8. fejezet

Elértünk a kollégiumi komplexumhoz, ahol Harry egy üres parkolóhelyet keresett.

"Felkísérem az emeletre." Ajánlotta fel Sarah megragadva a kilincset.

Harry hátrafordult és kezét a vállára tette.

"Ne. Majd én." ragaszkodott hozzá Harry.

Sarah meglepett és egyben zavart arckifejezéssel dőlt vissza ülésébe.

"Gyere Avery. Menjünk." Harry kinyitotta a vezetőülést, majd átjött az én oldalamra. Még mindig nehezen tudtam állni, ezért ő segített ki és egyből átkarolta a derekamat.

Lassan sétáltunk a szobáig, közben elkezdtem keresni a kulcsot a táskámból.

"Sajnálom." Szólalt meg Harry a semmiből.

Zavartan felé fordultam.

"Ez nem a te hibád. Hisz te még csak meg sem hívtál." mondtam.

Nem tudtam miért is érdekli ez annyira Harryt. Talán csak attól félt, hogy az iskola dékánja tudomást szerez arról, hogy ezeknek a partiknak ő a házigazdája. Végülis, a tettei következménye akár eltanácsolással is végződhet. Gondoltam rá, hogy elmondom, de rájöttem mennyire is nem érné meg ez nekem.

Közutálat tárgya lennék amiért véget vetettem a legnagyobb buliknak, és beköptem a legismertebb fiú közösséget a kampuszon.

Ahogy az ajtóhoz közeledtünk elővettem a kulcsot és behelyeztem a zárba ezzel kinyitva azt.

Mikor kinyitódott Harry ismételten megszólalt, "Biztos, hogy minden rendben van veled?"

Bólintottam és eszembe jutott a legutóbbi alkalom, hogy Harry itt járt a szobánknál. Annyira máshogy viselkedik.. Részeg, igen! Most mégis úgy gondoskodik rólam, mintha a gyereke lennék. Utálom ezt.

"Megvagyok. Köszönöm, hogy feljöttél velem." már fordultam az ajtó fele, amikor Harry megint megállított, ahogy kezét a vállamra rakta.

"Várj," vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta volna, "Avery, ígérd meg nekem, hogy nem mondod el ezt senkinek?"

Eltartott egy darabig, amíg rájöttem mit is mondott az imént. Szó esne arról is, hogy Alex bedrogozta az italom és konkrétan kényszeríteni akart, hogy lefeküdjek vele. Ráadásul lefényképezték, ahogy Harry visz le a kezében, így holnap reggel már tele lesz vele a Facebook, Twitter és más közösségi oldalak.

"Már mindenki tudja, Harry." Halkabbra vettem a hangom amikor néhány lány kuncogva haladt el mellettünk.

Harry az ajtófélfának támaszkodott, és feléjük fordult megbizonyosodva arról, hogy elmentek mielőtt folytatta volna.

"Nem, nem érdekelnek a tanulók. A tanárokra és a dékánra értettem. Kérlek, ne terjeszd tovább, mint valami futótüzet, mert kibaszottul le leszek baszva." idegesen túrt bele hajába.

Tudta, hogy előbb vagy utóbb egy diák megfogja tudni mik történnek ezeken a partikon.

"Nem mondom el senkinek, de azt nem ígérhetem meg, hogy nem fog elterjedni." válaszoltam, ahogy beljebb léptem és megfogtam a kilincset.

Harry még mindig az ajtónak dőlve ácsorgott, mikor én már épp búcsúzkodni akartam.

"Még egy kérdés..”  szabad kezével visszatartotta az ajtót, amit már épp rá akartam csukni.

Összeráncolt szemöldökkel fordítottam oldalra a fejem.

"Te tudod, hogy ki tett drogot az italodba? Mármint, ténylegesen ki?”

Próbáltam visszaemlékezni, amikor Isabellának írtam és letettem az italom, de senkit sem láttam a szemem sarkából, hogy az italomba csempészne bármit is.

"Nem.”

"De te azt mondod, hogy Alex tette?”

Megráztam a fejem, "Nem. Én azt mondtam, Alex is a része volt a dolgoknak, de nem tudom, hogy tényleg ő rakta-e az italomba.”

Harry bólintott.

"Miért?” kérdeztem csodálkozva, hiszen tudta, ő volt az akit ez a legjobban érdekelt.

"Mert bárkik is voltak ezek.. Szétfogom rúgni a seggüket.” Összecsikorgatta fogait, és megfeszült az állkapcsa.

"Mi? Miért érdekel ennyire?”

