16. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit késett a rész, de jön az érettségi szünet így nem kell ennyit várni majd a következőre. :) Ne felejtsetek el kommentelni, jó olvasást.xx

Harry és én csendben üldögéltünk az autóban a házuk felhajtóján, várva, hogy az eső elcsendesedjen.

„Figyelj,” Kezdte telefonját nyomkodva. „Lesz itt holnap este egy buli.”Nem igazán tudtam elképzelni, hogy egy újabb partijára menjek, azok után ami Alexal történt legutóbb.

„Tudom, hogy nem szereted ezeket a bulikat, de ez sokkal jobb lesz, mint az eddigiek.”Felé pillantottam. Ha Harry velem van tudtam, hogy nem történhet semmi baj. Engem figyelt, de egy csomó házim volt.

„Biztos vagyok benne, hogy szuper lesz, de annyi házim van-”

„Avery, hagyd az iskolai dolgokat. Érezd jól magad egy kicsit.” Harry játékosan megütött az ülésen átnyúlva.

Ránéztem és elnevettem magam. „Rendben. Elmegyek.”

Harry mosolya még szélesebb lett. „Vegyél fel valami szűket és neon színűt.”

Hirtelen visszahoztak a szavai. „Mi? Miért?”

„Ne kérdezősködj, csak öltözz szűkbe és neonba.” Vágott vissza.

Megvontam a vállam ezzel megadva vereségemet. „Jó, majd találok valamit, azt hiszem.”

Harry kitekintett az ablakon a bejárati ajtó fele. „Akkor holnap találkozunk.”

Bólintottam, majd kiugrott az autóból és a bejárati ajtóhoz rohant. Ahogy ajtót nyitott egy srác adott át neki egy telefont, az arckifejezése pedig másodpercek alatt változott át. Becsapta maga mögött az ajtót.

Be kellene mennem, hogy mi a baj?

Csak hagyd őt egyedül… Voltál már vele a héten eleget.

Leparkolva az útról visszaindultam a kampuszra. Hosszú volt az út. Nagy a forgalom, és az egyetlen amire gondolni tudtam az a csókunk Harryvel… Harry most tényleg megakart csókolni. Nem egy hülye partijáték miatt…

Valóban meg akart csókolni.

Megcsókolt.

Leparkoltam a kollégium előtt és befutottam az épületbe, még mielőtt eláznék a szakadó eső alatt. Vártam a liftre, ami emeletekkel feljebb állt meg, és ahogy az ajtaját néztem egy fiú tűnt fel mellettem. Rápillantottam. Magas volt, nagyon magas. Fekete haja és élénk zöld szemei voltak. Eléggé elveszetten tanulmányozta a kampusz térképét.

„Elvesztél?” Kérdeztem, őt figyelve.

„Öhm,” Hezitált körülnézve pár másodpercig. „ Igazság szerint, igen.”

Felé léptem. „Melyik szobában vagy?”

„Itt azt írják a 317B szobában.”

„Az az én emeletemen van,” Nevettem mielőtt folytattam, „Erre, kövess.” Bólintott, majd nem sokkal utána megérkezett a lift. Belépve a kettes szint számát nyomtam meg.

„Hogy hívnak?” Kérdezte összehajtva a térképet, amit a hátsózsebébe csúsztatott.

„Avery.” Válaszoltam mosolyogva.

Lassan bólintott. „Garrett vagyok. Sok mindent hallottam már rólad, Avery.” Felkaptam a pillantásom a földről, majd kinyílt a liftajtó és kiléptünk rajta. Mit hallott rólam?

„Oh, igen? Mint például?” Kérdeztem olyan udvariasan, ahogy csak tudtam.

„Tudod, drog…” Válaszolt kurtán.

Oké, felidegesített. Ő hozta fel a témát, akkor miért nem mondja el, hogy mit hallott?

Körülnézett, mielőtt behelyezte a kulcsot a zárba. „Alex a testvérem.” Éreztem, ahogy csomó keletkezik a gyomromban és hátráltam tőle egy lépést.

Felnevetett a tettemet látva. „Ne aggódj, nem bírom őt. Ő egy igazi seggfej.”

„Igen, tudom.” Kereszteztem karjaim és a szobám ajtajának támaszkodtam.

„Sajnálom amit veled tett. Hála Isten Styles ott volt és hősiesen lecsapott.” Ledobta a táskáját és felém fordult.

Bólintottam a fejemmel és kérdeztem. „Átköltöztél?”

Kellett egy másodperc, hogy reagáljon a témaváltás végett. „Igen, valóban. Elmentem egy fiúakadémiára… Nem volt túl szórakoztató, ha érted mire gondolok.”

Felnevettem. „Igen, értem.”

Küldött felém egy kedves mosolyt. „Majd hamarosan találkozunk.”

Bólintottam, és ezzel mindketten eltűntünk a saját szobánkban.

