Annak ellenére, hogy a buli kifejezetten lent volt tartva,
nem mindenki tartotta ezt be. Az emberek a földszinten játszottak bulis játékokat,
vagy kint lógtak a medencénél. Néhány szem találkozott Harryvel és velem, ahogy
sétáltunk a hálója felé.
Voltam már ezelőtt Harry szobájában, a belseje takaros és
rendezett volt. Megbotlott, amikor a lépcsőn mentünk fel.Volt benne valami.
Valamit bevett, így még szórakozottabb lett. Megragadtam karját, a színek amik testét fedték, nem
világítottak már, unalmassá váltak.
Felém fordította arcát, amin egy letörölhetetlen vigyor
szélesedett. Az abszolút semmin nevetett.
„Harry?” Kérdeztem aggodalmasan.
„Igen?” Egy fokkal feljebb állt, mint én, így teste felém
tornyosult.
„Te bevettél valamit?”
Erőszakosan rázta meg fejét.
Összehúzott szemöldökkel néztem rá, hosszan és keményen. „Hazudsz
nekem?”
Hezitált a válasszal. „Rendben, bevettem valamit.”
Felnyögtem. „Mi a franc Harry? Mégis mit?”
Felnézett a szobájának irányába. „Nem fontos. Menjünk.” Megragadta
a karom, de a lábam nem mozdult helyéről.
„Extazy?” A szemei elvándoroltak másfelé, majd visszavezette rám, és
lágyan fejét rázta.
„Alábbhagyott már az ereje.”
Nem akartam úgy viselkedni, mintha az anyja lennék, így
inkább bólintottam és felhúzott a lépcsőn. Kitárta az ajtaját, és a falhoz szorított, ajkunk egy
csókban fonódott össze, míg kezei testemet térképezték. Lábával berúgta az
ajtót, nem elválasztva ajkainkat még csak egy pillanatra sem. Nyelve az
enyémmel együttesen mozgott. Észrevettem, hogy kezem esetlenül volt karján,
mintha nem akarnám megérinteni, pedig Istenem,
hogy én még mennyire akartam őt érinteni.
Kezemet a nyakán hagytam, amíg ő a nadrágjának övével
babrált. Fürtje arcomat súrolták, amíg fejét lehajtva tartotta. Ajkaim
fájdalmasak és pirosak voltak, amiért pár másodperce csókolóztunk, de lezártam
ezt, hisz még nem végeztünk. Kicsúsztatta övét az övtartóból, és az ágyának lepedőjére
hajította, majd hatalmas tenyereit combom alá rakta, és könnyedén felemelt a
földről. A teste és a fal közé voltam szorítva, míg a nyakamat csókolgatta,
lila és piros foltokat hagyva bőrömön egészen a kulcscsontomig.
Basszus. Nehéz lesz
ezt eltüntetni holnap.
Bármit vett be korábban, még nem múlt el teljesen a hatása. Nem tudtam elhinni, hogy ez történik. Nem tudtam elhinni,
hogy hagyom, hogy ez történjen.
„Istenem, annyira jó vagy…” Suttogta nyakamba, és ajkai újra
az enyémen voltak. Ágyához vitt, s lerakott takarójára.
Tudtam, hogy ez hová vezet. Tudtam, hogy nem jó ötlet ezt csinálni.
Kérnem kellene tőle egy óvszert? Félbeszakította gondolataimat, ahogy pólómat próbálta
levenni. Segítettem neki, így felsőtestemet már csak egy melltartó fedte.
Lemosolygott rám, mielőtt megszólalt. „Megint csipke?”
Felnevettem, amikor lehajtotta nyakát, és ajkamtól
végigcsókolt egészen a nadrágom szegélyéig. Szám egy O alakba nyitódott ki. A szívem száguldozott. Nem kellene aggódnom, hisz látott már
félmeztelenül.
