13. fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki Harry bezárt ajtaján dörömböl. Túlságosan féltem ahhoz, hogy én keljek fel és nyissam ki. Lehet, hogy Alex, Zeke vagy akár Zoe az.

Lejjebb húztam a takarót és Harry hátát érintettem, "Harry!" Suttogtam hangosan. Morogva fordult felém az ágyon.

"Mi az?" motyogta hasára fekve, miközben egy párnát húzott a fejére.

"Harry valaki van az ajtónál." Suttogtam újfent, félve, hogy a kint álló illető meghallja a hangom.

Újra nyögött egyet, míg átfordult másik oldalára. "Mond meg neki, hogy menjen el."

Lehúzva magamról a takarót felsóhajtottam, félúton az ajtó felé pedig meghallottam a rejtélyes személy hangját.

"Harry! Az Istenért, nyisd ki ezt az ajtót!"

Ez Zoe.

Nem csak az, hogy Zoe az, de basszus, nagyon dühös lesz, ha rájön, hogy Harrynél töltöttem az estét miután Ő kihozott a börtönből, ezzel romba döntve lázadós kis tervét. Láttam, ahogy Harry kidugja a fejét az ágyból és gyorsan int, bújjak el a szekrényben.

Bólintottam, és gyorsan berohantam a szekrénybe, lecsúszva  fa ajtaján. A földön ülve térdeimet a mellkasomhoz húztam.

Hallottam, hogy Harry kinyitotta az ajtót, mire Zoe belépve azonnal beszélni kezdett.

"Tíz perce kint várok az ajtód előtt!"

Harry felnevetett, és érezni lehetett hangjában a haragot. "Szóval?"

"Mennyit alszol?" Köpte Zoe.

Annak ellenére, hogy nem láttam Harry arcán az ajtón keresztül, tudtam, nem veszi komolyan ezt az egészet.

"Hány embert próbálsz manipulálna, ha?" Köpte vissza a szavakat Harry. Úgy vágodtak a lányba szavak, mint egy kés. "Tudom mit csináltál Averyvel, amiért őt lesittelték tegnap este."

Látni akartam Zoe tekintetét, azért lassan résnyire nyitottam az ajtót, csak egy kicsit. Tökéletes rálátásom volt Zoera. Ott állt az ajtóban, retikült fogva az összefont kezei között. Megfizethetetlen volt a látványa, szörnyen összezavart volt.

"Én-," Kereste a szavakat, de hiába.

"Pontosan Zoe. Nincs mit mondanod. Sosem gondolsz a dolgok következményére. Embereket bántasz meg csak azért, hogy a csúcsra juthass." Vágott vissza Harry.

Zoe rosszálló arccal lépett hátrébb. "Azt mondod, hogy végeztünk?"

Harry nevetett bosszúságában, "Mi sosem kezdtük el."

Zoe fejét rázva lépett Harry elé, kezeit arca felé lendítette, és pofon vágva őt.

Harry mozdulatlanul állt, vörös arccal és megfeszült állkapoccsal.

"Baszd meg." Mondta Zoe, kilépve a szobából le, egyenesen a lépcsőn.

Harry sóhajtott, majd levágódott az ágyának szélére.

Kinyitottam lassan az ajtót és felé sétáltam.

"Rendben vagy?" Kérdeztem, bár ez egy hülye kérdés, de fogalmam sem volt mit mondjak.

Harry az arcához szorította kezét, "Megkarcolta a gyűrűje az arcom, de egyébként igen, jól vagyok."

Bementem a fürdőszobába néhány vizes zsebkendőért, amit arcához raktam.

"Akarsz menni valahova?" Harry felnézett rám, amikor arcához érintettem a zsebkendőket.

"Hova?" Kérdeztem.

"Kajálni, klubba, nem tudom." Vont vállat.

Megráztam a fejem. "Nincs házid?"

Harry felnevetett. "Visszük magunkkal, biztos vagyok benne, hogy megtudnád nekem csinálni."

Összeszűkitettem szemeimet rá. "Ez most egy vicc?"

"Halálosan komoly." Rám kacsintott, majd megragadta a kezem és odaadta a tegnap viselt nadrágomat. Felhúztam lábaimra, de a kapucnis pulcsiját magamon hagytam.

