél?"

"Nem illik ilyet kérdezni az emberektől, Avery Grace." Gúnyolódott.

Meglöktem mielőtt visszaszóltam, "Honnan tudod a középsőnevem?"

Harry elfordította a fejét és nevetett. "Láttam bent néhány aktát."

"Harry," Témát váltottam.

"Mennyit fizettél?"

Szemei összeszűkültek. "Ha elmondom befogod végre?"

Bólintottam.

"Ötszázat." mondta, beszállva a vezető ülésre.

Gyomromban csomók keletkeztek.

"Feltudtam volna hívni az anyukámat, vagy valami, Harry. Nem kellett volna ezt tenned." Ráztam a fejem.

Harry úgy nézett rám, mint valami hülyére, mielőtt megszólalt. "Oké, először is, Avery." Kiabált, "Mindenki tudja, hogy nem tudnál túlélni egy napot a börtönben, másodszor, holtbiztos, hogy nem engedhetsz meg ilyesmit a tökéletes kis papírjaidon."

Leesett az állam. " Ne merj velem így beszélni."

Harry hátratolatott és elhagytuk a parkolót.

"Ne mond meg, hogy mi a szaromat mondjak. Kibaszottul azt mondok amit akarok!" Köpte felém a szavakat, közben gyorsítva a sebességen.

"Állítsd meg az autót." Parancsoltam, komor hangon.

Harry az útról rám vezette tekintetét pár másodpercre, összezavarodott arccal. "Mi? Nem."

Csalódottan felsóhajtottam. "Harry, mondom állj meg."

Félreállva leparkolta az autót, és ujjaival a bőrkormányon dobolt. "Megálltam."

"A hátralévő utat megtudom tenni gyalog is."

Harry megragadta a kezem visszatartva az autóban.

"Azt mondják ma esni fog. Nem sétálsz." Harry hangja halkabb volt, és az érződő feszültség is csökkenni kezdett köztünk.

Gondolkodtam néhány másodpercig, mielőtt arra jutottam, jobb, ha ő visz haza.

"A pénzről pedig, mivel én vittelek bele ebbe a zűrzavarba, valahogy ki is kellett, hogy szedjelek." Harry ráfordult az útra, vissza a kampusz felé.

"Egyébként," Beharaptam az ajkam, vitatva, hogy elkellene-e mondanom neki az igazat, "Zoe volt az, aki belerángatott ebbe az egészbe.."

Harry későn kapcsolt. "Mi?"

Bólintottam. "Ellökött én pedig bevertem a fejem a betonba.."

Harry rácsapott a kormánykerékre, eléggé megijesztve engem. "Istenem! Az a ribanc!"

Hátradőltem a székben, túlságosan félve ahhoz, hogy beszéljek.

"Nem is kedvelem őt igazából. Egy finnyás kölyök. Csak egy olyan lányt akarok, aki nem elkényeztetett, jól tanul és egyedülálló személyisége van. De mindig olyan hárpiát fogok ki, aki csak pénzt akar tőlem és szexet." Nekinyomta homlokát a kormánynak, mikor megálltunk a stoptáblánál.

Még mindig csak ott ültem. "Hol van most?"

"Ki tudja." Morogta Harry. "Viszont nem akarom, hogy újra a szemem elé kerüljön."

Folytatta a vezetést egészen a közösségi házukhoz. Összezavart amikor leparkolta az Audit.

"Mit csinálunk?" Kérdeztem, kiszállva az anyós felöli oldalról.

"Maradj itt ma estére." Ragaszkodott hozzá Harry, elővéve telefonját és feloldva azt.

"Miért?" Kíváncsiskodtam.

"Mert a dékán biztonságiakat rendelt a kollégium köré. Valami parti van egy szobába. Sarah most mondta." Harry kinyitotta a bejárati ajtót és beléptünk a sötét házba. Szabad kezével felkapcsolta a villanyt, a jobbat pedig hátamra téve vezetett fel az emeletre.

Ahogy a szobájához sétáltunk elhaladtunk néhány srác mellett. Épp lefeküdni, vagy néhányan még zuhanyozni készültek. Kényelmetlenül éreztem magam, hisz tudtam, én vagyok az egyetlen lány a házban. Ez nem szabályellenes?

"Bezárom majd az ajtót." Szakította félbe gondolataimat Harry.

Lassan bólintottam, és leültem az óriási ágyának szélére. Szobájában a sötét színek uralkodtak, falai barnák, egyneműje pedig fekete volt. A másik oldalon egy könyvespolc foglalt helyet.

"Nincs nálam ruha vagy ilyesmi." Emlékeztettem őt.

"A szekrényemből tudsz kivenni egy pulóvert." mondta, és eltűnt a saját fürdőjében.

Bólintottam, majd odasétáltam a szekrényéhez. Kinyitva ajtaját, levettem a fogasról egy NYU felsőt.

