18. fejezet/ 1.rész

Sajnálom a késést, de semmi időm nem volt. A blogot folytatni fogom, remélem maradtak érdeklődők. Ez nem az egész rész, mert elég hosszú. de sietek a folytatásával.xx

Ott álldogáltam félmeztelenül, míg Harry felvett egy sapkát és egyszerűen kirohant az ajtón.

Mi a franc történt?

Csupán szórakozott velem? Elcsábított?

Nem, természetesen nem… gondoltam. Az anyukája rákos, persze, hogy őt fogja előbbre helyezni.

Visszavettem a ruháim és gyorsan utána mentem a földszintre.Csak el akartam már menni innen, bőven elég volt ennyi egy estére. Kimentem a kocsimhoz, ahol a tükörbe nézve próbáltam leszedni az arcomról a színes festékeket. Bármennyire is törölgettem, sehogy sem jött le, és ezen felül az egész nyakamat szívásnyomok borították.

Üldögéltem az autóban és csak bámultam ki a szélvédőn. Fogalmam sincs mit gondoltam ma este. Alig ismertem Harryt, és én csak úgy hagytam neki mindezt? Mi ütött belém? Hogy a helyzet még rosszabb legyen, Alex látott minket. Mi van, ha mindenkinek elmondja?

A kormánykeréknek döntöttem homlokom, s becsuktam szemeim.

Szedd össze magad, Avery.

Beindítottam az autóm és elindultam vissza a kampuszhoz. Ránéztem az órára, ami 00.47-et mutatott.

Leparkoltam, és ahogy felnéztem az Isabellával közös szobánkra, egy villany sem égett. Szörnyen éreztem magam, hisz mostanában egyáltalán nem voltam vele, de ő az idő nagy részében nem is tartózkodott a szobában. Amikor én felkeltem ő még aludt, s mikor meg visszaértem az órákról ő már elment.

Becsaptam a kocsiajtót, majd lezártam és besétáltam. Egyenesen a zuhanyzók felé vettem az irányt, annak ellenére, hogy nem volt váltóruhám. Azt hiszem, majd visszasétálok törölközőben. Néhány ember még lézengett a csarnokban, de nemsokára már ők is elvonulnak a szobájukba.

Levetkőztem és beálltam a meleg, gőzölgő zuhany alá. Miután hajamat és testemet is megmostam, elzártam a vizet és egy törölközőt csavartam testem köré. Megfogtam a koszos ruhákat, kilestem, majd futni kezdtem a második emeletre. Sikeresen besurrantam a szobába anélkül, hogy bárki meglátott volna. Felhúztam egy melegítőt és bebújtam a paplanom alá.

„Mi a fene van a nyakadon?” Kérdezte Bella az ágyából, laptopjával a kezében, míg épp egy filmet nézett netflixen.

„Uhm.. Én csak.. megütöttem..” Hazudtam egy szörnyű kifogást. Sosem tudnál elrejteni egy szívásnyomot.

„Baromság.” Rivallt rám Bella arrébb rakva laptopját és kibújt lepedője alól.

Felsóhajtottam, mikor tovább vizsgálta, próbálva kitalálni mik ezek a lila és piros foltok a nyakamon.

„Harry?” Kérdezte elsöpörve nedves hajam a nyakamról, míg a sértett felületet nyomkodta.

„Au!” Kiáltottam fel, a bőröm sajgott, és még az is fájt, ha a fejem egyik oldalról a másikra döntöttem.

„Rendben, szívás lesz ez holnap, úgy tűni elég jól-”

Félbeszakítottam, „Bella, holnap óráink lesznek és nagyon fáradt vagyok, szóval lefekszem aludni.”

Felnevetett. „Nektek srácok-”

Felé fordultam már majdnem, hogy sikítva. „Nem!”

Megkönnyebbülten sóhajtott. „Jó, annyit akartam mondani, hogy ez nem olyan, mint amilyen te vagy.”

Szem forgatva feküdtem be az ágyamba.

„Elég a kérdésekből.” Nem segített, de visszatartottam vele egy kitörni készülő nevetést.

**

17. fejezet

Annak ellenére, hogy a buli kifejezetten lent volt tartva, nem mindenki tartotta ezt be. Az emberek a földszinten játszottak bulis játékokat, vagy kint lógtak a medencénél. Néhány szem találkozott Harryvel és velem, ahogy sétáltunk a hálója felé.

Voltam már ezelőtt Harry szobájában, a belseje takaros és rendezett volt. Megbotlott, amikor a lépcsőn mentünk fel.Volt benne valami. Valamit bevett, így még szórakozottabb lett. Megragadtam karját, a színek amik testét fedték, nem világítottak már, unalmassá váltak.

Felém fordította arcát, amin egy letörölhetetlen vigyor szélesedett. Az abszolút semmin nevetett.

„Harry?” Kérdeztem aggodalmasan.

„Igen?” Egy fokkal feljebb állt, mint én, így teste felém tornyosult.

„Te bevettél valamit?”

Erőszakosan rázta meg fejét.

Összehúzott szemöldökkel néztem rá, hosszan és keményen. „Hazudsz nekem?”

Hezitált a válasszal. „Rendben, bevettem valamit.”

Felnyögtem. „Mi a franc Harry? Mégis mit?”

