9. fejezet

A dolgok nem is voltak olyan vészesek, rosszabbra számítottam.

Görgettem lejjebb Isabella idővonalát és olvastam:

*Harry Styles hazavitte Avery Jeffersont egy kis kalandozásra (;*

Megráztam a fejem, ahogy megláttam egy képet is a tweethez csatolva.

"Mi a franc történt?" Isabella lehajtotta laptopja fedelét és rám pillantott.

Elkezdtem mesélni a legelejétől, "Sarah ugye meghívott erre a közösségi buliba. Először nem voltam benne biztos, hogy elkellene mennem, de aztán beleegyeztem, mert tudtam, ha nemet mondok, az egész szombatot alvással tölteném. Amikor odaértem összefutottam Sarahval aki adott egy italt, és miután elment letettem a poharat az asztalra, hogy visszaírjak neked, és ekkor Alex bedrogozta. A következő, amire emlékszem, hogy Alex próbálja levenni a nadrágom, és én megakartam állítani, de nem hagyta abba, majd megütött amiért sikítottam. Harry ezt meghallotta, bejött és megmentett."

Isabella üres tekintettel bámulta a falat.

"Bell?"

"Szólnod kellett volna, hogy elmenjek veled, Avery."

"Nem akarom, hogy egymás után két elpazarolt éjszakád legyen." mondtam őszintén.

"Mi történt azután, hogy Harry kimentett?" kérdezte.

"Elhoztak Sarahval és azt mondta, nem fognak erről beszélni.."

Isabella próbálta elrejteni előtörő nevetését de észrevettem.

"Mi az?" összezavart.

"Te tényleg azt hiszed, ez nem nagy ügy?" Felnyitotta laptopját és rámutatott egy képre ahol Harry visz le a lépcsőn kezeiben tartva, ki az ajtón.

"El kell mennem órákra." Váltottam témát, összeszedtem néhány ruhát amit felveszek és a zuhanyzó felé vettem az irányt.

Gyorsan letusoltam, és mentem órára. Felhúztam fejemre a pulóverem kapucniját, nehogy valaki felismerjen. Nem akarom, hogy megállítsanak az emberek és azt kérdezgessék valóban szexeltünk-e Harryvel.

Besétáltam az angolterembe és leültem a már szokásos helyemre.

Kicsivel később Harry jött be szörnyen fáradtan.

Azt hittem csak képzelődök, amikor láttam, hogy a sorok úgy alakultak, hogy mellém került.

"Láttál mindent twitteren?" Vigyorgott, ahogy lerakta a fehér, fából készült asztalra kávéját és elővette laptopját. "Bent vagyunk a trendek között."

"Semmi nem történt tegnap éjszaka."

"Touché." vigyorgott önelégülten. (megj.: Touché: talált, igaz. francia kifejezés, amikor igazat ad valaki a párbeszédekben)

Láttam, hogy a diákok minket figyelnek, amiért ilyen közel ült hozzám. Eszembe jutott, hogy a "barátnője" azt mondta, ne beszéljek vele többé különben..

Észrevétlenül Harryre vezettem tekintetem. Táskája fölé hajolva keresett valamit benne.

"Harry,"

Rám nézett, és szempillái megremegtek.

"Neked van barátnőd?" kérdeztem.

Harry nevetni kezdett, de eszébe jutott, hogy egy angolóra közepén vagyunk ezért szájára rakta kezét.

"Ez nekem túl gyors, Avery." nevetett.

"Nem, én nem úgy értettem, csak van az a lány.."

Úgy tett, mintha az órára figyelne néhány másodpercig.

"Na jó," dadogott, "Ő igazából nem a barátnőm, csak.."

Azon gondolkoztam, mit érthetett az alatt, hogy nem a barátnője.

"Úristen," Suttogtam kezemet a szám elé tartva,"Ti barátok vagytok e.."

Felemelte kezét és gyorsan befogta a szám még mielőtt bármit kimondhattam volna.

