18. fejezet/ 1.rész

Sajnálom a késést, de semmi időm nem volt. A blogot folytatni fogom, remélem maradtak érdeklődők. Ez nem az egész rész, mert elég hosszú. de sietek a folytatásával.xx

Ott álldogáltam félmeztelenül, míg Harry felvett egy sapkát és egyszerűen kirohant az ajtón.

Mi a franc történt?

Csupán szórakozott velem? Elcsábított?

Nem, természetesen nem… gondoltam. Az anyukája rákos, persze, hogy őt fogja előbbre helyezni.

Visszavettem a ruháim és gyorsan utána mentem a földszintre.Csak el akartam már menni innen, bőven elég volt ennyi egy estére. Kimentem a kocsimhoz, ahol a tükörbe nézve próbáltam leszedni az arcomról a színes festékeket. Bármennyire is törölgettem, sehogy sem jött le, és ezen felül az egész nyakamat szívásnyomok borították.

Üldögéltem az autóban és csak bámultam ki a szélvédőn. Fogalmam sincs mit gondoltam ma este. Alig ismertem Harryt, és én csak úgy hagytam neki mindezt? Mi ütött belém? Hogy a helyzet még rosszabb legyen, Alex látott minket. Mi van, ha mindenkinek elmondja?

A kormánykeréknek döntöttem homlokom, s becsuktam szemeim.

Szedd össze magad, Avery.

Beindítottam az autóm és elindultam vissza a kampuszhoz. Ránéztem az órára, ami 00.47-et mutatott.

Leparkoltam, és ahogy felnéztem az Isabellával közös szobánkra, egy villany sem égett. Szörnyen éreztem magam, hisz mostanában egyáltalán nem voltam vele, de ő az idő nagy részében nem is tartózkodott a szobában. Amikor én felkeltem ő még aludt, s mikor meg visszaértem az órákról ő már elment.

Becsaptam a kocsiajtót, majd lezártam és besétáltam. Egyenesen a zuhanyzók felé vettem az irányt, annak ellenére, hogy nem volt váltóruhám. Azt hiszem, majd visszasétálok törölközőben. Néhány ember még lézengett a csarnokban, de nemsokára már ők is elvonulnak a szobájukba.

Levetkőztem és beálltam a meleg, gőzölgő zuhany alá. Miután hajamat és testemet is megmostam, elzártam a vizet és egy törölközőt csavartam testem köré. Megfogtam a koszos ruhákat, kilestem, majd futni kezdtem a második emeletre. Sikeresen besurrantam a szobába anélkül, hogy bárki meglátott volna. Felhúztam egy melegítőt és bebújtam a paplanom alá.

„Mi a fene van a nyakadon?” Kérdezte Bella az ágyából, laptopjával a kezében, míg épp egy filmet nézett netflixen.

„Uhm.. Én csak.. megütöttem..” Hazudtam egy szörnyű kifogást. Sosem tudnál elrejteni egy szívásnyomot.

„Baromság.” Rivallt rám Bella arrébb rakva laptopját és kibújt lepedője alól.

Felsóhajtottam, mikor tovább vizsgálta, próbálva kitalálni mik ezek a lila és piros foltok a nyakamon.

„Harry?” Kérdezte elsöpörve nedves hajam a nyakamról, míg a sértett felületet nyomkodta.

„Au!” Kiáltottam fel, a bőröm sajgott, és még az is fájt, ha a fejem egyik oldalról a másikra döntöttem.

„Rendben, szívás lesz ez holnap, úgy tűni elég jól-”

Félbeszakítottam, „Bella, holnap óráink lesznek és nagyon fáradt vagyok, szóval lefekszem aludni.”

Felnevetett. „Nektek srácok-”

Felé fordultam már majdnem, hogy sikítva. „Nem!”

Megkönnyebbülten sóhajtott. „Jó, annyit akartam mondani, hogy ez nem olyan, mint amilyen te vagy.”

Szem forgatva feküdtem be az ágyamba.

„Elég a kérdésekből.” Nem segített, de visszatartottam vele egy kitörni készülő nevetést.

**