Mikor becsuktam magam mögött az ajtót vettem észre, hogy Bella nincs itt. Körülnéztem valami kis üzenet után kutatva, de nem hagyott semmit. Bizonyára a könyvtárba van vagy valami. Mivel most egyedül vagyok, úgy gondoltam tanulnom kéne, hiszen holnap este nem lesz rá időm.

Egy részem izgatott volt a buli kapcsán.

***

A szekrényem előtt álltam, és olyan pólókat dobáltam az ágyra, amiről úgy gondoltam jó lesz a ma esti bulira, ami egy órán belül kezdődik. Elővettem egy neonsárga szűk haspólót és amilyen gyorsan csak tudtam belebújtam. Felvettem mellé egy fekete rövidnadrágot és felhúztam a régi, fekete conversemet. Megcsináltam a sminkem, majd hajamat egy lófarokba kötöttem, ami így a hátam közepéig ért.

Ahhoz képest, amennyire siettem elég jól sikerült a sminkem. Megragadtam a telefonom és a kocsikulcsot, majd rohantam a lépcső felé. Nem vesződtem azzal, hogy lifttel menjek. Sarkon fordultam a bejárati ajtónál és futottam az autómhoz. Az eső már elállt, bár a levegő még párás volt. Behelyeztem a kulcsot a gyújtásba és Harryék felé vettem az irányt.

Ahogy vezettem azon gondolkodtam, vajon milyen témájú a parti. Jól öltöztem fel? Ez volt az egyetlen ruhám ami neon…

Leparkoltam, és már kintről hallani lehetett a zenét. Nem égett a villany az emeleten, de mindenféle fények voltak a földszinten.

Kinyitottam a bejárati ajtót, hogy megtaláljam az embereket, ahol néhányan egy pohár sörrel a kezükben mutogattak az alaksorba vezető lépcső felé. A zenét követtem, amíg el nem értem az utolsó lépcsőfokot.

Leesett az állam.

Neon színek vannak mindenhol. Mindenkinek az arca és teste festékes volt, amik a villogó fények következtében jól látszott. Nekimentem több izzadt testnek, és nézelődtem nem-e látok bárkit, akit ismerek. Nem találtam senkit. A zene üvöltött és az emberek nekem jöttek. Nagyon sokan voltak kis helyen.

„Ave!” Hallottam, hogy valaki kiabál és már minden irányba fordultam, mígnem megláttam Harryt egy ecsettel és mindenféle őrült színekkel a kezében.

Mosolygott, ahogy felé közeledtem. „Hallottál engem.” Mosolyogva bólintottam.

Egy lány felé fordult a festékkel, aki átadott neki öt dollárt. Harry súgott valamit a fülébe, ő pedig bólintott. Odaadta nekem a raklap festéket és ecsetet, mielőtt a következő festéket váró személyhez került volna.

„Mi az?” Kérdeztem zavartan.

Harry vigyorgott. „Rajzolj a testemre.”

Ijedten tekintettem körbe. Komolyan ezt kéri tőlem?

Lenézett rám. „Csinálj valami menő mintát. Valami ütőset.”

„Én nem vagyok jó-”

Közbevágott. „Fess rám, vagy én festek rád, de megígérem az nem fog jól kinézni.”

Megráztam a fejem. Nem hittem el, hogy ezt csinálom. Belemártottam az ecsetet a neonnarancssárgába és mintákat festettem Harry mellkasának oldalára. Nem tudtam mit csinálok, de úgy tűnt, hogy hideg neki.

„Ez tetszik.” Mondta egy kacsintás mellett, megnézte, hogy a lány figyel-e, majd kezébe véve a neon rúzst elkezdte kifesteni a számat. Hagytam, hogy befejezze annak felkenését az ajkaimra.

„Nem kell fizetned ezért?” Kérdeztem, mosolyogva. Egyik ujját ajkaira rakta, míg megragadta az ecsetet és két csíkot húzott szemeim alá.

„Tökéletes.” Mondta megcsodálva munkáját. „Most már tudni fogom, hol van a szád a sötétben.”

Elpirultam szavaira, hála az égnek, hogy alig lát.

„Gyerünk.” Sürgetett, majd behúzott a táncoló tömeg közé és testemet sajátjához préselte. A zaj nagyon hangos volt, és a dobok ereje a fülemben dübörgött.

Éreztem, hogy Harry végigfuttatta kezeit az egész testemen. Egyáltalán nem éreztem kényelmetlennek a helyzetet, és fogalmam sincs mi vezetett ehhez. Úgy döntöttem, hogy elkezdem ringatni a csípőm a zenére. Nem akarom, hogy észrevegyék a félelmem. Nem hordhatom a szívemet az tarsolyomban, egész idő alatt.

Harry kezei megtalálták csípőmet, ami a zene ütemére mozgott. Arcát a nyakam hajlatába temette, míg kezei combomra csúsztak.

Mi volt vele és a combjaimmal?

Éreztem légzését a fülemnél, és tudtam, hogy mondani szeretne valamit.

„Menjünk fel a szobámba…”

Mi a francot kéne mondanom? Mielőtt feltudtam volna fogni, a szavak már elhagyták a számat.

„Rendben.”

*