Felnézett a szobájának irányába. „Nem fontos. Menjünk.” Megragadta a karom, de a lábam nem mozdult helyéről.

„Extazy?” A szemei elvándoroltak másfelé, majd visszavezette rám, és lágyan fejét rázta.

„Alábbhagyott már az ereje.”

Nem akartam úgy viselkedni, mintha az anyja lennék, így inkább bólintottam és felhúzott a lépcsőn. Kitárta az ajtaját, és a falhoz szorított, ajkunk egy csókban fonódott össze, míg kezei testemet térképezték. Lábával berúgta az ajtót, nem elválasztva ajkainkat még csak egy pillanatra sem. Nyelve az enyémmel együttesen mozgott. Észrevettem, hogy kezem esetlenül volt karján, mintha nem akarnám megérinteni, pedig Istenem, hogy én még mennyire akartam őt érinteni.

Kezemet a nyakán hagytam, amíg ő a nadrágjának övével babrált. Fürtje arcomat súrolták, amíg fejét lehajtva tartotta. Ajkaim fájdalmasak és pirosak voltak, amiért pár másodperce csókolóztunk, de lezártam ezt, hisz még nem végeztünk. Kicsúsztatta övét az övtartóból, és az ágyának lepedőjére hajította, majd hatalmas tenyereit combom alá rakta, és könnyedén felemelt a földről. A teste és a fal közé voltam szorítva, míg a nyakamat csókolgatta, lila és piros foltokat hagyva bőrömön egészen a kulcscsontomig.

Basszus. Nehéz lesz ezt eltüntetni holnap.

Bármit vett be korábban, még nem múlt el teljesen a hatása. Nem tudtam elhinni, hogy ez történik. Nem tudtam elhinni, hogy hagyom, hogy ez történjen.

„Istenem, annyira jó vagy…” Suttogta nyakamba, és ajkai újra az enyémen voltak. Ágyához vitt, s lerakott takarójára.

Tudtam, hogy ez hová vezet. Tudtam, hogy nem jó ötlet ezt csinálni. Kérnem kellene tőle egy óvszert? Félbeszakította gondolataimat, ahogy pólómat próbálta levenni. Segítettem neki, így felsőtestemet már csak egy melltartó fedte.

Lemosolygott rám, mielőtt megszólalt. „Megint csipke?”

Felnevettem, amikor lehajtotta nyakát, és ajkamtól végigcsókolt egészen a nadrágom szegélyéig. Szám egy O alakba nyitódott ki. A szívem száguldozott. Nem kellene aggódnom, hisz látott már félmeztelenül.

Nadrágjától eléggé küszködve szabadult meg. Esküszöm, szorosabb volt a farmerja, mint az enyém, pedig én lány vagyok. Végül lecsúsztatta, elhajította a földre és tovább csókolt. Keze levándorolt a rövidnadrágom felé, s megéreztem hideg kezeit csípőcsontomnál.

Hirtelen egy durranást hallottam a zárt ajtaja felől. Az ujját a csipkebugyim tetejéhez vezette, és ahogy az ajtó felé fordultam megdermedtem.

„H-harry?” Kérdeztem, megnyomtam hüvelykujjammal az állának alját, és fejét felfelé döntöttem.

„Huh?” Felém nézett, szeme bevérzett, ajkai pirosas és duzzadtak voltak. A kopogás az ajtón nem állt le, és egy hang hallatszott a másik oldaláról.

„Harry!” Az egyik srác volt.

Nem ismertem fel a hangot, de Harry kapkodva húzta fel nadrágját és elbotlott az ajtó előtt.

Elbújtam a takaró alá, mivel nem találtam a ruháimat, és Alex állt az ajtó előtt átadva egy telefont Harrynek.

Ő felém fordult, szájával egy ’sajnálomot’ tátogott, mielőtt kivette a telefont Alex kezéből. Becsukta maga mögött az ajtót, és valaki beszélt hozzá a vonal végéről.

„Hello?” Kérdezte aggódva.

Bármit is mondott a személy a másik oldalról, fontos lehetett, mert Harry elővett egy táskát és elkezdett belepakolni.

„Oké oké.” Mondta gyorsan, mielőtt letette.

„Mi történt?” Kérdeztem kiszállva a takaró alól, felé sétálva.

„Az anyukám. Nincs túl jól, és nem engedheti meg magának a kemot, amire szüksége van.” Szavai hadarva hagyták el száját.

„Hol van?” Kérdeztem, és próbáltam elállni az útjából.

„Kórházban.”

*

16. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit késett a rész, de jön az érettségi szünet így nem kell ennyit várni majd a következőre. :) Ne felejtsetek el kommentelni, jó olvasást.xx

Harry és én csendben üldögéltünk az autóban a házuk felhajtóján, várva, hogy az eső elcsendesedjen.

„Figyelj,” Kezdte telefonját nyomkodva. „Lesz itt holnap este egy buli.”Nem igazán tudtam elképzelni, hogy egy újabb partijára menjek, azok után ami Alexal történt legutóbb.

„Tudom, hogy nem szereted ezeket a bulikat, de ez sokkal jobb lesz, mint az eddigiek.”Felé pillantottam. Ha Harry velem van tudtam, hogy nem történhet semmi baj. Engem figyelt, de egy csomó házim volt.

