2015. január 23., péntek

3. fejezet


Besétáltam az terembe, amint az angolórám kezdetét vette. Leültem a harmadik sorba és elővettem laptopom, letettem kávémat az asztalra, és hátradőltem a székbe. Nem tudtam megállni, hogy ne Harryre gondoljak. Olyan édesen nézett ki ma reggel. Letterman  dzsekibe volt, ami még jobban állt neki, és a haja, amit tökéletesen beállított. Az ajka olyan rózsaszín és telt volt, hogy úgy éreztem újra meg kell őt csókolnom.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és bejött ő.  Hozta magával a Macbook pro-ját és a kávéját.
Váltott pár szót a professzorral, mielőtt feljött volna az emeletre és beült volna a mögöttem lévő padba. Legszívesebben hátrafordultam volna hozzá, hogy figyel-e engem... de tudtam, hogy valószínűleg csak bekapcsolta laptopját és várta, hogy betöltsön.
Leírtam néhány dolgot amit Daniels professzor a képernyőre kivetített és még egy darab papírra lemásoltam. Amikor az osztály már elindult, én leültem és így volt még egy plusz percem mindent visszapakolni a táskámba. Mikor leállt a laptopom megéreztem egy kezet a vállamon.
"Hey, Amanda." Állt meg mellettem Harry miközben a laptopját és a kávéját fogta.
Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt mielőtt megszólaltam: "Az Avery."
Harry nevetett. "Sajnálom, majd előbb vagy utóbb megjegyzem."
Felvettem arcomra a leghamisabb mosolyom mielőtt folytatta. 
"Jössz a buliba péntek este?" kérdezte tőlem, meglepődtem, hogy esetleg még egy szövetségi bulira meghívott.
"Nem hívtak meg." Játszottam a hülyét. Megpróbáltam elérni, hogy közvetlenül ő hívjon meg.
"Nos, egyébként, a barátnőd Bella nagyon jól érezte magát múlt este." Mondta hirtelen és nevetett, visszaemlékezve mi történt.
Össze voltam zavarodva. "Honnan tudod, amikor te bent játszottad velem azt a játékot?"
"Sarah mondta nekem." Ivott bele kávéjába, miközben tovább beszélt és az előcsarnokba sétáltunk.
"Igen, eléggé rosszul volt tegnap este. Nem jött be órákra." Mondtam miközben átsétáltunk az előcsarnokon át a kampuszba. Észrevettem, hogy néhány lány pillantása nem mondható bájosnak, inkább irigynek. Valószínű azért, mert az NYU leghíresebb fiújával sétálgatok.
"Igen, tudom milyen érzés, de örülnék ha megint eljönnétek." Megfordult és engem nézett miközben sétáltam. Ragyogtak a zöld szemei.
"Uhm, nem, köszi." Eléggé kényelmetlennek éreztem, hogy egy másik diákegyesület bulijára menjek. Isabella közéjük illik, de tudom, hogy én nem.
"Miért?" Harry megállt és megfogta karom. A park közepén álltunk körülöttünk rengeteg diákkal akik a füvön vagy a piknikasztalnál tanultak vagy könyvet olvastak.
"Mert." Nem igazán akartam elmondani, hogy mit érzek.
"Tényleg? De hiszen te vagy a party játékok szakértője. Egész órán a tegnap estén gondolkoztam és most már emlékszem rád." Tudtam, hogy flörtöl velem, de nem tudtam felhőtlenül örülni mert Harry-Styles-A-híres-főiskolás -pasi emlékszik a tegnap esti csókunkra.
"Tényleg?" Kiegyenesedtem és Harryre néztem. "Megyek."
Rám mosolygott, mosolya széles volt, fogai pedig fehérek. Elbűvölően nézett ki.
"Rendben, akkor ott találkozunk." Elvigyorodott volna mielőtt elsétált a csapat haverja előtt.
***
Kér órakor visszasétáltam a szobámba. Isabella még mindig az ágyában volt. Úgy döntöttem még nem írom meg a házijaimat, helyette bekapcsoltam a laptopom és vártam, hogy betöltsön a Netflix.