Megfordultam, hogy megbizonyosodjak arról, Harry nem néz. Levettem Toms cipőim, lehúztam magamról a farmert és fejemen áthúztam a pólót. Gyorsan felvettem a nagy, túlméretezett kapucnis pulcsiját, és kihúztam alóla a hajam. Mikor megfordultam Harry a fürdőszoba ajtónak dőlt, szájában egy fogkefével, és önelégült vigyorral az arcán.

"Nem is tudtam, hogy így áll a csipke." Harry keresztbetett kézzel állt, egyikkel a fogkeféjét fogva.

Túl kínos lett volna erre válaszolnom, így inkább témát váltottam." Hol fogok aludni?"

Harry úgy nézett körül a szobájában, mint valami idióta."Hát, nem tudom.. Talán az ágyamban?"

Megforgattam a szemeim."Nem, az nem fog megtörténni."

Harry vigyorgott, mielőtt megszólalt, "Ne aggódj, majd alszok a szőnyegen."

Lehúztam Harry takaróját és leterítettem neki. Drága kölni és eper illatot árasztott. Elég furcsa egy kombináció.

Hallottam, hogy Harry kivesz valamit a szekrényéből, majd leoltotta a villanyt. Befeküdtem a nagy ágyának egyik oldalára, és a plafont kezdtem bámulni.

Éreztem, ahogy szemeim már csukódnak, mikor Harry befeküdt az ágy másik oldalára.

Gondoltam arra, hogy rászólok, de már túl fáradt voltam egy vitatkozáshoz. Elvégre is, ez az ő ágya. Ha benne akar aludni, megteheti…

++

11. fejezet

A hét rettentő gyorsan elrepült. Minden házifeladatomat elkészítettem óráról órára, és a szabadidőmből is többet fordítottam tanulásra. Az idő nagy részét egyedül kellett töltenem. Isabella néhány haverjával találkozgatott, és Harry sem jött a héten órákra. Próbáltam megkeresni Saraht az egyetemen, de nincsenek közös óráink, és úgy tudom egy másik szakon is van az angol mellett.

Péntek este a telefonomat ellenőrizgettem, várva Harry hívását, ahogy megígérte.

Kilenc óra tájékában a rezegni kezdett. Egy farmer és egy v kivágású, rózsaszín póló volt rajtam. Felhúztam a Toms cipőm és felkaptam a telefonom az ágyról.

Feloldottam és elolvastam Harry üzenetét.

*találkozunk a földszinten öt perc múlva*

Felkaptam a szobám kulcsát, és bezártam magam mögött az ajtót. A lépcsőfokokat futva tettem meg, majd siettem Harry kocsijához.

Az Audija kint parkolt a szökőkút előtt.

"Szállj be." mosolygott rám Sarah, miközben lehúzta a hátsó ablakot.

Odamentem és beültem az anyósülésre.

"Szia Ave." Harry mosolygott, majd elindította a kocsit és elhajtott a parkolóból.

Visszamosolyogtam rá.

"Zoe jön?" Kérdezte Sarah mögülünk, keze Harry és az én ülésemen pihent.

"Ott találkozunk vele." Válaszolta Harry egy forgalmas utcába kanyarodva.

Össze voltam zavarodva. Ki az a Zoe? Vajon találkoztam már vele? Nem voltam rendben a nevekkel.

"Ki az a Zoe?" kérdeztem hülyén.

"Oh," mondta Sarah hátulról. "Elfelejtettem, hogy te nem tudod ki ő."

"Zoe a barátnőm." Válaszolta Harry előre figyelve.

Lassan bólintottam beharapva az ajkamat.

"Wow." Nevetett Sarah.

"Mi az?" Harry a tükörre pillantva nézett hátra Sarahra.

"Nem hiszem, hogy ez annyira komoly lenne köztetek."

"Tényleg nem az.. Csak nem tudom, hogy hívjam őt."Harry megrántotta a vállát és beálltunk egy sikátorba.

Témát váltottam. Úgy éreztem szomorú, ahogy erről beszél, de fogalmam sincs miért..

"Hol vagyunk?" Néztem körül a sötét utcán.

"Egy állatkertbe." Válaszolt Harry, ahogy kiszállt a járműből.

"Megvan a cucc?" Kérdezte halkan Sarah.

Összeszűkítettem szemeim.

"Cucc?"

Sarah és Harry nevettek, amíg elővett egy kis dobozt a zsebéből.

"Itt szoktunk cigizni." mondta Sarah, miközben átmászott a kerítésen.

Éreztem, ahogy gyomromban csomók keletkeznek. Arckifejezésem megváltozott, és szerintem fal fehér színem lett.

"Hadd találjam ki.." Harry hátrébb lépett egyet és a sarkán dülöngélt. "Sose cigiztél még?"

Nemlegesen ráztam fejem. Már sokszor megkínáltak, de sose volt elég merszem kipróbálni.

"Istenem, Ave, te sose tapasztaltad mi is az igazi szórakozás." Nevetett Sarah a rács túloldaláról.

Megráztam a fejem, Harry is elkezdett mászni, át, a szemközti oldalra.

"Te jössz." Vigyorgott Harry zsebre tett kézzel.