„Biztos vagyok benne, hogy szuper lesz, de annyi házim van-”

„Avery, hagyd az iskolai dolgokat. Érezd jól magad egy kicsit.” Harry játékosan megütött az ülésen átnyúlva.

Ránéztem és elnevettem magam. „Rendben. Elmegyek.”

Harry mosolya még szélesebb lett. „Vegyél fel valami szűket és neon színűt.”

Hirtelen visszahoztak a szavai. „Mi? Miért?”

„Ne kérdezősködj, csak öltözz szűkbe és neonba.” Vágott vissza.

Megvontam a vállam ezzel megadva vereségemet. „Jó, majd találok valamit, azt hiszem.”

Harry kitekintett az ablakon a bejárati ajtó fele. „Akkor holnap találkozunk.”

Bólintottam, majd kiugrott az autóból és a bejárati ajtóhoz rohant. Ahogy ajtót nyitott egy srác adott át neki egy telefont, az arckifejezése pedig másodpercek alatt változott át. Becsapta maga mögött az ajtót.

Be kellene mennem, hogy mi a baj?

Csak hagyd őt egyedül… Voltál már vele a héten eleget.

Leparkolva az útról visszaindultam a kampuszra. Hosszú volt az út. Nagy a forgalom, és az egyetlen amire gondolni tudtam az a csókunk Harryvel… Harry most tényleg megakart csókolni. Nem egy hülye partijáték miatt…

Valóban meg akart csókolni.

Megcsókolt.

Leparkoltam a kollégium előtt és befutottam az épületbe, még mielőtt eláznék a szakadó eső alatt. Vártam a liftre, ami emeletekkel feljebb állt meg, és ahogy az ajtaját néztem egy fiú tűnt fel mellettem. Rápillantottam. Magas volt, nagyon magas. Fekete haja és élénk zöld szemei voltak. Eléggé elveszetten tanulmányozta a kampusz térképét.

„Elvesztél?” Kérdeztem, őt figyelve.

„Öhm,” Hezitált körülnézve pár másodpercig. „ Igazság szerint, igen.”

Felé léptem. „Melyik szobában vagy?”

„Itt azt írják a 317B szobában.”

„Az az én emeletemen van,” Nevettem mielőtt folytattam, „Erre, kövess.” Bólintott, majd nem sokkal utána megérkezett a lift. Belépve a kettes szint számát nyomtam meg.

„Hogy hívnak?” Kérdezte összehajtva a térképet, amit a hátsózsebébe csúsztatott.

„Avery.” Válaszoltam mosolyogva.

Lassan bólintott. „Garrett vagyok. Sok mindent hallottam már rólad, Avery.” Felkaptam a pillantásom a földről, majd kinyílt a liftajtó és kiléptünk rajta. Mit hallott rólam?

„Oh, igen? Mint például?” Kérdeztem olyan udvariasan, ahogy csak tudtam.

„Tudod, drog…” Válaszolt kurtán.

Oké, felidegesített. Ő hozta fel a témát, akkor miért nem mondja el, hogy mit hallott?

Körülnézett, mielőtt behelyezte a kulcsot a zárba. „Alex a testvérem.” Éreztem, ahogy csomó keletkezik a gyomromban és hátráltam tőle egy lépést.

Felnevetett a tettemet látva. „Ne aggódj, nem bírom őt. Ő egy igazi seggfej.”

„Igen, tudom.” Kereszteztem karjaim és a szobám ajtajának támaszkodtam.

„Sajnálom amit veled tett. Hála Isten Styles ott volt és hősiesen lecsapott.” Ledobta a táskáját és felém fordult.

Bólintottam a fejemmel és kérdeztem. „Átköltöztél?”

Kellett egy másodperc, hogy reagáljon a témaváltás végett. „Igen, valóban. Elmentem egy fiúakadémiára… Nem volt túl szórakoztató, ha érted mire gondolok.”

Felnevettem. „Igen, értem.”

Küldött felém egy kedves mosolyt. „Majd hamarosan találkozunk.”

Bólintottam, és ezzel mindketten eltűntünk a saját szobánkban.

Mikor becsuktam magam mögött az ajtót vettem észre, hogy Bella nincs itt. Körülnéztem valami kis üzenet után kutatva, de nem hagyott semmit. Bizonyára a könyvtárba van vagy valami. Mivel most egyedül vagyok, úgy gondoltam tanulnom kéne, hiszen holnap este nem lesz rá időm.

Egy részem izgatott volt a buli kapcsán.

***

A szekrényem előtt álltam, és olyan pólókat dobáltam az ágyra, amiről úgy gondoltam jó lesz a ma esti bulira, ami egy órán belül kezdődik. Elővettem egy neonsárga szűk haspólót és amilyen gyorsan csak tudtam belebújtam. Felvettem mellé egy fekete rövidnadrágot és felhúztam a régi, fekete conversemet. Megcsináltam a sminkem, majd hajamat egy lófarokba kötöttem, ami így a hátam közepéig ért.

