Besétáltam
az terembe, amint az angolórám kezdetét vette. Leültem a harmadik sorba és
elővettem laptopom, letettem kávémat az asztalra, és hátradőltem a székbe. Nem
tudtam megállni, hogy ne Harryre gondoljak. Olyan édesen nézett ki ma reggel. Letterman
dzsekibe volt, ami még jobban állt neki,
és a haja, amit tökéletesen beállított. Az ajka olyan rózsaszín és telt volt,
hogy úgy éreztem újra meg kell őt csókolnom.
Hirtelen
kinyílt az ajtó, és bejött ő. Hozta magával a Macbook pro-ját és a kávéját.
Váltott pár
szót a professzorral, mielőtt feljött volna az emeletre és beült volna a
mögöttem lévő padba. Legszívesebben hátrafordultam volna hozzá, hogy figyel-e
engem... de tudtam, hogy valószínűleg csak bekapcsolta laptopját és várta, hogy
betöltsön.
Leírtam
néhány dolgot amit Daniels professzor a képernyőre kivetített és még egy darab
papírra lemásoltam. Amikor az osztály már elindult, én leültem és így volt még
egy plusz percem mindent visszapakolni a táskámba. Mikor leállt a laptopom
megéreztem egy kezet a vállamon.
"Hey,
Amanda." Állt meg mellettem Harry miközben a laptopját és a kávéját fogta.
Becsuktam a
szemem és vettem egy mély levegőt mielőtt megszólaltam: "Az Avery."
Harry
nevetett. "Sajnálom, majd előbb vagy utóbb megjegyzem."
Felvettem
arcomra a leghamisabb mosolyom mielőtt folytatta.
"Jössz
a buliba péntek este?" kérdezte tőlem, meglepődtem, hogy esetleg még egy
szövetségi bulira meghívott.
"Nem
hívtak meg." Játszottam a hülyét. Megpróbáltam elérni, hogy közvetlenül ő hívjon
meg.
"Nos,
egyébként, a barátnőd Bella nagyon jól érezte magát múlt este." Mondta
hirtelen és nevetett, visszaemlékezve mi történt.
Össze voltam
zavarodva. "Honnan tudod, amikor te bent játszottad velem azt a játékot?"
"Sarah
mondta nekem." Ivott bele kávéjába, miközben tovább beszélt és az előcsarnokba
sétáltunk.
"Igen,
eléggé rosszul volt tegnap este. Nem jött be órákra." Mondtam miközben
átsétáltunk az előcsarnokon át a kampuszba. Észrevettem, hogy néhány lány
pillantása nem mondható bájosnak, inkább irigynek. Valószínű azért, mert az NYU
leghíresebb fiújával sétálgatok.
"Igen,
tudom milyen érzés, de örülnék ha megint eljönnétek." Megfordult és engem
nézett miközben sétáltam. Ragyogtak a zöld szemei.
"Uhm,
nem, köszi." Eléggé kényelmetlennek éreztem, hogy egy másik diákegyesület
bulijára menjek. Isabella közéjük illik, de tudom, hogy én nem.
"Miért?"
Harry megállt és megfogta karom. A park közepén álltunk körülöttünk rengeteg
diákkal akik a füvön vagy a piknikasztalnál tanultak vagy könyvet olvastak.
"Mert."
Nem igazán akartam elmondani, hogy mit érzek.
"Tényleg?
De hiszen te vagy a party játékok szakértője. Egész órán a tegnap estén
gondolkoztam és most már emlékszem rád." Tudtam, hogy flörtöl velem, de
nem tudtam felhőtlenül örülni mert Harry-Styles-A-híres-főiskolás -pasi
emlékszik a tegnap esti csókunkra.
"Tényleg?"
Kiegyenesedtem és Harryre néztem. "Megyek."
Rám
mosolygott, mosolya széles volt, fogai pedig fehérek. Elbűvölően nézett ki.
"Rendben,
akkor ott találkozunk." Elvigyorodott volna mielőtt elsétált a csapat
haverja előtt.
***
Kér órakor
visszasétáltam a szobámba. Isabella még mindig az ágyában volt. Úgy döntöttem még
nem írom meg a házijaimat, helyette bekapcsoltam a laptopom és vártam, hogy
betöltsön a Netflix.
Amint
elkezdtem nézni egy régi romantikus filmet, Isabella fordult egyet ágyán és
kinyitotta szemeit. Felnéztem rá a képernyőről, és láttam ahogy megemeli fejét.