Először haboztam, mielőtt ujjaim közé fogtam a fémkerítést. Tényleg ezt kéne tennem? Annyi bajba tudnánk keveredni emiatt.

Gyorsan átmásztam, elhessegetve a rossz gondolatokat. Ahogy leugrottam láttam, hogy egy másik autó kanyarodik be a sikátorba.

"Megvárom Zoét. Srácok, addig menjetek a körhintához." Sarah bólintott és megragadta a kezem.

"Nincs biztonsági őr éjjel?"

Sarah nevetett és sétáltunk tovább, míg ő még mindig fogta a kis dobozkát. "Ez egy lerobbant állatkert, senki nem jár már ide."

Bólintottam, és odaértünk a megtört körhintához. Leült egy régi, kopott lóra, én pedig eggyel mellé. Pár perc elteltével Zoe és Harry jött a ködből.

Látni lehetett, ahogy lefagy a vigyor Zoe arcáról amikor meglátott, de gyorsan felvett egy hamiskás mosolyt a képére mielőtt megszólalt.

"Látom hoztad egy barátod." mondta Harrynek, miközben ő kihúzott egy öngyújtót a zsebéből.

"Igen. Ő itt Avery."

Általában nem szeretem, ha a srácok dohányoznak, de ahogy Harry a kis papírt a szájához emelte ajkai közé, hihetetlenül szexi látványt nyújtott. Hosszú ideig bent tartotta a füstöt, majd száján kifújta.

Zoe megforgatta szemeit, mielőtt kivette Harry szájából a cigit és ő is beleszívott volna.

Sarah átadta nekem a sajátját.

"Próbáld ki. Jó móka, hidd el."

Elvettem ujjai közül ő pedig meggyújtotta. Ahogy belélegeztem, rohamos köhögéssel jött ki tüdőmből. A füst fojtogatott, én pedig levegőért kapkodtam.

Harry hátrahajtott fejjel nevetett Sarahval együtt. Zoe újra a szemeit forgatta rám, majd ajkait erősen Harryéhez nyomta. Szinte olyan volt, mintha az orrom alá akarná dörgölni a "kapcsolatukat".

Aranyos, gondoltam.

Vettem egy mély levegőt, és újabb slukkot szívtam belőle. Ezúttal már úgy éreztem, mintha levennék az összes súlyt a vállaimról. Mintha minden stressz elszállt volna belőlem. Sarah mosolygott, mikor látta, hogy kezdek megnyugodni.

"Ave nagyon természetes." nevetett, és egy újat gyújtott magának.

Rámosolyogtam és mindannyian folytattuk a dohányzást, míg a cigiből már csak a vége maradt. Lovakon ültünk, Harryt és Zoet kivéve. Ők elmerültek a csókolózásban, Sarah meg úgy döntött, jobb inkább békén hagyni őket. Ő ez idő alatt újabb szálat vett elő.

Néztem a távolban parkoló autóinkat. Messziről halk szirénák hangját hallottam, és a házak felett fényeket húzódni. Késő volt, és én egyre-egyre idegesebb lettem. A látásom homályos volt, úgy éreztem csak lebegek a földön.

Hirtelen leesett, hogy Zoe nem kapcsolta le a kocsija világítását, így azok bevilágítottak az alacsonyabb lakásokba.

Basszus.

Harryék felé fordultam, majd vissza a házakra, és végül Sarah felé.

"Azt hiszem, valaki ránk hívta a rendőrséget.." Leszálltam a lóról, mikor már közelebbről hallottam a szirénákat.

Sarah nevetni kezdett, "Lazulj el Ave. Mi mindig ide járunk, nem fog történni semmi."

Ahogy befejezte a mondatát, piros, kék és fehér fények töltötték meg a sikátort közvetlen mögöttünk.

Sarah megragadta a cigisdobozt és zsebre vágta; pánikba esett.

"Baszki! Futás!" Ordította.

Ő és Harry egy rövidebb úton mentek, én és Zoe hátrébb voltunk. Szandálba volt és lemaradt. Ittas volt és magas, de mégsem törődtem vele. Inkább őt kapják el, minthogy engem.

Folytattam a futást, míg a rendőrök egyre csak közeledtek. Már majdnem a kerítésen másztam át, amikor Zoe lelökött a földre és bevertem fejem a kemény betonba. Felnyögtem a fájdalomtól, ő pedig elfutott mellettem. A rendőrök befordultak a sarkon, és rám világítottak a zseblámpákkal.

Ezt elrontottam, gondoltam..

Ha ezt az iskola megtudja, kirúghatnak, és elvesztem az ösztöndíjam.

"Tegye a kezét a háta mögé!" Parancsolta az egyik tiszt, lehúzott a földre és hagyta, hogy a térdemen üljek.

Kezeimet hátam mögé tettem, majd egy másik rendőr csuklóim köré tette a bilincset. Kényelmetlen volt, ahogy a fém belemélyedt bőrömbe. Felhúztak a földről és a rendőrautók felé vezettek.

"Le van tartóztatva magánterület megsértése miatt." mondta, miközben fejem búbját lefelé tolva beültetett a hátsó ülésre.

