8. fejezet

Elértünk a kollégiumi komplexumhoz, ahol Harry egy üres parkolóhelyet keresett.

"Felkísérem az emeletre." Ajánlotta fel Sarah megragadva a kilincset.

Harry hátrafordult és kezét a vállára tette.

"Ne. Majd én." ragaszkodott hozzá Harry.

Sarah meglepett és egyben zavart arckifejezéssel dőlt vissza ülésébe.

"Gyere Avery. Menjünk." Harry kinyitotta a vezetőülést, majd átjött az én oldalamra. Még mindig nehezen tudtam állni, ezért ő segített ki és egyből átkarolta a derekamat.

Lassan sétáltunk a szobáig, közben elkezdtem keresni a kulcsot a táskámból.

"Sajnálom." Szólalt meg Harry a semmiből.

Zavartan felé fordultam.

"Ez nem a te hibád. Hisz te még csak meg sem hívtál." mondtam.

Nem tudtam miért is érdekli ez annyira Harryt. Talán csak attól félt, hogy az iskola dékánja tudomást szerez arról, hogy ezeknek a partiknak ő a házigazdája. Végülis, a tettei következménye akár eltanácsolással is végződhet. Gondoltam rá, hogy elmondom, de rájöttem mennyire is nem érné meg ez nekem.

Közutálat tárgya lennék amiért véget vetettem a legnagyobb buliknak, és beköptem a legismertebb fiú közösséget a kampuszon.

Ahogy az ajtóhoz közeledtünk elővettem a kulcsot és behelyeztem a zárba ezzel kinyitva azt.

Mikor kinyitódott Harry ismételten megszólalt, "Biztos, hogy minden rendben van veled?"

Bólintottam és eszembe jutott a legutóbbi alkalom, hogy Harry itt járt a szobánknál. Annyira máshogy viselkedik.. Részeg, igen! Most mégis úgy gondoskodik rólam, mintha a gyereke lennék. Utálom ezt.

"Megvagyok. Köszönöm, hogy feljöttél velem." már fordultam az ajtó fele, amikor Harry megint megállított, ahogy kezét a vállamra rakta.

"Várj," vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta volna, "Avery, ígérd meg nekem, hogy nem mondod el ezt senkinek?"

Eltartott egy darabig, amíg rájöttem mit is mondott az imént. Szó esne arról is, hogy Alex bedrogozta az italom és konkrétan kényszeríteni akart, hogy lefeküdjek vele. Ráadásul lefényképezték, ahogy Harry visz le a kezében, így holnap reggel már tele lesz vele a Facebook, Twitter és más közösségi oldalak.

"Már mindenki tudja, Harry." Halkabbra vettem a hangom amikor néhány lány kuncogva haladt el mellettünk.

Harry az ajtófélfának támaszkodott, és feléjük fordult megbizonyosodva arról, hogy elmentek mielőtt folytatta volna.

"Nem, nem érdekelnek a tanulók. A tanárokra és a dékánra értettem. Kérlek, ne terjeszd tovább, mint valami futótüzet, mert kibaszottul le leszek baszva." idegesen túrt bele hajába.

Tudta, hogy előbb vagy utóbb egy diák megfogja tudni mik történnek ezeken a partikon.

"Nem mondom el senkinek, de azt nem ígérhetem meg, hogy nem fog elterjedni." válaszoltam, ahogy beljebb léptem és megfogtam a kilincset.

Harry még mindig az ajtónak dőlve ácsorgott, mikor én már épp búcsúzkodni akartam.

"Még egy kérdés..”  szabad kezével visszatartotta az ajtót, amit már épp rá akartam csukni.

Összeráncolt szemöldökkel fordítottam oldalra a fejem.

"Te tudod, hogy ki tett drogot az italodba? Mármint, ténylegesen ki?”

Próbáltam visszaemlékezni, amikor Isabellának írtam és letettem az italom, de senkit sem láttam a szemem sarkából, hogy az italomba csempészne bármit is.

"Nem.”

"De te azt mondod, hogy Alex tette?”

Megráztam a fejem, "Nem. Én azt mondtam, Alex is a része volt a dolgoknak, de nem tudom, hogy tényleg ő rakta-e az italomba.”

Harry bólintott.

"Miért?” kérdeztem csodálkozva, hiszen tudta, ő volt az akit ez a legjobban érdekelt.

"Mert bárkik is voltak ezek.. Szétfogom rúgni a seggüket.” Összecsikorgatta fogait, és megfeszült az állkapcsa.

"Mi? Miért érdekel ennyire?”

Harry megrázta fejét mielőtt mondta, "Mert tudom, hogy te az én egyik legjobb barátommal barátok vagytok, így azt hiszem mi is barátok vagyunk. Az én haverjaimmal pedig senki ne szórakozzon.”

Barátok? Harry és én.. Barátok?

"Menj aludni Harry. Késő van.” Mondtam, miközben megfordultam és láttam, hogy Isabella már békésen aludt.

Sarkon fordult és elindult a folyosón. Figyeltem, ahogy visszatekint, hogy még egyszer utoljára szembenézzen velem.

Kinyitotta száját, és a következőket mondta, "Teszek fel neked még egy.. Bocsi.”

Széles mosolya miatt látszódtak gödröcskéi, amiket leginkább a Holdon lévő kis kráterekhez tudok hasonlítani. Rámosolyogtam, és becsuktam az ajtót.

Nem akartam Harryvel közelebbi kapcsolatba kerülni, mert ha vége lenne, csak egy újabb lány lennék a listáján.

Fogat mostam és felvettem pizsamámat.

Beestem ágyamba és rögtön el is aludtam.

*

A nap már korán reggel ragyogóan sütött szemembe. Egy szűk futó rövidnadrágot és pulóvert viseltem. Befűztem cipőm és bedugtam a fülhallgatót. Úgy döntöttem, hogy az órák előtt kitisztítom a fejem egy kis kocogással.

A parkban futottam, diákokkal körülöttem akik olvastak, vagy a barátaikkal voltak. Tovább dúdoltam a dalt ami a fejemben szólt.

Mikor már épp beakartam fordulni a sarkon, akkor vettem észre, hogy nem hallottam, ahogy a nevemet kiabálják és fényképeznek. Megálltam és körülnéztem.

"Milyen érzés, Avery?” nevetett egy gyerek.

"Mi?"zavarodottságom tisztán hallható volt a hangomban.

Mire érti, hogy milyen érzés?

"Milyen érzés lefeküdni egy juniorral?" kiáltotta egy lány mögöttem.

Egy tömeg kezdett kialakulni körülöttem, és már nem láttam utat a menekülésre.

"Miről beszélsz? Én soha nem hagynám megtörténni!", kiabáltam, "Amiket hallottatok csak pletykák."

Mindenki nevetett körülöttem és úgy bámultak rám, mintha nem is tudnám miről lenne szó.

"Mi nem Alexről beszélünk, hanem Harryről." ordított ki egy srác a tömegből.

"Harry és én? Mi van?" összeszűkítettem szemeim.

Őrült gyorsan dobogott a szívem mellkasomban.

