7. fejezet

Köszönöm az előző részhez írt 5 kommentet, várom a mostanihoz is.:) A késésért elnézést kérek, megpróbálok heti 1 résszel elődrukkolni, szóval nekiállok, hátha a héten sikerül még egyet hoznom a múltheti elmaradásomért. Jó olvasást.xx

Kisétáltam a kávézóból vissza az egyetemi szobámba. Miközben átmentem a parkon láttam, ahogy a párok a fűbe feküdve beszélgetnek, míg más diákok olvasnak, és a tanárok a járdán sétálva igyekeznek a termükbe. Táskámat vállamra helyezve folytattam utamat a kampuszhoz. Szombat volt, de ötletem, hogy mit csináljak ma, semmi. Voltak itt barátaim, de sosem találkoztam velük. Nem tartottuk a kapcsolatot.

A kollégium sarkára érve, megláttam egy csapat lányt kint beszélgetni.

"Avery!" Ott állt Sarah is közöttünk és amint meglátott odahívott magukhoz.

Az ajtóhoz sétáltam, ahol ők is álltak.

"Hello." válaszoltam, nem túl lelkesen.

"Isabella otthon van?" kérdezte, keresztezve karjait.

"Nagyon másnapos miattad, Sarah." mondtam neki szárazon felnevetve.

Sarah csak somolygott kijelentésemre. "Mit értesz azalatt, hogy miattam?"

Összeszűkített szemeim. " Te hívod el őt ezekre a partikra."

"Bevallom Avery, jól szórakozunk."

Én egyáltalán nem találom szórakoztatónak ezeket.

"Nem, ezek nem jók, hanem borzasztóak!"

"Figyelj, lesz egy buli ma este a leányközösségi házba. Gyertek el Isabellával, ha van kedvetek."

Azon vitatkoztam magamban, menjek-e vagy sem. Elvégre is, Sarah nem volt erőszakos ez ügyben. Ő csak szeretett szórakozni, én meg túlreagáltam a dolgokat.

Végeztem a leckékkel és nem volt vissza semmi tanulnivaló, miért ne mehetnék el? Különben is, szombat este van!

"Rendben." mondtam. "Elmegyek, viszont szerintem Isabellának otthon kéne maradnia. Ne részegedjen le megint."

Sarah összecsapta tenyereit és egy ölelésbe vont, "Szuper! Találkozunk este."

Rámosolyogtam és a szobánk felé vettem az irányt.

*

Amint végeztem a hajam kivasalásával, felhúztam szűk fekete nadrágom és hozzá egy fehér toppot.

Megpróbáltam minnél csendesebben kisurranni az ajtón a folyosóra, Bella észrevétele nélkül.

Már eléggé későre járt, a kollégium ilyenkor kihalt és csendes. Lábujjhegyen mentem a lift felé, amivel gyorsan a földszintre érhetek. 

Mikor kiértem a kocsimhoz, az odavezető úton azon gondolkodtam, hogy honnan fogom tudni melyik ház lesz az, de amint odaértem rájöttem, feleslegesen aggódok emiatt. A ház előtti kanapékon, és a gyepen terült el több egyetemista is.

Leparkoltam nem törődve azzal, hogy biztonságos e itt vagy sem. Csak remélni tudom, hogy senki nem fog kárt tenni az autómba.

Az ajtó felé sétálva megpillantottam Sarah-t, aki a lerészegedésre vágyó fiatalokat köszöntötte a bejáratnál.

"Avery, hát eljöttél" Egy szoros ölelésbe vont és beljebb húzott.

Követtem őt a konyha felé, be az ebédlőbe.

"Tudom, hogy te nem iszol, de nincs kedved inni néhány sört esetleg?" kérdezte, miközben felém nyújtott egy piros, műanyag poharat.

Bólintottam és elvettem. Mosolygott és hátra fordult amikor néhány lány várt rá.

Éreztem, ahogy a telefon rezegni kezd a zsebemben,italom addig a pultra raktam.

*hol vagy? üres a szoba..-bella*

Feloldottam rajta a zárat, hogy egy kis hazugsággal ám, de válaszoljak neki.

*sokáig tanulok kint. sajnálom.*

Felkaptam italomat az asztalról, belekortyoltam és elindultam vissza Sarahhoz. Felfigyeltem rá, hogy pár közösségis srác jön utánam, de gyorsan leráztam őket és nem törődtem velük. Ahogy felfele mentem a lépcsőn elvesztettem az egyensúlyom és muszáj volt megkapaszkodnom a korlátba.

Mi a franc történik?

Feltűnt, hogy szinte senki nincs az emeleten, de nem foglalkoztam vele, tovább kerestem.

Addigra már mindenből duplát láttam, és a látásom elhomályosult.

Bedrogoztak. Az italomba..drogot raktak.

Leraktam az italom amikor Isabellának üzenetet írtam..

Mögöttem ott volt az a csapat egyetemista fiú, akik jóízűen nevettek mielőtt összeestem volna. Éreztem, ahogy felszednek a földről és bevisznek egy szobába, aztán minden elsötétült..

Kinyitottam a szemem és pislogtam néhányat. Homályos volt a látásom és sajgott a fejem. Ránéztem az egyetemistákra akik körülöttem térdeltek, miközben én az ágyon feküdtem.