A haja még nyirkos volt amiért éjjel vizes hajjal feküdt le, ezzel a párnáját
is benedvesítve.
"
'Reggelt, napsugár." Mosolyogtam, ahogy kinyújtoztatta karját és
megdörzsölte szemeit.
"Mennyit
aludtam?" Kérdezte reszelős hangon.
Ránéztem
laptopom órájára, mielőtt válaszoltam. "Úgy 12 órát."
Elkerekedett
szeme és felállt az ágyról. "Éhen halok. Leakarok menni a kampusz éttermébe.
Amióta itt vagyunk még sose próbáltuk ki."
Már
körülbelül egy hónapja vagyunk itt, de a fősulin az osztályokon és a
Starbuckson kívül nem voltunk sehol.
"Jól
hangzik." Megfogtam pulcsiimat, áthúztam fejemen amíg Isabella felvett egy
melegítőalsót és felfogta a haját egy copfba.
"Menjünk
mert már 4 óra van." Húztam ki Isabellát az ajtón, végig futottunk a
folyosón és egyenesen az autómhoz mentünk.
Beszálltunk
a kocsiba és beindítottam a motort.
"Emlékszel
valamire a múlt éjszakából?" Kérdeztem ahogy kihajtottunk a felhajtóról.
Felém
fordult és morgott egyet. "Nem, olyan mintha egy lyuk lenne az
emlékezetembe vagy ilyesmi."
"Jó,
mert te és Sarah nagyon elvoltatok veszve." ugrattam.
Felém
fordult és meglökött. "Mintha te nem ittál volna."
"Igazából
én.. ittam egy Mike's Hard limonádét."
"Azta,
Avery! Hogy te milyen rossz vagy!"
"Hé!"
Nevettem és megálltunk a piros lámpánál. "Csak úgy közlöm, én nem is
akartam részeg lenni. Valakinek haza kellett vezetni."
"Igaz."
mondta Isabella, és a lámpa zöldre váltott. "De különben, te mit is
csináltál addig tegnap este?"
Leparkoltam
az autót és kivettem a kulcsot a gyújtásból és belenéztem a visszapillantó
tükörbe, láttam egy csapat leányszövetséget és pár egyesületes srácot. Isabella
észrevette, hogy mire is figyelek így ő is kinézett az autó hátulján.
"Ismered
őket?" kérdezte.
Nem
figyeltem rá mert miközben beszélt Harry átsétált a kocsik között és együtt
nevetett egy csapat fiúval majd besétáltak a kínai étterembe. Úgy tűnik az
egész kampuszon ott van, vagy legalábbis mindenhol ahová én is megyek.
"Ave?"
Isabella arcom előtt lengette kezét.
"Bent
mindent elmondok." mondtam, kiszálltam a kocsiból és elindultam a bejárat
felé. Hallottam, hogy jön mögöttem. Amikor az asztalunkhoz sétáltunk Harry
felfigyelt rám, ésabbahagyta a beszélgetést a vele szembe ülő sráccal. Az
étteremben homályos volt a fény, de még így is láttam a kis mosolyt szája
sarkán.
Visszamosolyogtam
és még mindig egymás szemébe néztünk, egészen addig amíg egy lány el nem vonta
Harry figyelmét, aki ezért már rá figyelt. Úgy nézett felém, mintha tudta volna
Harry és én egymással szemeztünk és láttam, hogy Harry ezt próbálja tagadni.
Elakarja
rejteni a tényt, hogy rám mosolygott? Talán azért, mert én csak egy gólya
vagyok?
"Kisasszony?"
kérdezte a pincér. "Az asztaluk."
Leültem és
megnéztem a menüt.
"Mesélj."
Isabella egyenesen rám nézett. "Mindent."
En mar is imadom ezta blogot, imadom imadom imadom! Nagyon jol forditasz (ugy tudom forditod) es mar nagyon varom, hogy a kovetkezo reszt olvashassam! Nagyon izgatott vagyok!:)
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm, igen fordítom.:) sietek.<3
TörlésCsatlakozom az elottem szolohoz!:) Mar alig varom a folytatast!:)
VálaszTörléssietek<3
TörlésNa,még csak most kezdődik a story de már most imádom!! :) minél előbb új részt!! <3
VálaszTörlésköszönöm a kommented, nagyon jól esik.<3 sietek:)
Törlés