Harry megrázta fejét mielőtt mondta, "Mert tudom, hogy te az én egyik legjobb barátommal barátok vagytok, így azt hiszem mi is barátok vagyunk. Az én haverjaimmal pedig senki ne szórakozzon.”

Barátok? Harry és én.. Barátok?

"Menj aludni Harry. Késő van.” Mondtam, miközben megfordultam és láttam, hogy Isabella már békésen aludt.

Sarkon fordult és elindult a folyosón. Figyeltem, ahogy visszatekint, hogy még egyszer utoljára szembenézzen velem.

Kinyitotta száját, és a következőket mondta, "Teszek fel neked még egy.. Bocsi.”

Széles mosolya miatt látszódtak gödröcskéi, amiket leginkább a Holdon lévő kis kráterekhez tudok hasonlítani. Rámosolyogtam, és becsuktam az ajtót.

Nem akartam Harryvel közelebbi kapcsolatba kerülni, mert ha vége lenne, csak egy újabb lány lennék a listáján.

Fogat mostam és felvettem pizsamámat.

Beestem ágyamba és rögtön el is aludtam.

*

A nap már korán reggel ragyogóan sütött szemembe. Egy szűk futó rövidnadrágot és pulóvert viseltem. Befűztem cipőm és bedugtam a fülhallgatót. Úgy döntöttem, hogy az órák előtt kitisztítom a fejem egy kis kocogással.

A parkban futottam, diákokkal körülöttem akik olvastak, vagy a barátaikkal voltak. Tovább dúdoltam a dalt ami a fejemben szólt.

Mikor már épp beakartam fordulni a sarkon, akkor vettem észre, hogy nem hallottam, ahogy a nevemet kiabálják és fényképeznek. Megálltam és körülnéztem.

"Milyen érzés, Avery?” nevetett egy gyerek.

"Mi?"zavarodottságom tisztán hallható volt a hangomban.

Mire érti, hogy milyen érzés?

"Milyen érzés lefeküdni egy juniorral?" kiáltotta egy lány mögöttem.

Egy tömeg kezdett kialakulni körülöttem, és már nem láttam utat a menekülésre.

"Miről beszélsz? Én soha nem hagynám megtörténni!", kiabáltam, "Amiket hallottatok csak pletykák."

Mindenki nevetett körülöttem és úgy bámultak rám, mintha nem is tudnám miről lenne szó.

"Mi nem Alexről beszélünk, hanem Harryről." ordított ki egy srác a tömegből.

"Harry és én? Mi van?" összeszűkítettem szemeim.

Őrült gyorsan dobogott a szívem mellkasomban.

"Az egész twitter ezzel van tele. Az emberek látták őt tegnap este a szobádnál, és hogy megment majd hazavisz.. Nyilvánvaló, hogy bejön neked.." elém lépett egy lány, aki valahonnan nagyon ismerős volt.

"Nem tetszik, és csak segíteni próbált nekem." válaszoltam.

Majd hirtelen rájöttem miért ismerős nekem annyira. Ő Harry "barátnője", már ha egyáltalán figyelembe veszi, hogy az legyen a lány.

"Rendben, de ha bárhol meglátlak az Ő közelében..", elhallgatott és összecsikorgatta fogait, "Történni fognak bizonyos dolgok."

Ott álltam, mozdulatlanul. Érzelemmentes arckifejezéssel.

Mindenki éljenzésben tört ki, ahogy elsétált és a többiek követték őt.

Totálisan megaláztak.

Visszaraktam fülembe a fülhallgatót és rohantam a szobánk felé.

Szaladtam fel a lépcsőn egészen a harmadik emeletre, ahol kirántottam a szobánk ajtaját. Isabella ott ült az ágyán laptoppal a kezében. A twitter idővonalat lapozgatta, és ahogy egyre lejjebb ért szája elé kapta kezét.

"Isabella." Elakadt a lélegzetem ahogy felém fordult, ijedten.

"Uram atyám, Ave." Állt fel még laptoppal a kezében, "Te tényleg megtetted ezeket a dolgokat?"

"Milyen dolgot?" Kérdeztem, "Miről beszél mindenki?"

"Kábítószeres italt kaptál? Azt hittem a könyvtárban tanulsz.. Miért nem mondtad, hogy egy partin vagy?"

"Bella, az utolsó amire szükséged volt, hogy megint részeg legyél. Ez nem egészséges."

"Oké, de szerintem, jobb lesz ha megnézzük a dolgokat.." Bökött laptopjára, mire állam a padlót súrolta.

*