A szirénák ismételten megszólaltak, majd megláttam Harry kocsiját az út másik szélén állni, miközben engem nézett, és láttam a szomorú tekintetét az üvegen keresztül.

Ha nem lenne barátnője, nem lennék most ebben a helyzetben.

Dühös voltam.

*

10. fejezet

"Visszatudlak vinni a házadba vagy buli van?" kérdeztem tőle a sötét éjszakában vezetve.

Felém fordította fejét, miközben az anyósülésen feküdt.

"Nem, egyik srác se tervezett mára." mondta és megdörzsölte szemeit.

Bólintottam és befordultam az utcájukba. Meglepő módon, az egész utcában nem volt semmiféle parti. Ez meglehetősen szokatlan volt és furcsa.

"Egy klubban buliznak a városba. Hetek óta erről beszéltek." mondta Harry, mintha a gondolataimat olvasná.

"Miért nem mentél?" Leparkoltam az úttest szélén és kivettem a kulcsot a gyújtásból.

Kinyitotta a kocsiajtót, majd nehézkesen felemelte magát az ülésről. Utánamentem, amint megbotlott a bejárati ajtó felé menet.

"Elegem van a bulikból." Nyöszörgött, miközben kereste a kulcsait zsebében, majd miután megtalálta kinyitotta az ajtót.

Ott álltam a verandán; zavarosan. Két napja Harry volt a legnagyobb partiarc a kampuszon, most pedig bevallja, hogy "elege van a bulikból". Próbáltam a legmeggyőzöttebb arcot felvenni, de amikor kinyitotta az ajtót meglepődtem. Minden tiszta volt.

"Ki takarította ki a helyet?" kérdeztem, Harryt követve a konyhába.

"Én." Kinyitotta a hűtőt és kivett egy doboz jégkrémet.

"Komolyan?" Felhúzott szemöldökkel néztem rá, miközben kiszedett a fiókból két kanalat.

"Igen. Utálom ha minden koszos." Elővett még egyet a fagylalthoz.

Lassan bólintottam. Harry volt a legkiszámíthatatlanabb fiú, akivel valaha is találkoztam. Igen, ő vicces volt és bulizós, de emellett okos és ügyes is. Miért kellett elrejteni ezt az oldalát?

"Kérdezhetek valamit?" fakadt ki.

Szavai félbeszakították gondolataim, de bólintottam, s közben belenyomtam kanalamat a fagylaltba.

"Van olyan titkod, amit nem akarsz elmondani senkinek sem?" kérdezte, kanalat a szájába véve, és hagyva, hogy a nyelvére olvadjon a hideg édesség. Kimerült zöld szemei az én zöldjeimet fürkészte.

"Igen." Eszembe jutott mindaz, amit gyerekként kellett átélnem. A szüleim csúnya válása, és, hogy szemtanúja voltam apán viszonyának.

Elkellene-e mondanom neki? Elkellene mondanom Harrynek a legsötétebb titkaimat?

Leültem egy bárszékre, ezzel Harry figyelmének középpontjába kerülve. "Mond el nekem." kérte.

"A-A szüleimről van szó.. Az egész gyerekkorom szörnyű volt.." kezdtem.

Harry úgy tűnt, nagyon figyel. Abbahagyta az evést és szemeivel az enyémet kémlelte.

"Apámnak viszonya volt, amikor én még 11 éves voltam. Történt valami, ezért korábban értem haza az iskolából. Sokat sétáltam hazáig, és amikor odaértem, láttam egy nőt apámmal az emeleten.."Éreztem, ahogy könny csordul ki szememből, de letöröltem őket.

Harry kezét az én pulton heverő kezemre rakta és megszorította, "Nem kell folytatnod."

Bólintottam, de beakartam fejezni a történetem, hogy teljes egészében tudja. "Az apám lefizetett, hogy ne áruljam el anyának, de ez nem olyan dolog volt, amit ellehetett titkolni. Szörnyű érzés volt."

Harry lassan bólintott. Hirtelen azon töprengtem, miért mondtam el ezt neki, ráadásul az egészet. Alig ismertem őt. Az egyik oldala durva volt és beképzelt, viszont a másik édes és okos. Volt benne valami, amiért megbíztam benne. Elvégre is, megmentett Alextől.

Témát váltottam. " Mi a helyzet veled?"

Felnézett a dobozból, így tekintetünk ismét összefonódott. Evett még egy kanállal, mielőtt elkezdte.

"Anyukám mellrákos. A harmadik szakaszban van." mondta, mintha meg sem hatná érzelmileg.

Elkerekedett a szemem, ahogy elhagyták a szavak száját.

Mit mondjak? Gondoltam.

"Sokszor látod őt?" kérdeztem, újabbat kanalazva a hideg fagyiból.

"Igyekszem, amennyiszer csak tudom. Egy nő szokott figyelni rá a régi házamban. Apám sosem látogatja. Ő a vezérigazgatója néhány nagyobb cégnek." Lenézett ölére.

"Ez az oka, amiért ittál ma este?" A kanállal babráltam a kezembe.