"Vedd le a felsőjét." mondta az egyik.

"Ne, inkább a nadrágját vedd le!" kiáltotta egy másik.

Ideges lettem. Megpróbáltam mozogni, és ellökni őket magamtól, de nem találtam az egyensúlyom. Mikor már a hangomat is használható volt és normálisan megtudtam szólalni kiabáltam, "A francba is, szállj le rólam!"

Mindannyian felém fordultak, az egyik megragadta a karom és közel hajolva az ágyhoz szorított.

"Segítség! Kérem valaki segítsen!" Ordítottam megint mielőtt az egyik betapasztotta a szám tenyerével.

"Alex!" kiáltotta a srác aki befogta a szám.

És hirtelen eszembe jutott ki azaz Alex. Ő az egyik aki elém tolakodott a Starbucksba.

Elkerekedtek szemeim.

"Csak vedd le a nadrágját és csináld mielőtt bejön valaki." szólt vissza aki az ajtónál állt.

Ez volt az, amikor lefagytam.

Megharaptam a számra tartott kezet, és tulajdonosa felkiáltott a fájdalomtól.

"Segítség! Valaki segítsen!" ordítottam ahogy a torkomon kifért.

Égett a torkom, mikor szavaim elhagyták a szám.  Alex visszadobta kezét, ami az arcomon csattant.

Megütött.

Bőröm lángolt keze alatt, szívem pedig őrült gyors dobogásba kezdett mellkasomban.

Miért nem jön már valaki?

Éreztem, ahogy Alex a szűk nadrágom cipzárjánál matat, szememből pedig könnyek kezdtek lefolyni arcomra, ami még mindig izzik ütése helyénél.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, és besétált az a személy, akiről legutoljára gondoltam volna, hogy megment.

Harry.

"Kurvára szállj le róla!" üvöltötte hangos és rekedtes hangján.

Alex lemászott rólam én pedig egyből visszanyertem az irányítást testem fölött. Amíg én az ágyon feküdtem Harry beljebb jött és habozás nélkül behúzott egyet Alexnak.

"Mi a faszt ártott neked Avery?" kiabált Harry miközben a falnak tolta.

Sarah futott be, leülve mellém átfuttatta kezét összekócolódott hajamon ezzel megigazítva azt.

Vállán kezdtem el sírni, addig ő vissza cipzározta nadrágom és felhúzta vállaimra a trikóm pántját.

"Takarodj Alex! Ne szórakozz a gólyákkal, főleg nem Averyvel!" ordította arcába.

Egy kisebb tömeg állt az ajtónál, ami szörnyen zavarba hozott. Mindenki megtudná az egyetemen, hogy Alex Summerfield bedrogozta az italom és megpróbált kihasználni.

"Mindenki húzzon el az útból!" kiabált Harry és mindenki úgy is tett.

A zene folyamatosan üvöltött, ami nem sokat segített az erős fejfájásomon

Figyeltem homályos látásommal, ahogy arrébb állnak és Harry felém közelít.

"El kell vinnem innen. Nem maradhat itt." mondta Sarahnak.

Figyeltem, ahogy Harry erős karjai lábam alá, és derekam köré fonódnak. Beszívtam inge illatát. Kölni és mosószer keveréke.

Ahogy lefelé sétált a lépcsőn, velem a karjaiban, az emberek egyből fényképezni kezdtek a telefonokkal.

Zavarban voltam.

Harry kivitt kocsijához, és előkereste a kulcsát miközben csak az egyik kezével tartott.

Alig tudtam mozogni vagy gondolkodni.

Sarah kinyitotta a kocsiajtót és segített Harrynek berakni engem az anyósülésre, ahol próbáltam kényelembe helyezni magamat.

"Jól vagy? Bántott téged?" kérdezte Sarah beülve a hátsó ülésre.

"Nem tudom.." szólaltam meg azóta először.

Harry ült be bal oldalamra és elindította a motort.

"Fogdosott téged, Avery. Sarahnak és nekem elmondhatod.." mondta lenem véve szemeit az útról.

Próbáltam visszaemlékezni mi is történt, azt megelőzően, hogy felébredtem a szobában, de már nem sok mindenre emlékszem.

"Nem emlékszem.. annyit tudok, hogy leakarta venni a nadrágom én meg leállítottam, de amikor felkeltem az ingem és a melltartóm sem volt a helyén." válaszoltam halk hangon.

Éreztem, ahogy könny gyűlik szemembe felidézve a korábban történteket. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy bedrogozzák az italom.

"Avery.." Sarah beletúrt hajába, "Jól vagy. Minden rendben lesz."

Totálisan elvesztettem az irányítást az érzelmeim felett. Megint elkezdtem sírni.

Harry leparkolt az út szélén, és egyik kezét ülésem hátára tette.

"Avery, ne sírj, Kérlek.." könyörgött.

"Sajnálom. Nem kellett volna elhívnom téged." motyogta Sara.

Megráztam a fejem, "Nem tudhattad."

Harry újraindította az autót, "Avery, biztonságban visszajuttatlak a szobádba. Ígérem.."

*