"Az egész twitter ezzel van tele. Az emberek látták őt tegnap este a szobádnál, és hogy megment majd hazavisz.. Nyilvánvaló, hogy bejön neked.." elém lépett egy lány, aki valahonnan nagyon ismerős volt.

"Nem tetszik, és csak segíteni próbált nekem." válaszoltam.

Majd hirtelen rájöttem miért ismerős nekem annyira. Ő Harry "barátnője", már ha egyáltalán figyelembe veszi, hogy az legyen a lány.

"Rendben, de ha bárhol meglátlak az Ő közelében..", elhallgatott és összecsikorgatta fogait, "Történni fognak bizonyos dolgok."

Ott álltam, mozdulatlanul. Érzelemmentes arckifejezéssel.

Mindenki éljenzésben tört ki, ahogy elsétált és a többiek követték őt.

Totálisan megaláztak.

Visszaraktam fülembe a fülhallgatót és rohantam a szobánk felé.

Szaladtam fel a lépcsőn egészen a harmadik emeletre, ahol kirántottam a szobánk ajtaját. Isabella ott ült az ágyán laptoppal a kezében. A twitter idővonalat lapozgatta, és ahogy egyre lejjebb ért szája elé kapta kezét.

"Isabella." Elakadt a lélegzetem ahogy felém fordult, ijedten.

"Uram atyám, Ave." Állt fel még laptoppal a kezében, "Te tényleg megtetted ezeket a dolgokat?"

"Milyen dolgot?" Kérdeztem, "Miről beszél mindenki?"

"Kábítószeres italt kaptál? Azt hittem a könyvtárban tanulsz.. Miért nem mondtad, hogy egy partin vagy?"

"Bella, az utolsó amire szükséged volt, hogy megint részeg legyél. Ez nem egészséges."

"Oké, de szerintem, jobb lesz ha megnézzük a dolgokat.." Bökött laptopjára, mire állam a padlót súrolta.

*

7. fejezet

Köszönöm az előző részhez írt 5 kommentet, várom a mostanihoz is.:) A késésért elnézést kérek, megpróbálok heti 1 résszel elődrukkolni, szóval nekiállok, hátha a héten sikerül még egyet hoznom a múltheti elmaradásomért. Jó olvasást.xx

Kisétáltam a kávézóból vissza az egyetemi szobámba. Miközben átmentem a parkon láttam, ahogy a párok a fűbe feküdve beszélgetnek, míg más diákok olvasnak, és a tanárok a járdán sétálva igyekeznek a termükbe. Táskámat vállamra helyezve folytattam utamat a kampuszhoz. Szombat volt, de ötletem, hogy mit csináljak ma, semmi. Voltak itt barátaim, de sosem találkoztam velük. Nem tartottuk a kapcsolatot.

A kollégium sarkára érve, megláttam egy csapat lányt kint beszélgetni.

"Avery!" Ott állt Sarah is közöttünk és amint meglátott odahívott magukhoz.

Az ajtóhoz sétáltam, ahol ők is álltak.

"Hello." válaszoltam, nem túl lelkesen.

"Isabella otthon van?" kérdezte, keresztezve karjait.

"Nagyon másnapos miattad, Sarah." mondtam neki szárazon felnevetve.

Sarah csak somolygott kijelentésemre. "Mit értesz azalatt, hogy miattam?"

Összeszűkített szemeim. " Te hívod el őt ezekre a partikra."

"Bevallom Avery, jól szórakozunk."

Én egyáltalán nem találom szórakoztatónak ezeket.

"Nem, ezek nem jók, hanem borzasztóak!"

"Figyelj, lesz egy buli ma este a leányközösségi házba. Gyertek el Isabellával, ha van kedvetek."

Azon vitatkoztam magamban, menjek-e vagy sem. Elvégre is, Sarah nem volt erőszakos ez ügyben. Ő csak szeretett szórakozni, én meg túlreagáltam a dolgokat.

Végeztem a leckékkel és nem volt vissza semmi tanulnivaló, miért ne mehetnék el? Különben is, szombat este van!

"Rendben." mondtam. "Elmegyek, viszont szerintem Isabellának otthon kéne maradnia. Ne részegedjen le megint."

Sarah összecsapta tenyereit és egy ölelésbe vont, "Szuper! Találkozunk este."

Rámosolyogtam és a szobánk felé vettem az irányt.

*

Amint végeztem a hajam kivasalásával, felhúztam szűk fekete nadrágom és hozzá egy fehér toppot.

Megpróbáltam minnél csendesebben kisurranni az ajtón a folyosóra, Bella észrevétele nélkül.

Már eléggé későre járt, a kollégium ilyenkor kihalt és csendes. Lábujjhegyen mentem a lift felé, amivel gyorsan a földszintre érhetek. 

Mikor kiértem a kocsimhoz, az odavezető úton azon gondolkodtam, hogy honnan fogom tudni melyik ház lesz az, de amint odaértem rájöttem, feleslegesen aggódok emiatt. A ház előtti kanapékon, és a gyepen terült el több egyetemista is.

Leparkoltam nem törődve azzal, hogy biztonságos e itt vagy sem. Csak remélni tudom, hogy senki nem fog kárt tenni az autómba.

Az ajtó felé sétálva megpillantottam Sarah-t, aki a lerészegedésre vágyó fiatalokat köszöntötte a bejáratnál.

"Avery, hát eljöttél" Egy szoros ölelésbe vont és beljebb húzott.

Követtem őt a konyha felé, be az ebédlőbe.

"Tudom, hogy te nem iszol, de nincs kedved inni néhány sört esetleg?" kérdezte, miközben felém nyújtott egy piros, műanyag poharat.

Bólintottam és elvettem. Mosolygott és hátra fordult amikor néhány lány várt rá.

Éreztem, ahogy a telefon rezegni kezd a zsebemben,italom addig a pultra raktam.

*hol vagy? üres a szoba..-bella*

Feloldottam rajta a zárat, hogy egy kis hazugsággal ám, de válaszoljak neki.

*sokáig tanulok kint. sajnálom.*

Felkaptam italomat az asztalról, belekortyoltam és elindultam vissza Sarahhoz. Felfigyeltem rá, hogy pár közösségis srác jön utánam, de gyorsan leráztam őket és nem törődtem velük. Ahogy felfele mentem a lépcsőn elvesztettem az egyensúlyom és muszáj volt megkapaszkodnom a korlátba.

Mi a franc történik?

Feltűnt, hogy szinte senki nincs az emeleten, de nem foglalkoztam vele, tovább kerestem.

Addigra már mindenből duplát láttam, és a látásom elhomályosult.

Bedrogoztak. Az italomba..drogot raktak.

Leraktam az italom amikor Isabellának üzenetet írtam..

Mögöttem ott volt az a csapat egyetemista fiú, akik jóízűen nevettek mielőtt összeestem volna. Éreztem, ahogy felszednek a földről és bevisznek egy szobába, aztán minden elsötétült..

Kinyitottam a szemem és pislogtam néhányat. Homályos volt a látásom és sajgott a fejem. Ránéztem az egyetemistákra akik körülöttem térdeltek, miközben én az ágyon feküdtem.

"Vedd le a felsőjét." mondta az egyik.