"Azt hiszem, ja."

Rosszállóan ráztam meg a fejem. "Jó, a te kis extrákkal barátod azt mondta, soha többé nem szólhatok hozzád.."

Lehajtotta a fejét és kissé felnevetett, "Beszélek majd vele. Ez hülyeség."

Lassan bólintottam, ezzel egyetértve vele és végül tudtam írni egy kisebb vázlatot az órához.

Amikor vége volt, bepakoltam mindent a táskámba és kisétáltam az ajtón.

Azt nem tudom, hogy jött e mögöttem vagy sem, de mindegy is, ez nem számít.

Visszaballagtam a szobánkba, kinyitottam az ajtót és bementem. Szemeimmel Isabellát kerestem, de úgy tűnik bement az óráira.

Lefeküdtem az ágyamra és elővettem a könyveim.

Pár órával később tanulás közben, meghallottam telefonom rezgését. Felvettem és egy mély, ittas hangot hallottam.

"Harry?"kérdeztem, "Mi a baj?"

Honnan van meg neki a számom? Sosem adtam meg neki, és egyszer sem kérte el.

"Sz-Szükségem van egy fuvarra.." összemosódtak szavai.

Telefonon keresztül is hallani lehetett, hogy nagyon sokat ivott.

"Hol vagy?" kérdeztem felkelve az ágyamból.

"Itt vagyok ebben a bárban a városba."Nehezen értettem meg szavait, de mielőtt felfogtam volna felkaptam a kulcsokat és kifutottam az ajtón.

"Maradj ott." mondtam gyorsan.

Vártam a válaszát, de letette.

Rohantam le a lépcsőn ki a kampuszról, meg sem állva a kocsimig. Bedugtam a kulcsot a gyújtásba és már indultam is.

Szörnyű volt a forgalom, főleg mert még nem volt késő. Csupán 7 óra van, de Harry már részeg. Csodálatos.

Nagyon sok bárt láttam az utcákon, ezért visszahívtam, hogy melyiknél tartózkodik.

"Szia Ave." hangja elveszett volt.

"Mi a hely neve? Az ahol vagy most." kérdeztem, miközben szemeimmel még mindig az utat figyelve. Úgy tűnt, mintha sosem akarna átváltani a lámpa.

"Oh. Csak nem elfelejtettem mondani neked?" mondta szarkazmussal.

Levéve a lábam a fékről, ráléptem a gázra és végig száguldottam a már üres utcán.

"Harry, mi a neve a bárnak?"

Elhallgatott egy pillanatra, és a vonal másik oldaláról felfordulást hallottam, hirtelen csak a legrosszabbakra tudtam gondolni.

"A neve 'Mike's Night Bar'."

Bólintottam. Tudtam hová kell mennem, ez az egyik leghíresebb szórakozóhely a városban. A diákok itt szoktak összejöveteleket tartani. Lefordultam az útról és kerestem egy üres helyet az autómnak.

Körülnéztem a nyitott bárnál. Az ajtó nyitva, emberek voltak kívül, s belül egyaránt.

Nem figyeltem, és észre sem vettem, hogy Harry az anyósülés felöli ablaknak dőlt hirtelen.

Kinyitottam az ajtót és beültettem.

Szörnyen nézett ki. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, bőre pedig izzadt volt. Fehér pólója koszos, szűk fekete nadrágja meg szakadt volt.

Kitolattam a parkolóból és elindultam, vissza a kampuszra.

Több ezer kérdés keringett a fejemben..

Miért engem hívott a sok barátja közül?

Miért nem Saraht?

Miért itta le magát?

Ki adta meg neki a számom? Vagy honnan tudta megszerezni?

Valami rossz történt?

Ránéztem amikor az autó már lassabban ment.

Szemei csukva voltak, kezeit a hasán tartotta.

Tudni akartam miért nem volt jól, és miért részegedett le.

De most haza kell őt vinnem.

Végtére is, tartozom neki egyel.

*