Ahhoz képest, amennyire siettem elég jól sikerült a sminkem. Megragadtam a telefonom és a kocsikulcsot, majd rohantam a lépcső felé. Nem vesződtem azzal, hogy lifttel menjek. Sarkon fordultam a bejárati ajtónál és futottam az autómhoz. Az eső már elállt, bár a levegő még párás volt. Behelyeztem a kulcsot a gyújtásba és Harryék felé vettem az irányt.

Ahogy vezettem azon gondolkodtam, vajon milyen témájú a parti. Jól öltöztem fel? Ez volt az egyetlen ruhám ami neon…

Leparkoltam, és már kintről hallani lehetett a zenét. Nem égett a villany az emeleten, de mindenféle fények voltak a földszinten.

Kinyitottam a bejárati ajtót, hogy megtaláljam az embereket, ahol néhányan egy pohár sörrel a kezükben mutogattak az alaksorba vezető lépcső felé. A zenét követtem, amíg el nem értem az utolsó lépcsőfokot.

Leesett az állam.

Neon színek vannak mindenhol. Mindenkinek az arca és teste festékes volt, amik a villogó fények következtében jól látszott. Nekimentem több izzadt testnek, és nézelődtem nem-e látok bárkit, akit ismerek. Nem találtam senkit. A zene üvöltött és az emberek nekem jöttek. Nagyon sokan voltak kis helyen.

„Ave!” Hallottam, hogy valaki kiabál és már minden irányba fordultam, mígnem megláttam Harryt egy ecsettel és mindenféle őrült színekkel a kezében.

Mosolygott, ahogy felé közeledtem. „Hallottál engem.” Mosolyogva bólintottam.

Egy lány felé fordult a festékkel, aki átadott neki öt dollárt. Harry súgott valamit a fülébe, ő pedig bólintott. Odaadta nekem a raklap festéket és ecsetet, mielőtt a következő festéket váró személyhez került volna.

„Mi az?” Kérdeztem zavartan.

Harry vigyorgott. „Rajzolj a testemre.”

Ijedten tekintettem körbe. Komolyan ezt kéri tőlem?

Lenézett rám. „Csinálj valami menő mintát. Valami ütőset.”

„Én nem vagyok jó-”

Közbevágott. „Fess rám, vagy én festek rád, de megígérem az nem fog jól kinézni.”

Megráztam a fejem. Nem hittem el, hogy ezt csinálom. Belemártottam az ecsetet a neonnarancssárgába és mintákat festettem Harry mellkasának oldalára. Nem tudtam mit csinálok, de úgy tűnt, hogy hideg neki.

„Ez tetszik.” Mondta egy kacsintás mellett, megnézte, hogy a lány figyel-e, majd kezébe véve a neon rúzst elkezdte kifesteni a számat. Hagytam, hogy befejezze annak felkenését az ajkaimra.

„Nem kell fizetned ezért?” Kérdeztem, mosolyogva. Egyik ujját ajkaira rakta, míg megragadta az ecsetet és két csíkot húzott szemeim alá.

„Tökéletes.” Mondta megcsodálva munkáját. „Most már tudni fogom, hol van a szád a sötétben.”

Elpirultam szavaira, hála az égnek, hogy alig lát.

„Gyerünk.” Sürgetett, majd behúzott a táncoló tömeg közé és testemet sajátjához préselte. A zaj nagyon hangos volt, és a dobok ereje a fülemben dübörgött.

Éreztem, hogy Harry végigfuttatta kezeit az egész testemen. Egyáltalán nem éreztem kényelmetlennek a helyzetet, és fogalmam sincs mi vezetett ehhez. Úgy döntöttem, hogy elkezdem ringatni a csípőm a zenére. Nem akarom, hogy észrevegyék a félelmem. Nem hordhatom a szívemet az tarsolyomban, egész idő alatt.

Harry kezei megtalálták csípőmet, ami a zene ütemére mozgott. Arcát a nyakam hajlatába temette, míg kezei combomra csúsztak.

Mi volt vele és a combjaimmal?

Éreztem légzését a fülemnél, és tudtam, hogy mondani szeretne valamit.

„Menjünk fel a szobámba…”

Mi a francot kéne mondanom? Mielőtt feltudtam volna fogni, a szavak már elhagyták a számat.

„Rendben.”

*

Második díjam

Csak annyit tudok mondani, hogy imádom ezt a hetet! Bár volt rossz része, ma megkaptam a második díjat, amit köszönök Szabó Krisztának! :)

Szabályok:

1. Írd ki kitől kaptad!

2. Írj magadról 10 dolgot!

3. Válaszolj 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog rólam:

1. a Dark c. blog volt az első olvasott blogom, és ez is magyar formában.

2. 5 percnél többet nem tudok butikokban tölteni, ha nem próbálok fel semmit.

3. Bármennyire ijesztő, de imádom a Stockholm Syndrome blogokat.

4. Hetek óta nálam van, de még mindig nem tudtam elolvasni a Vérbe öltözött Anna c. könyvet.

5. Imádok tumblizni, néha a társaságban is azt nyomkodom beszéd helyett, dehogy vagyok antiszociális, dehogy.

6. Imádom az olvasóimat.

7. Szörnyű vagyok franciából.

8. Sose voltam a tanárok kedvence, nagy a szám, és már ígérgettek szaktanárit.

9. Utálom a szoknyákat és a színes, rikító ruhákat.

10. Gyerekkori sérelem miatt félek a japán animéktől.

Válaszom a 10 kérdésre:

1. Vannak levelező társaid?

   -Leginkább a pizza karaván, mindig visszaír, hogy elfogadták a rendelést, kis cukik.