"Ne, inkább a nadrágját vedd le!" kiáltotta egy másik.

Ideges lettem. Megpróbáltam mozogni, és ellökni őket magamtól, de nem találtam az egyensúlyom. Mikor már a hangomat is használható volt és normálisan megtudtam szólalni kiabáltam, "A francba is, szállj le rólam!"

Mindannyian felém fordultak, az egyik megragadta a karom és közel hajolva az ágyhoz szorított.

"Segítség! Kérem valaki segítsen!" Ordítottam megint mielőtt az egyik betapasztotta a szám tenyerével.

"Alex!" kiáltotta a srác aki befogta a szám.

És hirtelen eszembe jutott ki azaz Alex. Ő az egyik aki elém tolakodott a Starbucksba.

Elkerekedtek szemeim.

"Csak vedd le a nadrágját és csináld mielőtt bejön valaki." szólt vissza aki az ajtónál állt.

Ez volt az, amikor lefagytam.

Megharaptam a számra tartott kezet, és tulajdonosa felkiáltott a fájdalomtól.

"Segítség! Valaki segítsen!" ordítottam ahogy a torkomon kifért.

Égett a torkom, mikor szavaim elhagyták a szám.  Alex visszadobta kezét, ami az arcomon csattant.

Megütött.

Bőröm lángolt keze alatt, szívem pedig őrült gyors dobogásba kezdett mellkasomban.

Miért nem jön már valaki?

Éreztem, ahogy Alex a szűk nadrágom cipzárjánál matat, szememből pedig könnyek kezdtek lefolyni arcomra, ami még mindig izzik ütése helyénél.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, és besétált az a személy, akiről legutoljára gondoltam volna, hogy megment.

Harry.

"Kurvára szállj le róla!" üvöltötte hangos és rekedtes hangján.

Alex lemászott rólam én pedig egyből visszanyertem az irányítást testem fölött. Amíg én az ágyon feküdtem Harry beljebb jött és habozás nélkül behúzott egyet Alexnak.

"Mi a faszt ártott neked Avery?" kiabált Harry miközben a falnak tolta.

Sarah futott be, leülve mellém átfuttatta kezét összekócolódott hajamon ezzel megigazítva azt.

Vállán kezdtem el sírni, addig ő vissza cipzározta nadrágom és felhúzta vállaimra a trikóm pántját.

"Takarodj Alex! Ne szórakozz a gólyákkal, főleg nem Averyvel!" ordította arcába.

Egy kisebb tömeg állt az ajtónál, ami szörnyen zavarba hozott. Mindenki megtudná az egyetemen, hogy Alex Summerfield bedrogozta az italom és megpróbált kihasználni.

"Mindenki húzzon el az útból!" kiabált Harry és mindenki úgy is tett.

A zene folyamatosan üvöltött, ami nem sokat segített az erős fejfájásomon

Figyeltem homályos látásommal, ahogy arrébb állnak és Harry felém közelít.

"El kell vinnem innen. Nem maradhat itt." mondta Sarahnak.

Figyeltem, ahogy Harry erős karjai lábam alá, és derekam köré fonódnak. Beszívtam inge illatát. Kölni és mosószer keveréke.

Ahogy lefelé sétált a lépcsőn, velem a karjaiban, az emberek egyből fényképezni kezdtek a telefonokkal.

Zavarban voltam.

Harry kivitt kocsijához, és előkereste a kulcsát miközben csak az egyik kezével tartott.

Alig tudtam mozogni vagy gondolkodni.

Sarah kinyitotta a kocsiajtót és segített Harrynek berakni engem az anyósülésre, ahol próbáltam kényelembe helyezni magamat.

"Jól vagy? Bántott téged?" kérdezte Sarah beülve a hátsó ülésre.

"Nem tudom.." szólaltam meg azóta először.

Harry ült be bal oldalamra és elindította a motort.

"Fogdosott téged, Avery. Sarahnak és nekem elmondhatod.." mondta lenem véve szemeit az útról.

Próbáltam visszaemlékezni mi is történt, azt megelőzően, hogy felébredtem a szobában, de már nem sok mindenre emlékszem.

"Nem emlékszem.. annyit tudok, hogy leakarta venni a nadrágom én meg leállítottam, de amikor felkeltem az ingem és a melltartóm sem volt a helyén." válaszoltam halk hangon.

Éreztem, ahogy könny gyűlik szemembe felidézve a korábban történteket. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy bedrogozzák az italom.

"Avery.." Sarah beletúrt hajába, "Jól vagy. Minden rendben lesz."

Totálisan elvesztettem az irányítást az érzelmeim felett. Megint elkezdtem sírni.

Harry leparkolt az út szélén, és egyik kezét ülésem hátára tette.

"Avery, ne sírj, Kérlek.." könyörgött.

"Sajnálom. Nem kellett volna elhívnom téged." motyogta Sara.

Megráztam a fejem, "Nem tudhattad."

Harry újraindította az autót, "Avery, biztonságban visszajuttatlak a szobádba. Ígérem.."

*

6. fejezet

Megsimogattam a hátát, "Hey, Bella?"

Felnyögött miközben felém fordult, és egyik kezét az arcomra rakta.

"Bella!" Elvettem kezét és rátört a röhögő görcs.

"Avery?" összemosódtak szavai.

"Igen, Avery vagyok." Felsegítettem az ágyból és kivezettem a folyosóra.

"Mi történt az arcoddal?" nevetett, "Három szemed van!"

Úgy tettem mintha vele együtt nevetnék, miközben beszálltunk a liftbe és a zuhanyzó felé sétáltunk.

"Bella meg kell fürödnöd." mondtam.

"Rendben." nyafogott miközben megpróbálta lerángatni és áthúzni fején a felsőjét.

"Whoa!" Kiáltottam és odaléptem hozzá, hogy segítsen neki, mielőtt még jobban belegabalyodik. "menj be a zuhanyzóba és vedd le ott, a ruhákat meg add ki nekem a függöny felett."

Beimbolygott a zuhanyzóba és onnan dobálta ki ruháit. Pár pillanattal később a víz halk folyását lehetett hallani.

Leültem a padra és vártam.

Amikor a víz elállt Bella egy törülközővel teste körül lépett ki a függöny mögül.

Odaadtam neki a váltóruháját és hátrébb ment átöltözni.

Amint ezzel végzett megmosta fogát és lemosta elkenődött sminkjét.

Hogy őszinte legyek fogalmam sincs miért segítettem Bellának mindazok után amit ma este mondott nekem. De a barátom és nem fogom hagyni neki, hogy éjjel részegen járkáljon a kampusz körül.

Miután végzett visszasegítettem a szobánkba, ledőlt és egyből álomba merült. Haja még csurom vizesen terült el párnáján, de legalább letisztította magát és biztonságban visszaért.

Visszaakartam én is aludni, de amikor ránéztem az órára tudtam, hogy ez már nem fog megvalósulni.

6:38

Jobb ha hagyom Bellát pihenni ezért inkább elmegyek a közeli Starbucksba. Felvettem egy leggingset, felülre pulóvert, lábaimra pedig felhúztam UGG csizmám és kisétáltam a kampuszról.

