5. fejezet

"Mi a franc Avery?" Kiáltotta Isabella. "Mi történt?"

"Majdnem megerőszakoltak." Tudtam, hogy a megerőszakolás nem a legjobb módja a helyzet leírásának, de ez volt minden ami most eszembe jutott.

Bella lehunyta szemeit. "Mit gondolsz, mi történik amikor "Hét perc a fellegekben"-t játszol?"

Tudtam, hogy eléggé túloztam, de csak mert már elakartam menni onnan.

"Csak kérlek, menjünk vissza a koleszba, jó?" kérdeztem Bellát, ahogy állt ott összefont karokkal.

"Te mehetsz de én maradok." ahogy kimondta a szavakat nem tudtam, hogy hogyan reagáljak.

Tettem egy feszült lépést hátra, mielőtt megszólaltam volna. "Ezt hogy érted?"

"Avery én itt maradok. Te ha akarsz, akkor menj vissza."

"Miért nem megyünk vissza együtt?" kérdeztem.

"Mert" mély lélegzetet vett. "Veled ellentétben én itt barátkozok, szóval még maradok. Majd később megyek."

Szavai egyenesen belém hasítottak. Mintha nem is ismertem volna. Megpróbál beilleszkedni a szövetséges lányok és fiúk közé?

"Rendben." Vontam vállat.  "Remélem van kulcsod, mert én bezárom azt ajtót mielőtt lefekszem."

Viszont mire befejezhettem volna mondandómat, addigra ő már elsétált.

El sem hiszem, hogy ez történik. Miért voltam megint itt? Ezek az emberek nem az én fajtáim.. És Isabelláé sem. Kevesebb, mint egy órával ezelőtt mindketten ültünk és vacsoráztunk most meg eldobott egy csapat egyetemi lányért.

Az autómhoz futottam és beindítottam a motort. Átvezettem a környéken a kampusz felé. Ahogy leparkoltam a kocsival, megfogtam a melegítőim és visszaindultam a szobámba. Miután kinyitottam és beléptem be is zártam az ajtót, úgy, ahogy Bellának is mondtam.

Befeküdtem az ágyamba és egyből el is fogott az álom, meg se próbáltam átvenni a pizsamámat.

~

Arra ébredtem, hogy valaki az ajtót veri. Ránéztem az órámra.

5:45

Lehet Isabella az, mivel bezártam az ajtót lefekvés után.

Felkeltem puha ágyamból és lassan elindultam az ajtóhoz. Megdörzsöltem szemeim és kinéztem a kis lyukon, hogy megbizonyosodjak tényleg Isabella az-e.

Valóban ott állt Isabella elkenődött sminkben és kócos hajjal. Láttam egy kezet vállán amivel támogatták, hogy állva tudjon maradni. Láthattam volna ki az, de a kukucskáló rés az ajtón nem volt elég nagy hozzá.

Kinyitottam az ajtót, Harry és Isabella állt a folyosón. Harry józannak tűnt, de Isabellán láttam, holnap már nem fog emlékezni az este korábbi történéseire.

"A te kis barátod nagyon nagy partyarc." vigyorgott Harry és átnyújtotta nekem Isabellát. 

Nehézkesen besétáltunk és egyből párnájára dőlt.

"Azt tudom." mondtam. Nem örültem a szarkazmusának.

"Igen, minden fiú szívesen nézte ahogy a medencénél villog."

Keresztbetettem karjaim, oldalra döntötted és úgy néztem rá összeszűkített szemekkel.

"Azt hiszed ez vicces?" csattantam rá. "Mert szerintem egyáltalán nem."

Harry felnevetett kicsit, "higgy nekem, holnap reggel meg fogja bánni amiket cselekedett és szüksége lesz valakire aki elmondja neki, amikre nem emlékszik." kezdte."Szóval az van, hogy Sarah adott neki egy vodkát és utána azt a szórakoztató ötletet találta ki, hogy igyanak feleseket."

Kezemet homlokomra raktam amikor Harry nevetve folytatta.

"A fiúk sorba vitték neki a rövidet, és mire ő végzett mindig kapta az újat. Ezután egy srác felvitte az emeletre. Nem tudom megmondani ott mi történt, de talán Sarah tudja. Izgalmas lehetett mert utána vele volt a földszinten. Lehet, hogy összejöttek. Nem tudom."

Lehajtottam fejem csalódottságomban.

Azt hittem befejezte, de amikor meg akartam szólalni felemelte kezét. "Várj édes, még nem fejeztem be."

Édes? Nem vagyok az édesed.

"Bella és a barátja lementek a medencéhez és ott buliztak. Majd itt jöttem a képbe én. Nem találtalak sehol, gondoltam elmentél ezért hoztam vissza. Csak hogy meggyőződjek róla biztonságban hazaér." fejezte be.

"Annyira hülye vagyok…" motyogtam magamnak.

"Igen, tényleg az vagy. Úgy értem, ki az aki egyedül hagyja a barátját egy vad buliba?" nevetett Harry és az ajtófélfának dőlt.

"Kösz."

"Nincs semmi, Ave." mosolygott Harry, "De tartozol nekem."

Tartozom neki? Nem hiszem.

Témát váltottam mert úgy tűnt, nem szándékozik elmenni.

"Nem látszol részegnek. Ez furcsa egy olyan szövetséges sráctól mint te." Megjegyzem, az ajtóba kapaszkodik.

Harry önelégült mosolya újra megjelent arcán, "Azt hiszed nagyon vicces vagy, ugye?"

Összeszorítottam állkapcsom. "Tulajdonképpen, néha, igen."

"Aranyos."

Megráztam a fejem, "Hagyj a becenevekkel. Nem vagyok a barátnőd és nem is leszek."

"Én ilyen vagyok." mondta nekem szavait mély hangján és Britt akcentussal.

"Állj le."

"Rendben." folytatta, "Miért mentél el olyan korán?"

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Harry meghívott a bulijára. Amilyen gyorsan csak tudtam otthagytam azt a helyet, miután bent voltam a szobába azzal a sráccal.

"É-én nem éreztem jól magam." hazudtam.

Harry hátrahajtotta a fejét és nevetett mielőtt megszólalt. "Baromság."

"Nem, igazat mondok. A kínai kaja miatt." hazudtam, megint.

"Megijedtél." somolygott. "Valld be."

Igaza volt, megijedtem.

"Nem ijedtem meg."

"Szűz vagy még, Avery?" kérdezte a semmiből.

"Ez egyáltalán nem a te dolgod." Hátráltam, de ő közelebb jött.

Tetőtől talpig végigmért szemeivel, elvigyorodott és közelebb jött arcomhoz.

"Elárulhatod nekem. Ez annyira...tiszta." Beharapta ajkát, kezeit derekam köré fonta és összeérintette homlokunkat.

Ellöktem magamtól és az ajtó felé toltam.

"Késő van. Menj haza." mondtam mielőtt becsaptam orra előtt az ajtót.