Bólintott, mielőtt megszólalt, "A kemoterápia egyre drágább, apám pedig nem fizeti ki."

Ez volt a legrosszabb helyzet, amit valaki tehet a gyerekével. Stresszben kell élnie, mert az egyik szülője haldoklik, és az egyetlen dolog amire szüksége van, ott van a szeme előtt. Csak egy társ, egy ember, aki segít neki.

"Sajnálom." Kértem bocsánatot.

"Miért sajnálod?"Nézett fel, mielőtt folytatta, "Te nem tehetsz semmiről. Az apám egy rohadék. Nem tudja mi az a szerelem vagy kedvesség."

Úgy éreztem, fájdalom épült fel bennem. Egyszerűn leszálltam a bárszékről, megkerültem a pultot és felé sétáltam, majd egy nagy ölelésbe vontam. Éreztem, ahogy ő is körülölel, én pedig arcomat mellkasához szorítottam.

"Mindkettőnk családja szörnyű."  Sóhajtott, lassan teljesen körém csavarta karjait, és csak ölelkeztünk.

"Mond ki még egyszer!" Ugrattam, de tudtam, hogy Harrynek igaza van. Mindkettőnket elrontott a családi élet. Boldog vagyok a kollégiumba. Távol kellett maradnom a családi drámáktól.

"Te ösztöndíjon vagy?" kérdezte, ahogy állát a vállamra rakta.

"Igen, rész ösztöndíjas, nem teljes körű." válaszoltam, "És mi a helyzet veled, Mr.Kisokos?" viccelődtem.

"Ami azt illeti, én teljes körű ösztöndíjas vagyok."Elhúzódott ölelésemből és mosolygott.

"Mindenki tudja ezt?" Kíváncsi voltam.

"Nem. Sarah-n és rajtad kívül senki nem tudja." Visszarakta a fagylalt dobozának tetejét, és visszapakolta a fagyasztóba. "De te vagy az egyetlen, aki tud az anyukámról."

Szembefordultam vele egy széles mosollyal az arcomon.

"Wow." motyogtam.

"Nem nyíltam meg így még senkinek. Úgy érzem, senkire sem tudom bízni a titkaim. Te mégis hallottad őket. Bízom benned." Lemosta a kanalakat, és visszarakta őket a többi ezüst közé a fiókba.

"Köszönöm." Ez az összes, amit mondani tudtam.

"Nem probléma." mondta a konyhapultnak támaszkodva, közben végigfutatta kezét fürtjein és ásított.

"Szerintem aludnod kéne Harry. Késő van, és holnap óráink lesznek." elvettem kulcsomat a pultról és az ajtó felé sétáltam.

"Jó éjt, Harry." köszöntem, ahogy az ajtóhoz értem.

"Várj Avery, mielőtt elmész.." Megragadta a karom, és gyengén ott tartott.

Megálltam és felé fordultam.

"Örülnék ha eljönnél velem és Sarahval valahova.. Ígérem nem egy buli." magyarázott.

"Jól hangzik." mosolyogva egyeztem bele.

"Jó," mosolya kiszélesedett, ami így látszani engedte fehér fogait, "Öltözz kényelmesen. Érted megyek kilencre."

Bólintottam és becsuktam az ajtót mögöttem.

Bármit is csinálunk pénteken, későn volt.

De valami izgalommal töltött el, legbelül.

*

9. fejezet

A dolgok nem is voltak olyan vészesek, rosszabbra számítottam.

Görgettem lejjebb Isabella idővonalát és olvastam:

*Harry Styles hazavitte Avery Jeffersont egy kis kalandozásra (;*

Megráztam a fejem, ahogy megláttam egy képet is a tweethez csatolva.

"Mi a franc történt?" Isabella lehajtotta laptopja fedelét és rám pillantott.

Elkezdtem mesélni a legelejétől, "Sarah ugye meghívott erre a közösségi buliba. Először nem voltam benne biztos, hogy elkellene mennem, de aztán beleegyeztem, mert tudtam, ha nemet mondok, az egész szombatot alvással tölteném. Amikor odaértem összefutottam Sarahval aki adott egy italt, és miután elment letettem a poharat az asztalra, hogy visszaírjak neked, és ekkor Alex bedrogozta. A következő, amire emlékszem, hogy Alex próbálja levenni a nadrágom, és én megakartam állítani, de nem hagyta abba, majd megütött amiért sikítottam. Harry ezt meghallotta, bejött és megmentett."

Isabella üres tekintettel bámulta a falat.

"Bell?"

"Szólnod kellett volna, hogy elmenjek veled, Avery."

"Nem akarom, hogy egymás után két elpazarolt éjszakád legyen." mondtam őszintén.

"Mi történt azután, hogy Harry kimentett?" kérdezte.

"Elhoztak Sarahval és azt mondta, nem fognak erről beszélni.."

Isabella próbálta elrejteni előtörő nevetését de észrevettem.

"Mi az?" összezavart.

"Te tényleg azt hiszed, ez nem nagy ügy?" Felnyitotta laptopját és rámutatott egy képre ahol Harry visz le a lépcsőn kezeiben tartva, ki az ajtón.