Amikor beléptem egyből kikértem a kávémat és a sarokban lévő szimpatikus kis asztalhoz ültem.
Kivettem laptopomat a táskámból majd elkezdtem írni a házidolgozatom, még mielőtt kifutnék vele az időből. Ceruzám végét rágtam nagy kutatásaim közepette. 
Felnéztem gépemről a kasszánál sorban álló, és a körülöttem az asztaloknál ülő emberekre terelődött 

figyelmem.

Volt egy pár akik teát iszogattak mellé muffint ettek, és egy lány aki csendben könyvet olvasott. Szemeim visszavezettem laptopomra és folytattam, amikor hirtelen megláttam Harryt a velem szembeni sarokban ülni, kávéjával és laptopjával asztalom, amint egy angol könyvet olvas.

Kétszer is meg kellett néznem, hogy ez tényleg Ő lenne-e. 
Fekete melegítőalsót, fekete pólót és szintén olyan színű szemüveget viselt. 
Soha nem képzeltem volna, hogy szemüveges, és azt végképp nem, hogy ő éppen a leckéit írná.
Túl sokáig bámulhattam, mert hirtelen megdörzsölte halántékát és felnézett könyvéből.
Szemei még innen messziről is élénken zöld volt. Arcát látva meglepődött, hogy itt lát. 

Tekintetem gyorsan visszavezettem a gépemre és idegesen kortyolgattam kávémba.

Bepötyögtem néhány mondatot, mielőtt hallottam, hogy valaki leül az asztal másik oldalán lévő üresen álló székre.

Harry.

"Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy,"csattantam rá, nem felnézve a képernyőről.

"Senki sem tudja és úgy tervezem ez így is marad." mondta miközben levette szemüvegét arcától.

Mélyen azt szerettem volna, ha magán hagyja. Elérte, hogy nagyon szexi legyen benne.

Szóval, te most azt mondod, hogy rábaszok ha elmondom valakinek?"

"Alapjában, igen." csattant rám.

"Figyelj, én nem akarok veled csinálni semmit többé. Kérlek, csak hagyj egyedül."

Összevonta szemöldökét, kezeit az asztalon pihentette miközben közelebb hajolt arcomhoz.

"Nem hiszem, hogy ez menni fog. A te barátnőd nagyon hasonlít rám és a barátaimra." kacsintott rám.

Hátradőltem és keresztbefontam karomat a mellkasom előtt. "Az én barátom az elmúlt héten kétszer itta le magát te és a bulijaid miatt.

Harry nevetett, "És ez most az én hibám, ugye?"

Összeszűkített szemekkel néztem rá és megpróbáltam témát váltani, "Miért vagy még itt?"

Visszanézett az asztalára, "Házifeladat."

Nem tudtam rá mit reagálni ezért felnevettem, "Komolyan?"

"Igen." mondta és próbált megtartani a kemény arckifejezését.

"Wow."

"Wow mi?"

"Te megcsináltad a házidat."

"Ez normális dolog, tervezek egy sikeres életet."

"Hogy lesz sikeres, ha mindig bulizol?"

Hátrahajtotta a fejét és felsóhajtott, "Fogd be a szád és hagyj a kibaszott kérdéseiddel. Mindig csak kérdezősködsz."

Éreztem, ahogy állkapcsom megfeszül. Kedvesen viselkedik, közben pedig egy barom.

"Rendben. Ha nem tudsz elviselni kelj fel, ez az én asztalom." csattantam rá.

Felkelt székéből, s közben visszavette szemüvegét.

Nem számít mennyire vonzó, a személyisége borzalmas.

Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni Harryt a további időre. Nem tehetek róla, de azt vettem észre egész végig alatt őt bámultam. 

Amikor végeztem az esszém megírásával, Harry visszarakta laptopját a táskájába szemüvegével együtt, és elkezdett írni valakinek a telefonján.

Fekete Iphone telefonját nyomkodta egész végig miközben a képernyőre vigyorgott.

Néhány perccel később egy magas barna hajú lány jött be a kávézóba, az aki tegnap este is Harryvel volt. Szoknyát és szűk haspólót viselt. Harry felállt az asztaltól és egy nagyon hosszú csókkal köszöntötte.

Ekkora egy csaló lenne Ő?

Tudja az a lány, hogy ő szemüveges? Tudja, hogy ő éppen a háziját csinálta? Tud egyáltalán valamit Róla?

Titkolta ezeket a dolgokat, mert menő akart lenni.

Az egyetlen mód manapság a népszerűséghez az, ha szörnyű jegyeket kapsz, ostoba vagy, füvezel, alkoholizálsz és szexelsz. Nem érdekel téged a tanulás és oktatásod, sem a jövőd.

De mélyen, legbelül tudtam, Harry más. Okos volt és intelligens, de ő ezt elrejtette azért, hogy népszerű maradhasson.

5. fejezet

"Mi a franc Avery?" Kiáltotta Isabella. "Mi történt?"

"Majdnem megerőszakoltak." Tudtam, hogy a megerőszakolás nem a legjobb módja a helyzet leírásának, de ez volt minden ami most eszembe jutott.

Bella lehunyta szemeit. "Mit gondolsz, mi történik amikor "Hét perc a fellegekben"-t játszol?"

Tudtam, hogy eléggé túloztam, de csak mert már elakartam menni onnan.

"Csak kérlek, menjünk vissza a koleszba, jó?" kérdeztem Bellát, ahogy állt ott összefont karokkal.

"Te mehetsz de én maradok." ahogy kimondta a szavakat nem tudtam, hogy hogyan reagáljak.

Tettem egy feszült lépést hátra, mielőtt megszólaltam volna. "Ezt hogy érted?"

"Avery én itt maradok. Te ha akarsz, akkor menj vissza."

"Miért nem megyünk vissza együtt?" kérdeztem.

"Mert" mély lélegzetet vett. "Veled ellentétben én itt barátkozok, szóval még maradok. Majd később megyek."

Szavai egyenesen belém hasítottak. Mintha nem is ismertem volna. Megpróbál beilleszkedni a szövetséges lányok és fiúk közé?

"Rendben." Vontam vállat.  "Remélem van kulcsod, mert én bezárom azt ajtót mielőtt lefekszem."

Viszont mire befejezhettem volna mondandómat, addigra ő már elsétált.

El sem hiszem, hogy ez történik. Miért voltam megint itt? Ezek az emberek nem az én fajtáim.. És Isabelláé sem. Kevesebb, mint egy órával ezelőtt mindketten ültünk és vacsoráztunk most meg eldobott egy csapat egyetemi lányért.

Az autómhoz futottam és beindítottam a motort. Átvezettem a környéken a kampusz felé. Ahogy leparkoltam a kocsival, megfogtam a melegítőim és visszaindultam a szobámba. Miután kinyitottam és beléptem be is zártam az ajtót, úgy, ahogy Bellának is mondtam.

Befeküdtem az ágyamba és egyből el is fogott az álom, meg se próbáltam átvenni a pizsamámat.

~

Arra ébredtem, hogy valaki az ajtót veri. Ránéztem az órámra.

5:45

Lehet Isabella az, mivel bezártam az ajtót lefekvés után.