2. Miért kezdted el az írást? 

   -Az első blogomnál kiakartam próbálni, és tetszett a dolog. A fordítást pedig azért, hogy az angol gyakoroljam és angolul nemtudó emberek is olvassák a nagyszerű angol fanfictionokat.

3. Honnan jött a történet fő alapja?

   -Fordítok.

4. Van youtube fiókod? És ha igen milyen csatornákra vagy feliratkozva?

   -Még Notar Mary-re is, szóval mindenre amit hallgatok, videósok közül csak GoodLike.

5. Mikor kezdted el az írást?

   -Karácsony és szilveszter között a fordítást, az első blogomat pedig 2014. április 26.

6. Hova szeretnél eljutni életed során?

   -Nagy utazó vagyok, de Amerika híresebb városai, főleg Los Angeles és Las Vegas.

7. Milyen könyveket szoktál olvasni?

   -Ilyen pirospöttyösöket, és ami megfog vagy ajánlják.

8. Milyen színű a szemed?

   -Zöldesbarna.

9. Ha felnősz milyen területen szeretnél dolgozni?

   -Valamit ami nem monoton és élvezem.

10. Van kedvenc sorozatod?

   -Két pasi meg egy kicsi, Teen Wolf.

Az én 10 kérdésem: 

1. Hova költöznél legszívesebben?

2. Nyugodt vagy ideges típus vagy?

3. Hány blogod volt eddig?

4. Van publikálatlan történeted, vagy novellád?

5. Főszereplőnek rossz vagy jófiút szeretsz használni?

6. Van olyan misztikus dolog amiben hiszel?

7. Ki a példaképed?

8. Blogot vagy könyvet olvasol szívesebben?

9. Ki az a férfi énekes akiről a legszívesebben olvasol?

10. Miben vagy kiemelkedő?

Akiknek küldöm a díjat:

Just be FREE

The Photographer

15. fejezet

Leparkoltam Harryék háza elé, míg szívem egyre jobban vert a mellkasomban. Olyan ideges voltam, hogy a gyomromban már csomók tömkelege keletkezett.

Még csak ki sem nyitottam az ajtót, amikor Harry beszállt és helyet foglalt a bőrülésen.

Kint esett az eső, az ablakra megállás nélkül hullottak a cseppek, és a betont is már pocsolyák borították.

Harry megigazította a haját és mosolyogva felém fordult.

„Nem hittem, hogy ma vihar lesz, olyan szép idő volt korábban.” Kezdte a beszélgetés, úgy látszik ő szívesen megy.

„Ez egy jel.” Motyogtam.

Harry a fejét rázta. „Tudod Avery, neked örülnöd kellene, hisz mindkét szülőd egészséges.” Harry hallhatóan kissé dühössé vált. Összecsikorgatta fogait beszéd közben. „Anyukám minden nap szenved és küzd. Segít az apám? Nem.”

Megráztam a fejem. Igaza volt. Hálásnak kéne inkább lennem, hogy az anyám jól van. Igen, ő bosszantó és egocentrikus, de még itt van és egészséges.

„Sajnálom…” Nem tudtam semmi mást kinyögni.

„Ja, oké.” Válaszolta kurtán, majd a szélvédőre eső vízcseppeket kezdte bámulni.

Csodálatos, gondoltam. Máris feldühítettem őt, aztán még csak az út felénél sem jártunk.

Néhány percig csendben ültünk, majd Harry keresgélni kezdett a kesztyűtartóban. Kivett pár albumot és tanulmányozni kezdte őket.

„The Killers… Komolyan?” Kérdezte fejét rázva.

Kivettem az albumot keze szorításából és homlokráncolva néztem rá.

„Nem, nem, nem. Megkéne hallgatnod néhány jó bandát. Ezek mind szarok.”

„Rendben. Mik ezek a ’jó bandák’ amikről beszélsz?” Ahogy haladtunk, próbáltam jobb kedvre deríteni. Lehet, hogy könnyen dühös lesz, de szinte bármivel rá lehet venni, hogy jó kedve legyen.

„The 1975, Panic! At The Disco, One Republic, Coldplay…” Folytatta, de nem tudtam mit felelni rá, csak mosolyogtam, ahogy bedugta a telefonját a rádióba és elindított egy dalt.

„The 1975 egy klasszikus.” Kiabálta túl a zenét, és kezével a combján dobolta az ütemet.

Halkítottam a hangerőn, ahogy a szüleim kocsifelhajtójára parkoltam. Leállítottam a motort, a szívem fájni kezdett mellkasomban. Úgy éreztem levegőt sem kapok, szörnyen ideges voltam.

„Készen állsz?” Kérdezte Harry, megragadva a kocsi kilincsét.

Bólintottam és kiszálltam a járműből, becsapva magam után az ajtót.

„Még egy dolog mielőtt bemegyünk, ha a szüleim-”

Félbeszakított a bejárati ajtó nyitódása, felfedve ezzel anyámat.