Amint elkezdtem nézni egy régi romantikus filmet, Isabella fordult egyet ágyán és kinyitotta szemeit. Felnéztem rá a képernyőről, és láttam ahogy megemeli fejét. A haja még nyirkos volt amiért éjjel vizes hajjal feküdt le, ezzel a párnáját is benedvesítve.
" 'Reggelt, napsugár." Mosolyogtam, ahogy kinyújtoztatta karját és megdörzsölte szemeit.
"Mennyit aludtam?" Kérdezte reszelős hangon.
Ránéztem laptopom órájára, mielőtt válaszoltam. "Úgy 12 órát."
Elkerekedett szeme és felállt az ágyról. "Éhen halok. Leakarok menni a kampusz éttermébe. Amióta itt vagyunk még sose próbáltuk ki."
Már körülbelül egy hónapja vagyunk itt, de a fősulin az osztályokon és a Starbuckson kívül nem voltunk sehol.
"Jól hangzik." Megfogtam pulcsiimat, áthúztam fejemen amíg Isabella felvett egy melegítőalsót és felfogta a haját egy copfba.
"Menjünk mert már 4 óra van." Húztam ki Isabellát az ajtón, végig futottunk a folyosón és egyenesen az autómhoz mentünk.
Beszálltunk a kocsiba és beindítottam a motort.
"Emlékszel valamire a múlt éjszakából?" Kérdeztem ahogy kihajtottunk a felhajtóról.
Felém fordult és morgott egyet. "Nem, olyan mintha egy lyuk lenne az emlékezetembe vagy ilyesmi."
"Jó, mert te és Sarah nagyon elvoltatok veszve." ugrattam.
Felém fordult és meglökött. "Mintha te nem ittál volna."
"Igazából én.. ittam egy Mike's Hard limonádét."
"Azta, Avery! Hogy te milyen rossz vagy!"
"Hé!" Nevettem és megálltunk a piros lámpánál. "Csak úgy közlöm, én nem is akartam részeg lenni. Valakinek haza kellett vezetni."
"Igaz." mondta Isabella, és a lámpa zöldre váltott. "De különben, te mit is csináltál addig tegnap este?"
Leparkoltam az autót és kivettem a kulcsot a gyújtásból és belenéztem a visszapillantó tükörbe, láttam egy csapat leányszövetséget és pár egyesületes srácot. Isabella észrevette, hogy mire is figyelek így ő is kinézett az autó hátulján.
"Ismered őket?" kérdezte.
Nem figyeltem rá mert miközben beszélt Harry átsétált a kocsik között és együtt nevetett egy csapat fiúval majd besétáltak a kínai étterembe. Úgy tűnik az egész kampuszon ott van, vagy legalábbis mindenhol ahová én is megyek.
"Ave?" Isabella arcom előtt lengette kezét.
"Bent mindent elmondok." mondtam, kiszálltam a kocsiból és elindultam a bejárat felé. Hallottam, hogy jön mögöttem. Amikor az asztalunkhoz sétáltunk Harry felfigyelt rám, ésabbahagyta a beszélgetést a vele szembe ülő sráccal. Az étteremben homályos volt a fény, de még így is láttam a kis mosolyt szája sarkán.
Visszamosolyogtam és még mindig egymás szemébe néztünk, egészen addig amíg egy lány el nem vonta Harry figyelmét, aki ezért már rá figyelt. Úgy nézett felém, mintha tudta volna Harry és én egymással szemeztünk és láttam, hogy Harry ezt próbálja tagadni.
Elakarja rejteni a tényt, hogy rám mosolygott? Talán azért, mert én csak egy gólya vagyok?
"Kisasszony?" kérdezte a pincér. "Az asztaluk."
Leültem és megnéztem a menüt.

"Mesélj." Isabella egyenesen rám nézett. "Mindent."

6 megjegyzés:

  1. En mar is imadom ezta blogot, imadom imadom imadom! Nagyon jol forditasz (ugy tudom forditod) es mar nagyon varom, hogy a kovetkezo reszt olvashassam! Nagyon izgatott vagyok!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon szépen köszönöm, igen fordítom.:) sietek.<3

      Törlés
  2. Csatlakozom az elottem szolohoz!:) Mar alig varom a folytatast!:)

    VálaszTörlés
  3. Na,még csak most kezdődik a story de már most imádom!! :) minél előbb új részt!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm a kommented, nagyon jól esik.<3 sietek:)

      Törlés