"El kell mennem órákra." Váltottam témát, összeszedtem néhány ruhát amit felveszek és a zuhanyzó felé vettem az irányt.

Gyorsan letusoltam, és mentem órára. Felhúztam fejemre a pulóverem kapucniját, nehogy valaki felismerjen. Nem akarom, hogy megállítsanak az emberek és azt kérdezgessék valóban szexeltünk-e Harryvel.

Besétáltam az angolterembe és leültem a már szokásos helyemre.

Kicsivel később Harry jött be szörnyen fáradtan.

Azt hittem csak képzelődök, amikor láttam, hogy a sorok úgy alakultak, hogy mellém került.

"Láttál mindent twitteren?" Vigyorgott, ahogy lerakta a fehér, fából készült asztalra kávéját és elővette laptopját. "Bent vagyunk a trendek között."

"Semmi nem történt tegnap éjszaka."

"Touché." vigyorgott önelégülten. (megj.: Touché: talált, igaz. francia kifejezés, amikor igazat ad valaki a párbeszédekben)

Láttam, hogy a diákok minket figyelnek, amiért ilyen közel ült hozzám. Eszembe jutott, hogy a "barátnője" azt mondta, ne beszéljek vele többé különben..

Észrevétlenül Harryre vezettem tekintetem. Táskája fölé hajolva keresett valamit benne.

"Harry,"

Rám nézett, és szempillái megremegtek.

"Neked van barátnőd?" kérdeztem.

Harry nevetni kezdett, de eszébe jutott, hogy egy angolóra közepén vagyunk ezért szájára rakta kezét.

"Ez nekem túl gyors, Avery." nevetett.

"Nem, én nem úgy értettem, csak van az a lány.."

Úgy tett, mintha az órára figyelne néhány másodpercig.

"Na jó," dadogott, "Ő igazából nem a barátnőm, csak.."

Azon gondolkoztam, mit érthetett az alatt, hogy nem a barátnője.

"Úristen," Suttogtam kezemet a szám elé tartva,"Ti barátok vagytok e.."

Felemelte kezét és gyorsan befogta a szám még mielőtt bármit kimondhattam volna.

"Azt hiszem, ja."

Rosszállóan ráztam meg a fejem. "Jó, a te kis extrákkal barátod azt mondta, soha többé nem szólhatok hozzád.."

Lehajtotta a fejét és kissé felnevetett, "Beszélek majd vele. Ez hülyeség."

Lassan bólintottam, ezzel egyetértve vele és végül tudtam írni egy kisebb vázlatot az órához.

Amikor vége volt, bepakoltam mindent a táskámba és kisétáltam az ajtón.

Azt nem tudom, hogy jött e mögöttem vagy sem, de mindegy is, ez nem számít.

Visszaballagtam a szobánkba, kinyitottam az ajtót és bementem. Szemeimmel Isabellát kerestem, de úgy tűnik bement az óráira.

Lefeküdtem az ágyamra és elővettem a könyveim.

Pár órával később tanulás közben, meghallottam telefonom rezgését. Felvettem és egy mély, ittas hangot hallottam.

"Harry?"kérdeztem, "Mi a baj?"

Honnan van meg neki a számom? Sosem adtam meg neki, és egyszer sem kérte el.

"Sz-Szükségem van egy fuvarra.." összemosódtak szavai.

Telefonon keresztül is hallani lehetett, hogy nagyon sokat ivott.

"Hol vagy?" kérdeztem felkelve az ágyamból.

"Itt vagyok ebben a bárban a városba."Nehezen értettem meg szavait, de mielőtt felfogtam volna felkaptam a kulcsokat és kifutottam az ajtón.

"Maradj ott." mondtam gyorsan.

Vártam a válaszát, de letette.

Rohantam le a lépcsőn ki a kampuszról, meg sem állva a kocsimig. Bedugtam a kulcsot a gyújtásba és már indultam is.

Szörnyű volt a forgalom, főleg mert még nem volt késő. Csupán 7 óra van, de Harry már részeg. Csodálatos.

Nagyon sok bárt láttam az utcákon, ezért visszahívtam, hogy melyiknél tartózkodik.

"Szia Ave." hangja elveszett volt.

"Mi a hely neve? Az ahol vagy most." kérdeztem, miközben szemeimmel még mindig az utat figyelve. Úgy tűnt, mintha sosem akarna átváltani a lámpa.

"Oh. Csak nem elfelejtettem mondani neked?" mondta szarkazmussal.

Levéve a lábam a fékről, ráléptem a gázra és végig száguldottam a már üres utcán.

"Harry, mi a neve a bárnak?"

Elhallgatott egy pillanatra, és a vonal másik oldaláról felfordulást hallottam, hirtelen csak a legrosszabbakra tudtam gondolni.

"A neve 'Mike's Night Bar'."

Bólintottam. Tudtam hová kell mennem, ez az egyik leghíresebb szórakozóhely a városban. A diákok itt szoktak összejöveteleket tartani. Lefordultam az útról és kerestem egy üres helyet az autómnak.