„Avery, édesem!” Egyből ölelésbe húzott. Kényelmetlenül bár, de visszaöleltem.

Tetőtől talpig végignézett rajtam, mielőtt megszólalt, „Felszedtél néhány kilót?” Elpirultam zavaromban.

Harry ott állt és próbálta elrejteni nevetését.

Anyám felé fordult és a mosolya rögtön eltűnt arcáról.

„Ki a franc ez?” Kérdezte udvariatlanul.

Tudtam, hogy ez lesz.

Harry elém lépett és illedelmesen bemutatkozott. „Harry vagyok. Örülök a találkozásnak, hölgyem.”

Anyám felfigyelt a kezén lévő tetoválásokra, és undorodva ráncolta szemöldökét.

„Ez a pasid?” Kérdezte rám nézve.

Igent akartam mondani, csak kihasználva a pillanatot, hogy ennél is dühösebb legyen, de ehelyett megráztam a fejem. Nem tudtam Harry mit gondolna rólam, ha azt mondanám.

„Jó.” Válaszolt gorombán és beljebb lépett.

Mentem utána, és próbáltam minél előbb befejezni ezt, hogy Harry és én leléphessünk. Bizonyára úgy érezte ő most szörnyű, pedig a tetoválás egyáltalán nem rossz. Baromi sok van rajta, de legalább nem borítja el az egész testét.

„Anya?” Néztem körül nála, „Apa itt van?”

Ott állt a bárnál, és egy pohár whiskyt töltött magának.

„Jesszus nem, kicsim.”

Éreztem, hogy Harry mögöttem van, míg a kíváncsiságom egyre csak nőtt.

„Mi az a hír, amit mondani szeretnél?” Kérdeztem.

A konyhapult felett nézett át Harryről rám.

Nem válaszolt, addig mi ott álltunk csendben.

Megismételtem a kérdésemet. „Mi az a fontos dolog?”

„Édesem,”

„Mit szeretnél közölni anya, én nem a semmiért jöttem ide.”

„Hazudtam.” Ordított felém.

Megráztam a fejem, hisz pontosan az történt, amire számítottam. Mindig is tudta, hogy az apámat jobban szerettem nála egészen addig a napig, amikor ő egy másik nővel aludt az anyám helyett. Azóta utálom mindkettőjüket. Anya sohasem törődött velem, egyszerűen csak szerette, hogy van valaki akinek panaszkodhat.

„Én csak beszélgetni szerettem volna a lányommal, olyan rossz dolog ez?” Kérdezte italát kortyolgatva.

Megráztam a fejem. „Hazudtál nekem, pedig én azt hittem tényleg valami rossz történt.”

„Azonban valami tényleg nem stimmel. Apád újraházasodik…” Mondta összedörzsölve száját, helyrehozva elkenődött rúzsát.

„Anya, én nem vagyok a terapeutád!” Köptem a szavakat.

Tudtam, hogy elfog jönni a nap, amikor egyikőjük talál valakit maga mellé, és lesz egy nevelő apám vagy nevelő anyám.

„Ez remek.” Mondtam röviden.

Bólintva indult el Harry és én felém, míg cipősarka minden lépésnél koppant a padlón.

„Azt gondoltam talán egyedül lehetek egy kis időre a lányommal, de úgy látszik hoztál egy hitvány személyt magaddal, akit csak az érdekel, hogy tetoválásokat szerezzen és csajai legyenek-”

„Ne beszélj így róla!” Álltam anyám elé, készen arra, hogy visszafogjam.

„Tulajdonképpen,” Állt fel Harry a bárszékről. „Én igenis a barátja vagyok. Őrülten szerelmesek vagyunk egymásba, és maga nem tud ez ellen tenni semmit.”

Nehezen rejtettem el nevetésem, míg Harry próbálta még jobban húzni az agyát. Tetszett, hogy ezt csinálja.

„Egy napon majd összeházasodunk, és nem válunk el vagy csaljuk meg egymást,” Kezdtem.

„És a gyerekeink terapeuták lesznek.” Fejezett be Harry.

Anyám arca dühös volt. „Csalódtam benned, Avery Grace Jefferson. Menjetek el innen!”

Hallani lehetett a kinti mennydörgés hangját, míg Harry megragadta a kezem és az ajtó felé sétáltunk. Kint zuhogott az eső, így futottunk a kocsiig, majd beülve mindkettőnk nevetésben tört ki.

„Oké, igazad volt. Anyád tényleg szörnyen önző.” Mondta elindítva az autót. Lehajtott a felhajtóról és hagytam, hogy ő vezessen.

„Tényleg nem kedvel téged…” Hátrahajtottam fejem az ülésre, úgy nézett felém. Haja csuromvizes volt, és a pólója is átázott.

Engem figyelt. A hajam és a pólóm vizes volt csakúgy, mint neki. Az ajkaimat kezdte nézni. Miért pont ajkaimat? Nekem is az övét kellett volna?

„Ha nem én vezetnék most…” Kezdte, de nem mondta végig.

„Akkor mit tennél?” Hosszú szempilláiról rózsaszín ajkaira vezettem tekintetem.

Lehúzódott az út szélére és felém fordult, mielőtt megszólalt. „Csókolj meg.”

Mozdulatlanná váltam, s gyomrom ideges pillangókkal töltődött meg.