Nadrágjától eléggé küszködve szabadult meg. Esküszöm,
szorosabb volt a farmerja, mint az enyém, pedig én lány vagyok. Végül lecsúsztatta, elhajította a földre és tovább csókolt. Keze levándorolt a rövidnadrágom felé, s megéreztem hideg
kezeit csípőcsontomnál.
Hirtelen egy durranást hallottam a zárt ajtaja felől. Az ujját a csipkebugyim tetejéhez vezette, és ahogy az ajtó
felé fordultam megdermedtem.
„H-harry?” Kérdeztem, megnyomtam hüvelykujjammal az állának
alját, és fejét felfelé döntöttem.
„Huh?” Felém nézett, szeme bevérzett, ajkai pirosas és
duzzadtak voltak. A kopogás az ajtón nem állt le, és egy hang hallatszott a
másik oldaláról.
„Harry!” Az egyik srác volt.
Nem ismertem fel a hangot, de Harry kapkodva húzta fel nadrágját
és elbotlott az ajtó előtt.
Elbújtam a takaró alá, mivel nem találtam a ruháimat, és
Alex állt az ajtó előtt átadva egy telefont Harrynek.
Ő felém fordult, szájával egy ’sajnálomot’ tátogott, mielőtt
kivette a telefont Alex kezéből. Becsukta maga mögött az ajtót, és valaki beszélt hozzá a
vonal végéről.
„Hello?” Kérdezte aggódva.
Bármit is mondott a személy a másik oldalról, fontos
lehetett, mert Harry elővett egy táskát és elkezdett belepakolni.
„Oké oké.” Mondta gyorsan, mielőtt letette.
„Mi történt?” Kérdeztem kiszállva a takaró alól, felé
sétálva.
„Az anyukám. Nincs túl jól, és nem engedheti meg magának a
kemot, amire szüksége van.” Szavai hadarva hagyták el száját.
„Hol van?” Kérdeztem, és próbáltam elállni az útjából.
„Kórházban.”
*
Ajajj :D Ez egyre izgalmasabb! Nem gondoltam volna hogy lehet fokozni, de úgy látszik tévedtem :) Nagyon jó lett a rész, mint mindig. Imádtam! Már várom a kövi részt :D
VálaszTörléslesznek itt még dolgok, afelől nem kell kételkedni!:D örülök, hogy tetszik <3
TörlésAaaaa nagyon jo :) de megint aggodhatok mi lesz :) siess a kovivel ❤️❤️
VálaszTörlésSietek :)
TörlésUuu vegig olvastam es rohadt jo. Nem tudtam letenni *-* Siess a kovivel kerleeeek! :3
VálaszTörlésXx, Jess
örülök, hogy tetszik.sietek:)
TörlésSajnos csak most talaltam meg a blogot :( de nem tudtam letenni ropke par ora utan majdnem a foldhoz dobtam a telefon hogy miert nem lapoz a kovi reszre amikor eszre vettem nincs tobb :( remelem hamar jon a kovi mert nagyon tetszik ��
VálaszTörlésörülök hogy ennyire lekötött a történet :)
TörlésSziaa! Mar nagyon reg nem hoztal reszt, en meg mar tukon ulve varom a kovetkezot.. Mikorra varhato?:)
VálaszTörlésszia. Tudom, amit nagyon sajnálok, de nagyon bevagyok táblázva, a rész íródik, és próbálok sietni, pontos időt nem tudok mondani.:)
TörlésMikor lesz uj resz?
VálaszTörlésfogalmam sincs, igyekszem :)
TörlésSziaa:) Mikorra várható új rész? Már rettentően kíváncsi vagyok. ☺
VálaszTörlésHa lesz net a gepemen ujra, folytatom:)
TörlésUristen annyira jo*-* kb. 1 oraja talaltam meg es mar elolvastam:'D ♥ de szomoruan vettem eszre h mar nagyon reg volt resz:/ mikorra varhato uj?:)
VálaszTörlésNiki xx
újra írni kezdem, mivel eddig nem voltam itthon, de már igen:)
Törlésörülök, hogy elnyerte a tetszésed. x