Felkeltem puha ágyamból és lassan elindultam az ajtóhoz. Megdörzsöltem szemeim és kinéztem a kis lyukon, hogy megbizonyosodjak tényleg Isabella az-e.

Valóban ott állt Isabella elkenődött sminkben és kócos hajjal. Láttam egy kezet vállán amivel támogatták, hogy állva tudjon maradni. Láthattam volna ki az, de a kukucskáló rés az ajtón nem volt elég nagy hozzá.

Kinyitottam az ajtót, Harry és Isabella állt a folyosón. Harry józannak tűnt, de Isabellán láttam, holnap már nem fog emlékezni az este korábbi történéseire.

"A te kis barátod nagyon nagy partyarc." vigyorgott Harry és átnyújtotta nekem Isabellát. 

Nehézkesen besétáltunk és egyből párnájára dőlt.

"Azt tudom." mondtam. Nem örültem a szarkazmusának.

"Igen, minden fiú szívesen nézte ahogy a medencénél villog."

Keresztbetettem karjaim, oldalra döntötted és úgy néztem rá összeszűkített szemekkel.

"Azt hiszed ez vicces?" csattantam rá. "Mert szerintem egyáltalán nem."

Harry felnevetett kicsit, "higgy nekem, holnap reggel meg fogja bánni amiket cselekedett és szüksége lesz valakire aki elmondja neki, amikre nem emlékszik." kezdte."Szóval az van, hogy Sarah adott neki egy vodkát és utána azt a szórakoztató ötletet találta ki, hogy igyanak feleseket."

Kezemet homlokomra raktam amikor Harry nevetve folytatta.

"A fiúk sorba vitték neki a rövidet, és mire ő végzett mindig kapta az újat. Ezután egy srác felvitte az emeletre. Nem tudom megmondani ott mi történt, de talán Sarah tudja. Izgalmas lehetett mert utána vele volt a földszinten. Lehet, hogy összejöttek. Nem tudom."

Lehajtottam fejem csalódottságomban.

Azt hittem befejezte, de amikor meg akartam szólalni felemelte kezét. "Várj édes, még nem fejeztem be."

Édes? Nem vagyok az édesed.

"Bella és a barátja lementek a medencéhez és ott buliztak. Majd itt jöttem a képbe én. Nem találtalak sehol, gondoltam elmentél ezért hoztam vissza. Csak hogy meggyőződjek róla biztonságban hazaér." fejezte be.

"Annyira hülye vagyok…" motyogtam magamnak.

"Igen, tényleg az vagy. Úgy értem, ki az aki egyedül hagyja a barátját egy vad buliba?" nevetett Harry és az ajtófélfának dőlt.

"Kösz."

"Nincs semmi, Ave." mosolygott Harry, "De tartozol nekem."

Tartozom neki? Nem hiszem.

Témát váltottam mert úgy tűnt, nem szándékozik elmenni.

"Nem látszol részegnek. Ez furcsa egy olyan szövetséges sráctól mint te." Megjegyzem, az ajtóba kapaszkodik.

Harry önelégült mosolya újra megjelent arcán, "Azt hiszed nagyon vicces vagy, ugye?"

Összeszorítottam állkapcsom. "Tulajdonképpen, néha, igen."

"Aranyos."

Megráztam a fejem, "Hagyj a becenevekkel. Nem vagyok a barátnőd és nem is leszek."

"Én ilyen vagyok." mondta nekem szavait mély hangján és Britt akcentussal.

"Állj le."

"Rendben." folytatta, "Miért mentél el olyan korán?"

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Harry meghívott a bulijára. Amilyen gyorsan csak tudtam otthagytam azt a helyet, miután bent voltam a szobába azzal a sráccal.

"É-én nem éreztem jól magam." hazudtam.

Harry hátrahajtotta a fejét és nevetett mielőtt megszólalt. "Baromság."

"Nem, igazat mondok. A kínai kaja miatt." hazudtam, megint.

"Megijedtél." somolygott. "Valld be."

Igaza volt, megijedtem.

"Nem ijedtem meg."

"Szűz vagy még, Avery?" kérdezte a semmiből.

"Ez egyáltalán nem a te dolgod." Hátráltam, de ő közelebb jött.

Tetőtől talpig végigmért szemeivel, elvigyorodott és közelebb jött arcomhoz.

"Elárulhatod nekem. Ez annyira...tiszta." Beharapta ajkát, kezeit derekam köré fonta és összeérintette homlokunkat.

Ellöktem magamtól és az ajtó felé toltam.

"Késő van. Menj haza." mondtam mielőtt becsaptam orra előtt az ajtót. 

4. fejezet

A szívószálammal játszottam a kért italomban.

"Megcsókoltam Őt múlt éjszaka egy játék miatt.." ismertem be.

Isabella szája mosolyra görbült. "Van fogalmad róla,hogy most hány lány féltékeny rád emiatt?"

Összeszűkített szemekkel néztem rá. "Alig tudják páran."

Isabella nevetett és hátradőlt székében. "Ave, előbb vagy utóbb mindenki megtudja. Gyorsan terjednek a pletykák a kampuszon."

Elgondolkozva ittam bele kólámba, Isabellának igaza van a pletyka gyorsan az egyetem fülébe jut.  Pedig ez csak egy "add tovább a száddal a papírt" játék volt, már ha így nevezik.

"Csak együnk és menjünk.. Nem akarom, hogy gyilkos pillantással illessen az a lány egész este." Fordítottam fejem Harryék asztala felé egy másodpercre.

"Igen, várjuk meg az ételeket és menjünk innen." Mosolygott Isabella és belekortyolt italába.

"Olyan kényelmetlennek érzem ezt most. Úgy érzem egyfolytában rájuk figyelek." Az asztaluknak háttal ültem, de az onnan jövő nevetést ugyan úgy hallottam. Isabella nevetve nézett át vállam fölött a lány és Harry felé.

"Oh, igen. Minden bizonnyal rájuk koncentrálsz." Kuncogott Isabella és itta italát.

Homlokomat kezemnek támasztottam és felsóhajtottam.

Épp akkor hozták ki a kajánkat az asztalunkhoz és elkezdtem enni gyorsan. Óriásit haraptam és nagy kortyokban folyattam le torkomon italomat.

"Hé, lassabban." nevetett Isabella. "Már nem figyelnek ránk."

Felnéztem a tányéromról és gyorsan feléjük kaptam fejem.  Isabellának igaza volt, már egyáltalán nem figyelnek ránk.  A lány mellette ült, egész testével Harry felé fordulva, átfuttatta kezét göndör haján amíg fülébe suttogott valamit, amitől ő beharapta ajkát. Nem is akarom tudni, mit mondott, egész biztos, hogy valami mocskosat.

"Istenem, én már most gyűlölöm ezt a lányt." Ráztam a fejem és az evőpálcikát piszkáltam.

"Úgy néz ki mint egy kurva, biztos nem az NYU-ra jár." Kuncogott Isabella miközben újabbat harapott narancsos csirkéjébe.

"Csak fizessük ki a számlát és húzzunk innen." Mondtam, leraktam a villámat és hátradőltem a székemben.

Isabella mögém pillantott. "Uh, nem hiszem, hogy ez fog történni."