„Csókolj meg Avery. Ne csak egy hülye játék miatt. Csókolj meg úgy, hogy te akarod.” Suttogta, és szánkat csupán néhány centiméter választotta már el.

Éreztem, hogy kezét a combomon pihenteti, majd feljebb csúsztatta a szoknyám alá. Hideg idő volt, ám a keze mégis meleg.

Megérezve ajkait enyémen behunytam szemem, és kezeimet nyaka köré fontam, ahogy felém hajolt még jobban, míg kezei a combomon fel, s alá jártak. A fejemet kissé jobbra döntöttem, mikor nyelvét átcsúsztatta számba.

Ez tényleg megtörténik?

Ajkai már nyakamon járnak, nyomot hagyva maga után.

„Harry,” Mondtam kifulladva.

Nem állt le, kezei még mindig a combomon, ajkai pedig a nyakamon tevékenykedtek.

„Harry” Szóltam neki újfent.

Végre rám nézett.

„Visszakell mennünk. Az idő egyre csak rosszabbodik.” Nevettem.

„Oh, rendben.” Emlékezett.

Beindította az autót és elhajtottunk.

+

Első díjam

Sziasztok, ma megkaptam első díjamat a blogra, köszönöm Daniella Mirachelle-nek!:)

Szabályok:

-Írd ki kitől van a díj.

-Írj magadról 10 dolgot.

-Válaszolj 10 kérdésre.

-Írj 10 kérdést.

-Küldd tovább a díjat.

10 dolog rólam:

-Mondhatni sportőrült vagyok, a kedvenc tantárgyam is a tesi.

-Eléggé fiús vagyok, és sokan mondják is, van amikor elkezdek bunyózni fiú osztálytárssal.

-Nagyon sok sportot kipróbáltam már, de a focinál leragadtam.

-Szeretnék boxra járni.

-Siófok Bányászhoz vagyok leigazolva.(foci)

-Suli után Angliában, ott pedig talán Londonban szeretném folytatni a dolgokat.

-Jövőre középfokúzok.

-Megbuktam félévkor fizikából, tavaly pedig még emelt fizika osztályra jelentkeztem.

-Régebb óta vagyok Belieber mint Directioner.

-Makacs vagyok és könnyen haragú.

Válasz a 10 kérdésre:

1.-Hány éves vagy?

   -16

2.-Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz blogolni?

   -Nagyon sok jó angol H.S. fanfic van, és szeretném ha olyanok is olvashatnák, akik nem tudnak angolul, és gyakorolni szeretném a nyelvet.

3.-Melyik volt az első blogod?

   -Egy JB fanfiction, de nemigazán volt időm rá, pedig egész jó sztori lett kitalálva rá.

4.-Van testvéred?

   -2 nővérem, csak féltestvérek és még sosem találkoztam velük.

5.-Olvasol angol blogokat? Ha igen, melyiket?

   - The Boxer, Inside the ring, és ha lesz időm szeretnék még többet is.

6.-Milyen zenéket szeretsz?

   -Sokszínű a zenei stílusom, gyengébb rock, mulatós, pop, rap, elég sok mindent meghallgatok. :)

7.-Melyik a kedvenc országod, vagy városod? Miért pont az?

   - Anglia, London. Tetszik a brit stílus, a város pedig gyönyörű, volt szerencsém tapasztalni.

8.-A szüleid tudják, hogy blogolsz? Ha igen, mit szólnak hozzá?

   -Nincs túl mély kapcsolatunk, nem tudják.

9.-Melyik megyében laksz?

   -Somogy

10.-Van kedvenc magyar sztárod? Ha igen, találkoztál már vele?

   -Dukai Regi, és még nem

10 kérdés:

Miben érzed magad tehetségesnek?

Mi inspirál a blogolásban?

Milyen stílusú történetet, könyvet olvasol szívesen? 

Hány olyan ember van, akiben jól megbízol?

Mit próbálnál ki, ha bármit kitudnál?

Véleményed a szürke 50-ről?

Céljaid az életben?

Kedvenc blogod?

Mit csinálsz szabadidődben?

Hallgatsz mások véleményére?

Akinek küldöm a díjat:

Sold

Best friends forever, or not?

HellDancer

14. fejezet

Ott ültem lefagyva és az ölemben fekvő telefonomat bámultam.

„Akarod, hogy feloldjam a telefonod és lejátszam?" Kérdezte, úgy láttam egy kicsit idegesen.

Bólintottam és lediktáltam neki a jelszavam. Beírta a számokat és megnyitotta az appot. Rámenve a lejátszásra anyám hangja csendült fel.

„Szia Avery. Hogy vagy, édesem? Hiányzol.. A ház rettenetesen magányos mióta elmentél. Ha lehetne, szeretném ha visszahívnál. Az apád és én szeretnénk megosztani veled valamit-" Átnyúltam az ülésen és kikaptam telefonom Harry kezéből, hogy leállítsam.

„Mi a franc? Nem hagyod befejezni az üzenetet?" Emelte fel a hangját Harry.

Megráztam a fejem, „Nem. Csak azt akarja, hogy hazamenjek, mert valószínűleg apának új barátnője van, és így magányos." Válaszoltam, míg Harry ráfordult az útra és visszafelé tartottunk a kampuszra.