Körülnéztem a nyitott bárnál. Az ajtó nyitva, emberek voltak kívül, s belül egyaránt.

Nem figyeltem, és észre sem vettem, hogy Harry az anyósülés felöli ablaknak dőlt hirtelen.

Kinyitottam az ajtót és beültettem.

Szörnyen nézett ki. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, bőre pedig izzadt volt. Fehér pólója koszos, szűk fekete nadrágja meg szakadt volt.

Kitolattam a parkolóból és elindultam, vissza a kampuszra.

Több ezer kérdés keringett a fejemben..

Miért engem hívott a sok barátja közül?

Miért nem Saraht?

Miért itta le magát?

Ki adta meg neki a számom? Vagy honnan tudta megszerezni?

Valami rossz történt?

Ránéztem amikor az autó már lassabban ment.

Szemei csukva voltak, kezeit a hasán tartotta.

Tudni akartam miért nem volt jól, és miért részegedett le.

De most haza kell őt vinnem.

Végtére is, tartozom neki egyel.

*

8. fejezet

Elértünk a kollégiumi komplexumhoz, ahol Harry egy üres parkolóhelyet keresett.

"Felkísérem az emeletre." Ajánlotta fel Sarah megragadva a kilincset.

Harry hátrafordult és kezét a vállára tette.

"Ne. Majd én." ragaszkodott hozzá Harry.

Sarah meglepett és egyben zavart arckifejezéssel dőlt vissza ülésébe.

"Gyere Avery. Menjünk." Harry kinyitotta a vezetőülést, majd átjött az én oldalamra. Még mindig nehezen tudtam állni, ezért ő segített ki és egyből átkarolta a derekamat.

Lassan sétáltunk a szobáig, közben elkezdtem keresni a kulcsot a táskámból.

"Sajnálom." Szólalt meg Harry a semmiből.

Zavartan felé fordultam.

"Ez nem a te hibád. Hisz te még csak meg sem hívtál." mondtam.

Nem tudtam miért is érdekli ez annyira Harryt. Talán csak attól félt, hogy az iskola dékánja tudomást szerez arról, hogy ezeknek a partiknak ő a házigazdája. Végülis, a tettei következménye akár eltanácsolással is végződhet. Gondoltam rá, hogy elmondom, de rájöttem mennyire is nem érné meg ez nekem.

Közutálat tárgya lennék amiért véget vetettem a legnagyobb buliknak, és beköptem a legismertebb fiú közösséget a kampuszon.

Ahogy az ajtóhoz közeledtünk elővettem a kulcsot és behelyeztem a zárba ezzel kinyitva azt.

Mikor kinyitódott Harry ismételten megszólalt, "Biztos, hogy minden rendben van veled?"

Bólintottam és eszembe jutott a legutóbbi alkalom, hogy Harry itt járt a szobánknál. Annyira máshogy viselkedik.. Részeg, igen! Most mégis úgy gondoskodik rólam, mintha a gyereke lennék. Utálom ezt.

"Megvagyok. Köszönöm, hogy feljöttél velem." már fordultam az ajtó fele, amikor Harry megint megállított, ahogy kezét a vállamra rakta.

"Várj," vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta volna, "Avery, ígérd meg nekem, hogy nem mondod el ezt senkinek?"

Eltartott egy darabig, amíg rájöttem mit is mondott az imént. Szó esne arról is, hogy Alex bedrogozta az italom és konkrétan kényszeríteni akart, hogy lefeküdjek vele. Ráadásul lefényképezték, ahogy Harry visz le a kezében, így holnap reggel már tele lesz vele a Facebook, Twitter és más közösségi oldalak.

"Már mindenki tudja, Harry." Halkabbra vettem a hangom amikor néhány lány kuncogva haladt el mellettünk.

Harry az ajtófélfának támaszkodott, és feléjük fordult megbizonyosodva arról, hogy elmentek mielőtt folytatta volna.

"Nem, nem érdekelnek a tanulók. A tanárokra és a dékánra értettem. Kérlek, ne terjeszd tovább, mint valami futótüzet, mert kibaszottul le leszek baszva." idegesen túrt bele hajába.

Tudta, hogy előbb vagy utóbb egy diák megfogja tudni mik történnek ezeken a partikon.

"Nem mondom el senkinek, de azt nem ígérhetem meg, hogy nem fog elterjedni." válaszoltam, ahogy beljebb léptem és megfogtam a kilincset.

Harry még mindig az ajtónak dőlve ácsorgott, mikor én már épp búcsúzkodni akartam.

"Még egy kérdés..”  szabad kezével visszatartotta az ajtót, amit már épp rá akartam csukni.

Összeráncolt szemöldökkel fordítottam oldalra a fejem.

"Te tudod, hogy ki tett drogot az italodba? Mármint, ténylegesen ki?”

Próbáltam visszaemlékezni, amikor Isabellának írtam és letettem az italom, de senkit sem láttam a szemem sarkából, hogy az italomba csempészne bármit is.

"Nem.”

"De te azt mondod, hogy Alex tette?”

