2015. április 28., kedd

17. fejezet

Annak ellenére, hogy a buli kifejezetten lent volt tartva, nem mindenki tartotta ezt be. Az emberek a földszinten játszottak bulis játékokat, vagy kint lógtak a medencénél. Néhány szem találkozott Harryvel és velem, ahogy sétáltunk a hálója felé.
Voltam már ezelőtt Harry szobájában, a belseje takaros és rendezett volt. Megbotlott, amikor a lépcsőn mentünk fel.Volt benne valami. Valamit bevett, így még szórakozottabb lett. Megragadtam karját, a színek amik testét fedték, nem világítottak már, unalmassá váltak.
Felém fordította arcát, amin egy letörölhetetlen vigyor szélesedett. Az abszolút semmin nevetett.
„Harry?” Kérdeztem aggodalmasan.
„Igen?” Egy fokkal feljebb állt, mint én, így teste felém tornyosult.
„Te bevettél valamit?”
Erőszakosan rázta meg fejét.
Összehúzott szemöldökkel néztem rá, hosszan és keményen. „Hazudsz nekem?”
Hezitált a válasszal. „Rendben, bevettem valamit.”
Felnyögtem. „Mi a franc Harry? Mégis mit?”
Felnézett a szobájának irányába. „Nem fontos. Menjünk.” Megragadta a karom, de a lábam nem mozdult helyéről.
„Extazy?” A szemei elvándoroltak másfelé, majd visszavezette rám, és lágyan fejét rázta.
„Alábbhagyott már az ereje.”
Nem akartam úgy viselkedni, mintha az anyja lennék, így inkább bólintottam és felhúzott a lépcsőn. Kitárta az ajtaját, és a falhoz szorított, ajkunk egy csókban fonódott össze, míg kezei testemet térképezték. Lábával berúgta az ajtót, nem elválasztva ajkainkat még csak egy pillanatra sem. Nyelve az enyémmel együttesen mozgott. Észrevettem, hogy kezem esetlenül volt karján, mintha nem akarnám megérinteni, pedig Istenem, hogy én még mennyire akartam őt érinteni.
Kezemet a nyakán hagytam, amíg ő a nadrágjának övével babrált. Fürtje arcomat súrolták, amíg fejét lehajtva tartotta. Ajkaim fájdalmasak és pirosak voltak, amiért pár másodperce csókolóztunk, de lezártam ezt, hisz még nem végeztünk. Kicsúsztatta övét az övtartóból, és az ágyának lepedőjére hajította, majd hatalmas tenyereit combom alá rakta, és könnyedén felemelt a földről. A teste és a fal közé voltam szorítva, míg a nyakamat csókolgatta, lila és piros foltokat hagyva bőrömön egészen a kulcscsontomig.
Basszus. Nehéz lesz ezt eltüntetni holnap.
Bármit vett be korábban, még nem múlt el teljesen a hatása. Nem tudtam elhinni, hogy ez történik. Nem tudtam elhinni, hogy hagyom, hogy ez történjen.
„Istenem, annyira jó vagy…” Suttogta nyakamba, és ajkai újra az enyémen voltak. Ágyához vitt, s lerakott takarójára.
Tudtam, hogy ez hová vezet. Tudtam, hogy nem jó ötlet ezt csinálni. Kérnem kellene tőle egy óvszert? Félbeszakította gondolataimat, ahogy pólómat próbálta levenni. Segítettem neki, így felsőtestemet már csak egy melltartó fedte.
Lemosolygott rám, mielőtt megszólalt. „Megint csipke?”
Felnevettem, amikor lehajtotta nyakát, és ajkamtól végigcsókolt egészen a nadrágom szegélyéig. Szám egy O alakba nyitódott ki. A szívem száguldozott. Nem kellene aggódnom, hisz látott már félmeztelenül.
Nadrágjától eléggé küszködve szabadult meg. Esküszöm, szorosabb volt a farmerja, mint az enyém, pedig én lány vagyok. Végül lecsúsztatta, elhajította a földre és tovább csókolt. Keze levándorolt a rövidnadrágom felé, s megéreztem hideg kezeit csípőcsontomnál.
Hirtelen egy durranást hallottam a zárt ajtaja felől. Az ujját a csipkebugyim tetejéhez vezette, és ahogy az ajtó felé fordultam megdermedtem.
„H-harry?” Kérdeztem, megnyomtam hüvelykujjammal az állának alját, és fejét felfelé döntöttem.
„Huh?” Felém nézett, szeme bevérzett, ajkai pirosas és duzzadtak voltak. A kopogás az ajtón nem állt le, és egy hang hallatszott a másik oldaláról.
„Harry!” Az egyik srác volt.
Nem ismertem fel a hangot, de Harry kapkodva húzta fel nadrágját és elbotlott az ajtó előtt.
Elbújtam a takaró alá, mivel nem találtam a ruháimat, és Alex állt az ajtó előtt átadva egy telefont Harrynek.
Ő felém fordult, szájával egy ’sajnálomot’ tátogott, mielőtt kivette a telefont Alex kezéből. Becsukta maga mögött az ajtót, és valaki beszélt hozzá a vonal végéről.
„Hello?” Kérdezte aggódva.
Bármit is mondott a személy a másik oldalról, fontos lehetett, mert Harry elővett egy táskát és elkezdett belepakolni.
„Oké oké.” Mondta gyorsan, mielőtt letette.
„Mi történt?” Kérdeztem kiszállva a takaró alól, felé sétálva.
„Az anyukám. Nincs túl jól, és nem engedheti meg magának a kemot, amire szüksége van.” Szavai hadarva hagyták el száját.
„Hol van?” Kérdeztem, és próbáltam elállni az útjából.
„Kórházban.”
*

16 megjegyzés:

  1. Ajajj :D Ez egyre izgalmasabb! Nem gondoltam volna hogy lehet fokozni, de úgy látszik tévedtem :) Nagyon jó lett a rész, mint mindig. Imádtam! Már várom a kövi részt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lesznek itt még dolgok, afelől nem kell kételkedni!:D örülök, hogy tetszik <3

      Törlés
  2. Aaaaa nagyon jo :) de megint aggodhatok mi lesz :) siess a kovivel ❤️❤️

    VálaszTörlés
  3. Uuu vegig olvastam es rohadt jo. Nem tudtam letenni *-* Siess a kovivel kerleeeek! :3
    Xx, Jess

    VálaszTörlés
  4. Sajnos csak most talaltam meg a blogot :( de nem tudtam letenni ropke par ora utan majdnem a foldhoz dobtam a telefon hogy miert nem lapoz a kovi reszre amikor eszre vettem nincs tobb :( remelem hamar jon a kovi mert nagyon tetszik ��

    VálaszTörlés
  5. Sziaa! Mar nagyon reg nem hoztal reszt, en meg mar tukon ulve varom a kovetkezot.. Mikorra varhato?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia. Tudom, amit nagyon sajnálok, de nagyon bevagyok táblázva, a rész íródik, és próbálok sietni, pontos időt nem tudok mondani.:)

      Törlés
  6. Sziaa:) Mikorra várható új rész? Már rettentően kíváncsi vagyok. ☺

    VálaszTörlés
  7. Uristen annyira jo*-* kb. 1 oraja talaltam meg es mar elolvastam:'D ♥ de szomoruan vettem eszre h mar nagyon reg volt resz:/ mikorra varhato uj?:)

    Niki xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. újra írni kezdem, mivel eddig nem voltam itthon, de már igen:)
      örülök, hogy elnyerte a tetszésed. x

      Törlés