„Akkor beszélned kell vele Avery. Ne hagyd egyedül ilyesmiért." Mondta, majd bekapcsolta az irányjelzőt.

„Nem. Anyám meg apám szóltak volna már ha történt valami.."

„Miért mondod ezt?" Kérdezte.

„Ki nem állhatják egymást."

„Engedd meg, hogy kitegyelek." Váltott témát Harry és befordult a szobákhoz tartozó kinti parkolóba. „Kell egy kis idő, hogy gondolkozz ezen."

Megköszöntem neki és felsétáltam a szobámba. Kinyitva az ajtót ott találtam Isabellát dühösen az ágyán.

„Hol a fenébe voltál? Majdnem szóltam a kampusz rendőröknek!" Kiabált felállva az ágyról.

„Harryvel voltam. Letartóztattak múlt éjszaka.."

Isabella leesett állal rázta meg a fejét. „Hogy mi?"

A táskámat a padlóra dobtam és felé sétáltam. „Nem Harry miatt tartóztattak le.  A barátnője volt."

„Mi történt?"

„Magánterületre mentünk dohányozni." Válaszoltam, összeszedve a dolgaimat ami a zuhanyzáshoz kelleni fog.

Isabella felnevetett.

„Elgáncsolt én meg elég keményen bevertem a fejem. A rendőrök elkaptak és bevittek az őrsre. Harry eljött, és kihozott engem."

„Mi történt ezután a barátnőjével?"Kérdezte megragadva a cuccait, hogy együtt menjünk le.

„Rendben," Elkezdtem kitalálni, hogy fogalmazzam meg, amit elakarok neki mondani, „Ők igazából nem randizgattak. Csak úgy kedvelték egymást.."

Isabella megértően bólintott. „Szóval elmentetek a házához és vele aludtál?"

Játékosan megütöttem a kezét. „Nem!" Csökkentettem hangomon, „Mi csak, úgymond, ugyanabban az ágyban aludtunk…"

Isabella somolygott mielőtt rám kiáltott, „Gyerünk Ave!"

Elpirulva fordítottam el a fejem.

„Eltudunk menni most zuhanyozni?" Váltottam témát.

Isabella válaszul kisétált az ajtón és a fürdő felé vettük az irányt.

A zuhanyfej felé fordulva vártam, hogy a víz hidegről melegre váltson. Isabella már a haját kezdte mosni.

„Bella?" Kérdeztem halkan.

„Igen?" Válaszolt.

„Az én, öhm, anya hívott tegnap este…”

Hallottam, ahogy elzárja a tusolót.

„Komolyan?” Hangja bosszúsan csengett.

Régóta ismerem Isabellát, így ő már minden kis részletét ismeri a családomnak. Végig ott volt nekem a szüleim válása alatt, és ő volt az első személy akinek elmondtam, hogy szemtanúja voltam apám viszonyának.

„Mit mondott?” Kérdezte aggodalommal hangjában.

„Látni akar…” Válaszoltam röviden.

„Ideges vagy, hogy visszamész?”

„Igen, eléggé. Mi van, ha az apám is ott lesz? Én nem akarom látni.”

Néhány másodpercre beállt közénk a csend.

„Szerintem elkellene menned Ave. Hátha az egyikőjük valami fontosat szeretne mondani…”

Bólintottam a forró víz alatt állva. Igaza volt. Ez lehet majd egy jó hír, de akár rossz is.

„Igazad van.” Válaszoltam, és bár nem láttam őt, de a falon keresztül is tudtam, hogy mosolyog.

+

Másnap az osztályterembe sétálva Harryt a szokásos helyén üldögélve találtam. Leültem mellé és azonnal kérdésekkel bombázott.

„Beszéltél már vele?”

„Kivel?”

Lenézett a professzor felé mielőtt folytatta, „Anyukáddal.”

„Oh.” Beharaptam az arcom belsejét.

Ott ült Harry engem nézve és a reakciómat várva.

„Átmegyek ma hozzá órák után.”

Harry elmosolyodott. „Jó.”

„Csak olyan ideges vagyok. Ő és az apám évek óta nem voltak egy helységben. Igazán fontosnak kell lennie a mondandójuknak…” Suttogtam, miközben úgy tettem mintha épp jegyzetelnék.

„Kell valaki, aki ott lesz veled?” Kérdezte. „Mert nekem nincs semmi dolgom ma estére.”

Nem tudtam elképzelni, hogy Harry is találkozzon a szüleimmel. Ha veszekednének olyan kínos lenne úgy, hogy ő is a szemtanúja, főleg ha a helyzet már kezelhetetlenné válik. De viszont jól jönne, ha valaki más is ott lenne velem. Talán ha eljönne, a szüleim megnyugodnának és rájönnének, hogy nem cirkuszolhatnak egy vendég előtt.

„Azt akarod kérdezni, hogy veled megyek-e ma este?” Kérdeztem mosolyogva.

Visszamosolygott rám, fehér fogai szikráztak és gödröcskéi is láthatóvá váltak.

„Talán…” Vigyorgott, ahogy a tollát babrálta.

Bólintottam. „Négyre érted megyek.”

„Kész leszek háromra.” Bólintott ő is.

+