Megráztam a fejem, "Nem. Én azt mondtam, Alex is a része volt a dolgoknak, de nem tudom, hogy tényleg ő rakta-e az italomba.”

Harry bólintott.

"Miért?” kérdeztem csodálkozva, hiszen tudta, ő volt az akit ez a legjobban érdekelt.

"Mert bárkik is voltak ezek.. Szétfogom rúgni a seggüket.” Összecsikorgatta fogait, és megfeszült az állkapcsa.

"Mi? Miért érdekel ennyire?”

Harry megrázta fejét mielőtt mondta, "Mert tudom, hogy te az én egyik legjobb barátommal barátok vagytok, így azt hiszem mi is barátok vagyunk. Az én haverjaimmal pedig senki ne szórakozzon.”

Barátok? Harry és én.. Barátok?

"Menj aludni Harry. Késő van.” Mondtam, miközben megfordultam és láttam, hogy Isabella már békésen aludt.

Sarkon fordult és elindult a folyosón. Figyeltem, ahogy visszatekint, hogy még egyszer utoljára szembenézzen velem.

Kinyitotta száját, és a következőket mondta, "Teszek fel neked még egy.. Bocsi.”

Széles mosolya miatt látszódtak gödröcskéi, amiket leginkább a Holdon lévő kis kráterekhez tudok hasonlítani. Rámosolyogtam, és becsuktam az ajtót.

Nem akartam Harryvel közelebbi kapcsolatba kerülni, mert ha vége lenne, csak egy újabb lány lennék a listáján.

Fogat mostam és felvettem pizsamámat.

Beestem ágyamba és rögtön el is aludtam.

*

A nap már korán reggel ragyogóan sütött szemembe. Egy szűk futó rövidnadrágot és pulóvert viseltem. Befűztem cipőm és bedugtam a fülhallgatót. Úgy döntöttem, hogy az órák előtt kitisztítom a fejem egy kis kocogással.

A parkban futottam, diákokkal körülöttem akik olvastak, vagy a barátaikkal voltak. Tovább dúdoltam a dalt ami a fejemben szólt.

Mikor már épp beakartam fordulni a sarkon, akkor vettem észre, hogy nem hallottam, ahogy a nevemet kiabálják és fényképeznek. Megálltam és körülnéztem.

"Milyen érzés, Avery?” nevetett egy gyerek.

"Mi?"zavarodottságom tisztán hallható volt a hangomban.

Mire érti, hogy milyen érzés?

"Milyen érzés lefeküdni egy juniorral?" kiáltotta egy lány mögöttem.

Egy tömeg kezdett kialakulni körülöttem, és már nem láttam utat a menekülésre.

"Miről beszélsz? Én soha nem hagynám megtörténni!", kiabáltam, "Amiket hallottatok csak pletykák."

Mindenki nevetett körülöttem és úgy bámultak rám, mintha nem is tudnám miről lenne szó.

"Mi nem Alexről beszélünk, hanem Harryről." ordított ki egy srác a tömegből.

"Harry és én? Mi van?" összeszűkítettem szemeim.

Őrült gyorsan dobogott a szívem mellkasomban.

"Az egész twitter ezzel van tele. Az emberek látták őt tegnap este a szobádnál, és hogy megment majd hazavisz.. Nyilvánvaló, hogy bejön neked.." elém lépett egy lány, aki valahonnan nagyon ismerős volt.

"Nem tetszik, és csak segíteni próbált nekem." válaszoltam.

Majd hirtelen rájöttem miért ismerős nekem annyira. Ő Harry "barátnője", már ha egyáltalán figyelembe veszi, hogy az legyen a lány.

"Rendben, de ha bárhol meglátlak az Ő közelében..", elhallgatott és összecsikorgatta fogait, "Történni fognak bizonyos dolgok."

Ott álltam, mozdulatlanul. Érzelemmentes arckifejezéssel.

Mindenki éljenzésben tört ki, ahogy elsétált és a többiek követték őt.

Totálisan megaláztak.

Visszaraktam fülembe a fülhallgatót és rohantam a szobánk felé.

Szaladtam fel a lépcsőn egészen a harmadik emeletre, ahol kirántottam a szobánk ajtaját. Isabella ott ült az ágyán laptoppal a kezében. A twitter idővonalat lapozgatta, és ahogy egyre lejjebb ért szája elé kapta kezét.

"Isabella." Elakadt a lélegzetem ahogy felém fordult, ijedten.

"Uram atyám, Ave." Állt fel még laptoppal a kezében, "Te tényleg megtetted ezeket a dolgokat?"

"Milyen dolgot?" Kérdeztem, "Miről beszél mindenki?"

"Kábítószeres italt kaptál? Azt hittem a könyvtárban tanulsz.. Miért nem mondtad, hogy egy partin vagy?"

"Bella, az utolsó amire szükséged volt, hogy megint részeg legyél. Ez nem egészséges."

"Oké, de szerintem, jobb lesz ha megnézzük a dolgokat.." Bökött laptopjára, mire állam a padlót súrolta.

*