Zavartan összehúztam szemöldököm, megakartam fordulni de Harry állt mögöttem visszatartva székem kezeivel.

"Avery, Isabella." somolygott Harry. Végre megtudta jegyezni a nevem.

"Igen?" Isabella kavargatta italában szívószálát.

"Tartunk egy kis bulit a közösségi házunkban. Semmi nagy dolog. Arra gondoltunk, nem akartok eljönni?"

Isabellára néztem. Nagyra nyitottam szemeim és lassan megráztam fejem jelezve a választ. Harry nem látott, mivel mögöttem állt.

Isabella nevetett. "Jól hangzik. Elmegyünk, de nem fogunk sokáig maradni."

Összeszorítottam az öklöm az asztal alatt és szúrós pillantást vettettem barátnőmre.

"Neked is jó így, Avery?" Harry egyik kezét hátamra rakta és felém fordult.

"Jó lesz, majd akkor találkozunk srácok." Harry rám mosolygott, ők is indulni készültek, visszament a barátaihoz és a.. lányhoz.

Mindketten kifizettünk és beszálltam a volán mögé.

"Ki foglak nyírni." Mondtam Bellának miközben ő is beült helyére.

"Oh, gyerünk Ave. Jobb lesz mint egész este a szobánkban ülni."

Bármennyire is vissza akartam menni a szobánkba, Bellának igaza volt. Unatkoznék.

Elindultam az autómmal Harryék közösségi házához, amikor leparkoltam bentről már kiszűrődött a hangos zene, és az út szélén autók álltak. Szerencsés volt, nem voltak a közelbe rendes lakóépület, csak más közösségi és lányszövetséges házak.

Leparkoltam az utca szélén és kiléptem a friss levegőre. Ez volt az a pillanat amikor rájöttem, mi melegítőben és pulóverben jöttünk el, ráadásul a hajunk se volt valami jó állapotban. Mindkettőnk fején egy kócos konty díszelgett.

"Vannak ruhák a csomagtartóban ilyen esetekre." mondta Isabella, kinyitotta a csomagtartót és kivett egy táskát tele ruhával.

Úgy nézhettem rá, mint egy őrültre. "Miért?"

"Sosem tudhatod."

Megráztam a fejem és kihúztam egy fekete ujjatlan ruhát és adott hozzá egy pár szandit.

Isabellával együtt az autó hátsó ülésén öltöztem át. Hajamból kihúztam a hajgumit, kezemmel megigazítottam kusza tincseim, más nem érdekelt. Besétáltunk és egyből Harry fogadott az ajtóban.

"Hey! Egy pillanat és belekezdünk egy jó kis játékba, a "Hét perc a fellegekben" Avery!" Mosolygott és kiáltotta túl a zenét.

Megragadta karom mielőtt szólhattam volna, hogy nem akarok játszani.

Láttam a lányt aki korábban Harryvel volt, most egy körben ült fiúkkal akikhez mi is csatlakoztunk.

"Pörgess!" mondta a lány mosolyogva és tapsolt amikor az üveg megpördült.

Hát ez az én szerencsém, az üveg felém mutat.

Tudtam, hogy senkit nem szeretnék kivéve Harryt, és most kényszerítettek, hogy menjek át egy másik szobába valakivel. (Felelsz v. merszt úgy játszák, átmennek akik játszanak ketten egy másik szobába)

Addig forgott az üveg amíg egy másik fiúnál landolt. Barna haja és szeme volt, napbarnított bőre és mosolygott. Megfogta a kezem és átsétáltunk egy másik kis szobába.

"Mi a neved? kérdezte a sötétben. Ideges voltam. Hol van ilyenkor Isabella, amikor szükségem van rá?

"A-Avery." dadogtam. Éreztem ahogy kezei karomról derekamra csúsznak.

"Szép név. Zeke vagyok." Szavai csiklandozták fülemet, éreztem, hogy közel van; túl közel.

"Örülök a.. találkozásnak." suttogtam. Visszahúztam fejem amikor éreztem keze elkezdte felgyűrni a ruhám alját. Megütöttem kezét és megpróbáltam nehezen kitalálni a sötétben.

"Állj!" könyörögtem neki. Éreztem ahogy ajkait nyakamra tapasztja.

Eltoltam magamtól és megtaláltam a kilincset. Kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra, adtam egy pofont Zeke-nek mielőtt a konyha felé igyekeztem volna.

"Mi a franc?" kiáltotta Zeke. "Ezt miért kaptam?"

"Azért mert megpróbáltál levetkőztetni!" kiáltottam vissza.

"Tudod egyáltalán mi az a "hét perc a fellegekben"?"

Megtaláltam Isabellát a konyhaasztalon és megragadtam karját.

"Elmegyünk." parancsoltam rá.

"Mi? Még csak most jöttünk Ave!"

Húztam a bejárati ajtó felé és láttuk Harry-t a nappaliban.

"Avery!" kiáltotta nekem ésfelállt. "Hova mentek?"

"Én haza." mondtam bevágva az ajtót mögöttem.

*** 

3. fejezet

Besétáltam az terembe, amint az angolórám kezdetét vette. Leültem a harmadik sorba és elővettem laptopom, letettem kávémat az asztalra, és hátradőltem a székbe. Nem tudtam megállni, hogy ne Harryre gondoljak. Olyan édesen nézett ki ma reggel. Letterman  dzsekibe volt, ami még jobban állt neki, és a haja, amit tökéletesen beállított. Az ajka olyan rózsaszín és telt volt, hogy úgy éreztem újra meg kell őt csókolnom.

Hirtelen kinyílt az ajtó, és bejött ő.  Hozta magával a Macbook pro-ját és a kávéját.

Váltott pár szót a professzorral, mielőtt feljött volna az emeletre és beült volna a mögöttem lévő padba. Legszívesebben hátrafordultam volna hozzá, hogy figyel-e engem... de tudtam, hogy valószínűleg csak bekapcsolta laptopját és várta, hogy betöltsön.

Leírtam néhány dolgot amit Daniels professzor a képernyőre kivetített és még egy darab papírra lemásoltam. Amikor az osztály már elindult, én leültem és így volt még egy plusz percem mindent visszapakolni a táskámba. Mikor leállt a laptopom megéreztem egy kezet a vállamon.

"Hey, Amanda." Állt meg mellettem Harry miközben a laptopját és a kávéját fogta.

Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt mielőtt megszólaltam: "Az Avery."

Harry nevetett. "Sajnálom, majd előbb vagy utóbb megjegyzem."

Felvettem arcomra a leghamisabb mosolyom mielőtt folytatta. 

"Jössz a buliba péntek este?" kérdezte tőlem, meglepődtem, hogy esetleg még egy szövetségi bulira meghívott.

"Nem hívtak meg." Játszottam a hülyét. Megpróbáltam elérni, hogy közvetlenül ő hívjon meg.

"Nos, egyébként, a barátnőd Bella nagyon jól érezte magát múlt este." Mondta hirtelen és nevetett, visszaemlékezve mi történt.

Össze voltam zavarodva. "Honnan tudod, amikor te bent játszottad velem azt a játékot?"