Ott álltam az ajtóban telefonnal a kezemben, mikor Harry levetette pólóját, és már csak a nike edző rövidnadrágjában volt. Megnéztem a telefonom és láttam Isabella üzeneteit, de ami a legjobban megrémisztett, a nem fogadott hívás anyámtól. Sohasem beszélt velem, hacsaknem az apámmal veszekedett. Tudta, hogy mi okból jöttem el, és az az ok, a szörnyű családi drámák voltak. Hagyott nekem egy hangposta üzenetet, de nem vesződtem annak meghallgatásával. Megnyomtam a Home gombot a telefonomon, és hagytam, hogy az alkalmazás eltűntesse a számát.

"Kész vagy?" Kérdezte megragadva a kilincset, és kilépve az előszobába.

Kimentem utána, épp amikor Zeke és Alex sétált el mellettünk. Harry megfogta a kezem és maga előtt vezetett. Mikor kiértünk elővette a kulcsait és kinyitotta a kocsit. Beszálltam az anyós, Harry pedig a vezetőülésbe.

"Megtudnánk először állni, hogy lemosassam a kocsimat?" Kérdezte, bedugva a kulcsot a gyújtásba.

Bólintottam és elővettem Harry házifeladatát.

Harry a vezetés közepette bekapcsolta a rádiót. Lágy metál játszott a háttérben, míg ő ujjaival a kormányon dobolt. Amikor odaéretünk Harry fizetett, és beállt a helyére. Az autó gurulni kezdett, mikor semlegesbe rakta azt.

"Ez matek, nem?" Rámutattam a lapra és bólintott.

"Miért van matek? Nem az angol a fő tárgyad?"

Vállat vont és megnyomott egy gombot. Az ablakok lehúzódtak és a gép belülre spriccelte a vizet. Sikítottam és a papírokkal próbáltam védeni arcomat. Harry csak nevetett mellettem, ahogy színes szappan kezdi elárasztani a kocsit.

"Mi a fenét csinálsz?" Kiabáltam, és a víz végigfolyt a műszerfalon és az ülésen.

Harry nevetett miközben haja tele ment szappannal. Próbáltam megmenteni a papírokat, hogy ne ázzanak el, de semmi értelme nem volt már. Az ablakon keresztül néztem egy kisfiút, aki a kocsik között járkált. Nevetett és ugrált, majd megfogta anyukája kezét. Harryhez fordultam, míg az autó egy hatalmas szárító felé gurult. Mosolyogva hunyta le szemeit.

"Ez a legjobb része, Ave." Mondta mosolyogva, szemeit még mindig csukva tartva.

Úgy néztem rá, mint egy őrültre.

Hirtelen a papírok repültek minden felé, próbáltam elkapni őket, de az ablakok nyitva voltak, így ez felesleges próbálkozás volt.

Harry kinyitotta szemeit és felhúzta az ablakot.

"Mit csináltál?" Próbáltam kiabálni vele, de elfojtotta egy nevetésem.

Harry megállította az autót és felém fordult.

"Kinek kell házifeladat, amikor van rengeteg olyan dolog, ami sokkal szórakoztatóbb?" Beindította az autót és újra az útra kanyarodott.

Harrynek teljesen igaza volt. Nem kell, hogy az egész életed a suli vagy munka körül forogjon. Időnként szükséged van egy kis szórakozásra, és úgy gondolom, ez az a dolog, amire Harrynek és nekem szükségünk van. Szórakozásra van szükségünk. És egy kis izgalomra.

De bizonyos oknál fogva, anyám valahogy mindig visszaszökik a fejembe.

"H-harry," nyitottam ki szám, mielőtt felfoghattam volna.

"Igen?" Aggodalommal teli szemekkel nézett rám.

"A-az anyám, hívott tegnap este." mondtam.

Felhúzta szemöldökét, "Válaszoltál neki?"

"Nem."

"Hagyott hangüzenetet?"

"Igen."

Harry az útra vezette tekintetét, és folytatta a vezetést, mikor a lámpa zöldre váltott.

"Meghallgattad legalább?" kérdezte, pillantgatva köztem és az út között.

Megráztam a fejem és lenéztem az ölemben lévő telefonomra. "Nem."

"Avery," kezdte, "Szerintem legalább meg kellene hallgatnod.."

Felsóhajtottam, fejemet az ülésen pihentetve.

"Szüksége lehet rád.." Rám nézett, s kezét combomon pihentette.

*