"Sarah mondta nekem." Ivott bele kávéjába, miközben tovább beszélt és az előcsarnokba sétáltunk.

"Igen, eléggé rosszul volt tegnap este. Nem jött be órákra." Mondtam miközben átsétáltunk az előcsarnokon át a kampuszba. Észrevettem, hogy néhány lány pillantása nem mondható bájosnak, inkább irigynek. Valószínű azért, mert az NYU leghíresebb fiújával sétálgatok.

"Igen, tudom milyen érzés, de örülnék ha megint eljönnétek." Megfordult és engem nézett miközben sétáltam. Ragyogtak a zöld szemei.

"Uhm, nem, köszi." Eléggé kényelmetlennek éreztem, hogy egy másik diákegyesület bulijára menjek. Isabella közéjük illik, de tudom, hogy én nem.

"Miért?" Harry megállt és megfogta karom. A park közepén álltunk körülöttünk rengeteg diákkal akik a füvön vagy a piknikasztalnál tanultak vagy könyvet olvastak.

"Mert." Nem igazán akartam elmondani, hogy mit érzek.

"Tényleg? De hiszen te vagy a party játékok szakértője. Egész órán a tegnap estén gondolkoztam és most már emlékszem rád." Tudtam, hogy flörtöl velem, de nem tudtam felhőtlenül örülni mert Harry-Styles-A-híres-főiskolás -pasi emlékszik a tegnap esti csókunkra.

"Tényleg?" Kiegyenesedtem és Harryre néztem. "Megyek."

Rám mosolygott, mosolya széles volt, fogai pedig fehérek. Elbűvölően nézett ki.

"Rendben, akkor ott találkozunk." Elvigyorodott volna mielőtt elsétált a csapat haverja előtt.

***

Kér órakor visszasétáltam a szobámba. Isabella még mindig az ágyában volt. Úgy döntöttem még nem írom meg a házijaimat, helyette bekapcsoltam a laptopom és vártam, hogy betöltsön a Netflix.

Amint elkezdtem nézni egy régi romantikus filmet, Isabella fordult egyet ágyán és kinyitotta szemeit. Felnéztem rá a képernyőről, és láttam ahogy megemeli fejét. A haja még nyirkos volt amiért éjjel vizes hajjal feküdt le, ezzel a párnáját is benedvesítve.

" 'Reggelt, napsugár." Mosolyogtam, ahogy kinyújtoztatta karját és megdörzsölte szemeit.

"Mennyit aludtam?" Kérdezte reszelős hangon.

Ránéztem laptopom órájára, mielőtt válaszoltam. "Úgy 12 órát."

Elkerekedett szeme és felállt az ágyról. "Éhen halok. Leakarok menni a kampusz éttermébe. Amióta itt vagyunk még sose próbáltuk ki."

Már körülbelül egy hónapja vagyunk itt, de a fősulin az osztályokon és a Starbuckson kívül nem voltunk sehol.

"Jól hangzik." Megfogtam pulcsiimat, áthúztam fejemen amíg Isabella felvett egy melegítőalsót és felfogta a haját egy copfba.

"Menjünk mert már 4 óra van." Húztam ki Isabellát az ajtón, végig futottunk a folyosón és egyenesen az autómhoz mentünk.

Beszálltunk a kocsiba és beindítottam a motort.

"Emlékszel valamire a múlt éjszakából?" Kérdeztem ahogy kihajtottunk a felhajtóról.

Felém fordult és morgott egyet. "Nem, olyan mintha egy lyuk lenne az emlékezetembe vagy ilyesmi."

"Jó, mert te és Sarah nagyon elvoltatok veszve." ugrattam.

Felém fordult és meglökött. "Mintha te nem ittál volna."

"Igazából én.. ittam egy Mike's Hard limonádét."

"Azta, Avery! Hogy te milyen rossz vagy!"

"Hé!" Nevettem és megálltunk a piros lámpánál. "Csak úgy közlöm, én nem is akartam részeg lenni. Valakinek haza kellett vezetni."

"Igaz." mondta Isabella, és a lámpa zöldre váltott. "De különben, te mit is csináltál addig tegnap este?"

Leparkoltam az autót és kivettem a kulcsot a gyújtásból és belenéztem a visszapillantó tükörbe, láttam egy csapat leányszövetséget és pár egyesületes srácot. Isabella észrevette, hogy mire is figyelek így ő is kinézett az autó hátulján.

"Ismered őket?" kérdezte.

Nem figyeltem rá mert miközben beszélt Harry átsétált a kocsik között és együtt nevetett egy csapat fiúval majd besétáltak a kínai étterembe. Úgy tűnik az egész kampuszon ott van, vagy legalábbis mindenhol ahová én is megyek.

"Ave?" Isabella arcom előtt lengette kezét.

"Bent mindent elmondok." mondtam, kiszálltam a kocsiból és elindultam a bejárat felé. Hallottam, hogy jön mögöttem. Amikor az asztalunkhoz sétáltunk Harry felfigyelt rám, ésabbahagyta a beszélgetést a vele szembe ülő sráccal. Az étteremben homályos volt a fény, de még így is láttam a kis mosolyt szája sarkán.

Visszamosolyogtam és még mindig egymás szemébe néztünk, egészen addig amíg egy lány el nem vonta Harry figyelmét, aki ezért már rá figyelt. Úgy nézett felém, mintha tudta volna Harry és én egymással szemeztünk és láttam, hogy Harry ezt próbálja tagadni.

Elakarja rejteni a tényt, hogy rám mosolygott? Talán azért, mert én csak egy gólya vagyok?

"Kisasszony?" kérdezte a pincér. "Az asztaluk."

Leültem és megnéztem a menüt.

"Mesélj." Isabella egyenesen rám nézett. "Mindent."

2. fejezet

Egyedül maradtam, megint. Megpróbáltam megtalálni az utam ebben a zsúfolt szövetségi házban. Rengeteg ember volt kis helyen összezárva. Megláttam a konyhában egy nyitott ablakot ami pont a terasz felé nézett, odamentem megnézni nincs-e kint hátul Isabella.

Meglepődtem, amikor megláttam a trambulinon Sarah-val. Nagyon felelőtlennek tűntek. Mindketten hihetetlenül ittasnak néztek ki. Isabella ruhája és haja ázott volt. Kimentem hozzá, készen arra, hogy szóljak neki ideje lenne visszamenni a kampuszhoz.

"Isabella." Ordítottam túl a zenét.

Ő megbotlott és szembenézett velem, miközben még mindig a trambulinon volt.

"oh." Isabella gondtalanul nevetett. "Avery, gyere csatlakozz te is."

"Isabella kelj fel, visszamegyünk a kampuszhoz." Hangsúlyoztam, majd megragadtam a karját és felrángattam a földről.

Nyafogott. "Ne legyél már ilyen ünneprontó."

Összeszűkített szemekkel néztem rá. "Bella, te részeg vagy."

Csak nevetett. "Tudom, hogy az vagyok."

"Igen, pontosan ezért megyünk most el." Felnyögött majd elindult velem az autóm felé.

Ahogy elhaladtunk a nappaliba megint láttam Harry-t. Épp felelsz vagy merszet játszottak.

Ennyire éretlenek a főiskolás fiúk?

Fogtam Isabella kezét és próbáltam minnél jobban tartani, nehogy összeessen. Sminkje elkenődött nedves arcán, ezzel fekete karikákat csinálva szeme körül.

"Ha visszaértünk te egyből elmész zuhanyozni. Én pedig majd megyek utánad." Mondtam majd elindítottam az autót és a kampusz felé vettem az irányt.

Bólintott, és becsukta szemeit. Ez volt az első alkalom, hogy Isabellát részegen láttam. Figyelnem kellett volna rá egész éjszaka, helyette meg fennakadtam az NYU legnépszerűbb srácával.

Amikor megérkeztünk, kisegítettem a kocsiból, majd a szobánkból hoztam neki váltóruhát és egyből a fürdő felé vettük az irányt.

"Itt vagyunk." Mondtam, majd átadta kezembe ruháit és belépett a zuhany alá. Addig leültem egy padra a tágas fürdőszobában. Imádkoztam, hogy ne csússzon el. Ezt mindketten elcsesztük. Holnap reggel nyolckor kezdődik az első órám, Isabellának kilenckor. De tudtam, hogy ma már nem jutok sok alváshoz. Elvégre is hajnali három óra van. 

Hallottam, ahogy a víz elzáródik és Isabella kilép egy szál törölközőben. 

Felnyögött, miközben leült mellém a padra. Kezdte veszíteni az alkohol hatását. "Fáj a fejem. Alvásra van szükségem."

Elfordultam tőle, amikor a fal mögé lépett, hogy felöltözhessen.

"Képes leszel bemenni még órára?" Kérdeztem tőle a falon keresztül.

Csöndben volt a szoba másik oldalán. "Talán."

Összemosódtak álmos szavai és kilépett a fal mögül pizsamában, ami egy rövidnadrágból és egy régi pólóból állt.

"Gyere, menjünk vissza a szobába."  Kiléptem az hallba, elsétáltunk a lépcsőn fel a szobánkig majd kinyitottam az ajtót. Aztán rájöttem, hogy nem vettem a fáradtságot, hogy letusoljak. Közbe figyeltem Isabellára, hogy épen visszaérjen a szobába.

Néztem, ahogy beesik ágyába. Fogtam a táskám benne az arclemosóval, fogkrémmel és szájvízzel és a pizsamámmal. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd visszasétáltam a fürdőbe.

Út közben nevetést hallottam a szűk folyosón. Valahonnan az emeletről szólt a hang. Beléptem a zuhanyzóba, levettem fehér szoknyámat és ráraktam a padra. Aztán levettem magamról a többi ruhámat is.

Meggyőződtem róla, hogy a víz elég forró. Csak akkor zuhanyzok, ha a víz perzselően forró. Ez egy furcsa szokásom, de ellazít.

Álltam a meleg víz alatt, s behunytam szemeim. Beledörzsöltem fejbőrömbe a sampont, és nem tudtam másra gondolni, csak Harryre. Alig tudtam róla valamit, de az eddigiek közül ő csókol a legjobban.  Bár szerintem már nem is emlékszik rám. Csak egy másik lány vagyok, akivel bővítette csóklistáját.

Befejeztem a fürdést, megmostam arcom, majd megszárítottam magam. Amikor kész lettem, odaálltam a tükör elé, kifésültem nedves hajamat és gyorsan fogat mostam.

Amikor már tényleg mindennel végeztem, visszasétáltam a szobába és bezuhantam az ágyba.

*

Hét órakor megszólalt az ébresztőm. Elkezdtem a szokásos reggeli teendőimet, ami az öltözés, kávé majd irány az első óra. Ránéztem Isabellára. Szája nyitva volt, haja copfba fogva állt szerteszét. Szörnyen másnapos volt. Kizárt, hogy ma bemenjen az óráira.

Felhúztam egy melegítőt és hajamat egy kócos kontyba fogtam. Feltettem egy kis szempillaspirált, csakhogy mégis kinézzek valahogy. Felkaptam táskám és elhagytam a szobát. A Starbucks szerencsére közel volt. Beszaladtam a kávézóba és próbáltam gyorsan rendelni, mert az angol órám lassan 10 perce elkezdődött. Beálltam a sorba és vártam, hogy sorra kerüljek, de egy csapat fősulis srác beállt elém.

"Uh." Próbáltam beszélni hozzájuk, de a hangom halk volt. "Elnézést."

Megfordult az egyik és rosszálló pillantást vetett felém. "Mit akarsz?"

Összeszűkítettem szemeim mielőtt megszólaltam. "Bejöttél elém."

Felnevetett a többiekkel együtt. "Minket nem érdekel."

Már készültem elmenni, de aztán rájöttem, hogy szüksége van ezeknek a fiúknak egy kis felvilágosításra. "Figyeljetek, diákszövetséges porontyok. Azért mert van egy aranyos kis szövetségi házatok nem jelenti azt, hogy bárki elé beállhattok a sorba."

Visszafordultak hozzám, de nem féltem.

"Jó." kezdte egy magas szőke fiú. "Te egy kibaszott gólya vagy, és mi azt tehetünk amit akarunk. Idősebbek vagyunk, emlékszel?"

Szárazon felnevettem. "Hűha, micsoda érvelés. Minden évben ezt mondjátok a gólyáknak?"

Megcsikorgatta fogait. Vártam, amíg a szőkének a vállára nem tette valaki a kezét. Rögtön felismertem. Harry volt. Haja gondosan be volt állítva, amit a frufru tette teljessé.

"Alex, nyugodj meg." Könyörgött Harry. Láttam a fáradtságtól keletkezett táskákat szeme alatt. Sokáig tarthatott a buli tegnap este. "Majd megyek utánad." Mondta neki. Harry felém nézett majd beállt mögém.

"Erőszakos gólya." Morogta orra alatt, majd kiment a többi sráccal akik adtak neki egy kávét.

Megrendeltem egy vaníliás frappémat. Amíg vártam, megfordultam, szembe Harryvel.

"Vicces volt a tegnap este." Mondtam nem figyelve arra, mit is ejtek ki a számon.

"Ismerlek téged?" kérdezte.

Éreztem ahogy gyomrom hirtelen megfeszül. "Igen, én játszottam veled abba a játéba tegnap este."

Ott állt engem figyelve, majd pár másodperc múlva elnevette magát. "Oh, igen! Te vagy Ashley."

Zavartan összehúztam szemem, és kijavította. "Nem, én Avery vagyok."

"Oh... az én hibám. Nagyon sok dolog történt múlt éjszaka." Összeszorította fogát és egy furcsa hangot adott ki szájával.

"Rendben. Felejtsük el a dolgot." Visszafordultam. Mi a fenének hittem azt, hogy érdekelte ki ült mellette tegnap este? Mint már mondtam, én is csak egy másik lány vagyok a listán. Elvettem a frappém és visszafordultam, hogy mehessek.

"Még találkozunk, Ava." Harry elmosolyodott, mielőtt újra lenézett telefonjára.

A nevem Avery. Akartam mondani neki, de rájöttem, hogy felesleges, mert úgy is újra elfelejt.

De tudom, én Őt nem fogom.